Önemlékkultusz

Van a 444.en egy remek kis összeállítás, amelyben emléktáblák láthatók szomorú sorban, melyeken a jelen politikusai, főképp a fideszkádéneéenpés kormánytényezők állítanak emléket, saját maguknak. Néha vannak persze ürügyek, hogy például Vörösmarty Mihály, vagy épp Hofi Géza, született, lakott, kurvázott, szívott be e helyütt, de a lényeg, hogy utána ott legyen a miniszterelnök (a miniszer már bonus track), esetleg a polgármester, meg valami képviselő neve, akire persze pár év múlva sem emlékszik már senki. 

De ő legalább majd legeltetheti arra az unokákat, hogy lám-lám, a nagypapa egy senki volt, nem írt egy rohadt könyvet sem, három ciklus alatt kétszer szólt hozzá a parlamenteben (és akkor is csak kiért magának valamit a főnöke nevében), de íme, márványtáblába van vésve neve, és még nem is temetőben. Azért mi a karrier, ha nem ez?

Hogy a felcsútinak kattanása-e ez a márványba vésés, azt tudja a fene, szerintem igen (nélküle ebben az országban már balkezes gyufát se lehetne gyártani), de nyilván van olyan is, hogy a túlbuzgó és karriervágytól fűtött helyi hűbéresek pörgetik túl magukban a megfelelési kénszert. Az minden esetre vicces, hogy az alanti párosban az ötvenes évek szörnyű személyi kultuszának időszakából származik az egyik, míg a másik kortárs darab. Pedig akkor egy totális diktatúra volt, ma meg ugye demokrácia, bár igaz hogy illiberális, amilyen meg nincs is, de akkor sem a Rákosi-rendszer ez még.

Csak ezek a fránya táblák utalgatnak másra:

444.hu

Persze jellemző a pártvezér és kancellár szerénységére, hogy hagyta Vörösmarty nevét egy kicsit nagyobb betűmérettel vésetni, sőt azt is eltalálták, hogy a költő ipszilonnal írta a magáét, tehát nincs még minden veszve. Csak majdnem minden, mert az a kisszerűség és kivagyiság ami ebből (meg a belinkelt cikk többi képéből) sugárzik, az vérmérséklettől függően, szánalmas, elkeserítő vagy abszurd mód röhejes. De egy kormányzati hatalomnak egyik sem áll jól.

És hát a felcsúti már első ciklusa alatt is ebben a fajta önszemélyi-kultuszépítésben utazott, emlékszik valaki még a "Milleniumi daloskönyv" című izére, melyekkel elvileg az kiszolgáltatott alsósokat terrorizálta a magába feledkező wannabe-politotáltos?

És én ezt valamiért az egyik könyvespolcomon

találtam, jajj nekem...

Amúgy elképzelem, ahogy OVi személyesen postázza a családi daloskönyveket, éjt nappallá téve csak csomagol meg bélyeget ragasztgat, a családok meg otthon boldogan dalolnak belőle, a kis elsősökkel, ami muszáj is, mert azok még épp csak tanulnak olvasni...

Amúgy lassan várom már az önszoboravatásokat, pl. az V. Iktor megküzd a brüsszelitákkal, a Kövérkés Ladislaus bajszával veri vissza az illegális bevándorlókat vagy épp a Deutsch Tamás ma délután nem drogozik címűt. De addig is maradnak az emléktáblák, majd lehet ízléses bronztáblát tenni a Múzeumkert egyik padjára, melynek elődjét Petőfi Sándor egy ízben lehányta mert túl sok pálinkát ivott csülkös káposztára (állíttatta N. Szilárd r.u.7-ben) vagy a Itt esett el majdnem Szájer József, de időben megkapaszkodott az ereszcsatornában feliratú fali kisplasztikát (állíttatta a Fidelitász LMBTQ-tagozata, Kormány Viktor orbánfő érdemei elismerései mellett).

Persze jobb lenne, ha mennének már a francba, az egójukat meg költsék drogra, kurvákra, tudomisén, attól is inkább megy előre a Haza fényre derülése, mint ezektől a táblázásoktól. Ettől csak a vérnyomásom megy felfelé, pedig ma már ittam kávét.

És végül - szintén az idézett cikkből - a legbenyalósabb "emléktábla" (emlék? legfeljebb a parttalan szervilizmusé), ahol annyira mélyre mennek Doktor Miniszterelnök Úr ánuszába, hogy lassan kilátnak a torkán...

Üdvözlet Mátraházáról!