Feltaláltam a fából vaskarikát. Kicsit szögletes, eléggé gyúlékony, de legalább világszabadalom. Rengeteg mindenre jó, ha belerakjuk kedvenc fényképünket akkor képkeret, ha simán csak beüvegezzük, akkor vécéablak (még csak kisebb kísérleti méretben kísérletezem fele), ha pedig eldugjuk a szekrény mögé, képes láthatatlanná válni. Ezen kívül ki lehet lőni az űrbe, rá lehet lépni, és annyira vasból van, hogy semennyire, tehát dunai vasművet sem kell venni hozzá. De még tiszait sem,a Fertő-tóról nem is szólva, aminek már a neve alapján is épp elég baja lehet.
Kisebb probléma, hogy erdőket kell irtani hozzá, de csak fából vaserdőket, azok meg amúgy nem jellemzőek felénk, mondhatni a vasfa nálunk invazív faj, mint az afrikai poloska, az ékszerteknős a normann fenyő vagy a kádéenpés női politikus.
És persze ha sikerül - a béta verzión túllépni - nagyobb méretben előállítani, a fodbalistáink gyakorolhatják rajta a kapu mellé lövést és a benne (általa) hasraesést, de a kisebb méret már most is remek logikai fejtörő lehet számukra, amennyiben négy lécet kell összeilleszteni, tetszőleges sorrendben, de kevesebb, mint három nap alatt.
Jól belegondolva a fából vaskarikám lehet az új Rubik-kocka (feltéve ha az összeset nem lövik ki az űrbe), a négydarabos puzzle retardáltaknak, hiszen eddig senki sem gondolt rájuk a felnőtt logikai játékok terén.
Nagy feltalálónak érzem magam, jelentős innovátornak, nekem már az óvodában is a körte volt a jelem, ami a villanykörte prototípusa, amit hamar észrevettem. Miként felfedeztem a furcsa elszíneződést az ovi előtti járdán, amit a tudomány később kutyaszarként azonosított.
Mióta nemigen érintkezem emberekkel, egyre töb remek ötletre van időm, ma már feltaláltam az égetett főtt krumplit, felfedeztem a fagyos éghajlatú fagyasztóban egy adag borsólevest, és rájöttem, hogy a tojás alakú izék a hűtőben tojások.
Most épp a fából vaskarikám szögletes verziójának szabadalmi bejegyzésén dolgozom, az illetékes hivataltól már kaptam rá egy fintorgó szmájlit, de nem nyugszom az első szarkasztikus visszautasításig, ami az el nem ismert tehetség kétségtelen jele. Igazából így indult minden rendes garázscég, bár nekem nincs garázsom, de leginkább még a fürdőszoba hasonlít rá, és amúgy a kádban jönnek a legjobb ötletek.
Márpedig én az vagyok, multitehetségem magam már elismerem, de a világra még várni kell, legalább addig, míg én leszek a világ első űrhajósa, akit kiképzés nélkül nem lőnek fel a Nemzetközi űrállomásra.
Bár az Ifás Géza a Csirkebolt és Száraztészta is Kapható előtt sörözve kifejtette, hogy neki ez már évekkel ezelőtt sikerült. Azt' mégse lett világhírű, szóval lehet, hogy mégis maradok feltaláló. Új projektem a fikusz mumifikálása, egyelőre biztató eredményekkel.
És az is megvan, jöhet a vasból fakarika, ami nem kis kihívás lesz, pláne mert azt már hatszögletűnek képzelem el.
Ez fából vasparipa, de ötlenek nem rossz. (sziakomarom.sk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése