Magányosságügyi miniszert neveztek ki Japánban. Sajnos nem tudok japánul pedig alkalmasnak érzeném magam a posztra. Mondjuk nem pont ebből szereztem a diplomáim,de szerintem olyat még ott sem lehet, szóval inkább a rutin a lényeg, abból meg nekem van bőven.
Mondjuk lehetnék pszichológus, a másik lógus helyett,de úgyis évek óta titulálnak szociálpszichológusnak, a gond mindössze annyi, hogy ma magány pont a szociális lét ellentéte. Sőt, a belinkelt cikkből kiderül, hogy igazából egy öngyilkosság-ügyi minisztert neveztek ki, mert a koronavírus nyomán jelentősen megnőtt az öngyilkosságok száma.
A japáni emberek amúgy is hajlamosak az öngyilokra - hát, legalább is a szamurájfimek szerint, de most a nők között mérhető az emelkedés, akikre igazából sosem volt jellemző a szamuráj szakma.
Pedig a néni nem az, mégis hogy néz maga elé... (hu.pinterest.com)
De ha már van magányosságügyi miniszter, akkor lehetne zsúfoltságügyi, kultúrfölényügyi is, meg egy olyan oktatási, aki kitalál valamit az ottani iskolások túlstresszeltsége ellen. Mer az önsorsrontást ők jobbára már az iskolában kezdik, már az óvodában azért kezdenek versenyezni, hogy ki jusson majd be valami jó egyetemre, ami után nem végtelenül lenézett céges rabszolga lesz. Csak kissé lenézett, de legalább alaposan kizsákmányolt.
A belinkelt cikkben egy szakértő (naná, hogy öngyilkossági) idézete is szerepel, miszerint:
„Sok nő nem házas. Maguknak kell fenntartaniuk az életüket, és nincs állandó munkahelyük. Így amikor valami történik, természetesen nagyon-nagyon keményen érinti őket.“
Basszus, én egy japán nő vagyok, eltekintve nememtől és a nemzetiségemtől. Meg a kontinenstől, de a többi stimmel. Szóval lehet, hogy ez nem is japán probléma, hanem valami modernista-globális.
Ehhez képest nekünk csak gyűlöletügyi miniszter jutott igaz abból rögtön több is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése