2021. július 29., csütörtök

Még mindig az akkor is

Még mindig rohadt meleg van, még mindig ráolvadok az aszfaltra, ha megyek a boltba (pár száz méternél nem is megyek távolabb, mert locsolókocsival kellene feltakarítani a járdáról. Ráadásul épp írnom kéne, nem pont ide, a blogot hőségriadó jelleggel kissé hanyagolom mindig azt veszem észre, hogy pont egy hete semmit, pedig hűvösebb és időkben naponta többet is, de most nincsenek jobb idők. Sem szociális, sem meteorológiai értelemben, meg hónap vége lévén gyártanom kell a cikkeket pénzért,és ilyen leolvadt aggyal az is lassabban megy.
Plusz a kreativitás-hiány, néha pörög a fejemben a búgócsiga, néha meg semmi, csak bámulom a plafont, és vetem el az ötleteket.

Most valahol középfajú vagyok, ötletem van, de mintha fogalmazásgátlót vetem volna be, és hát huszonév után lassan már unom a stílusom. Mintha mindig ugyanazt a (mondjuk) százhúsz mondatot ismételgetném, csak különböző kombinációkban, meg a neveket-fogalmakat cserélgetve. Vagy lehet, hogy ez puszta ingerhiány? 
Egyesek szerint a kreativitáshoz élmények kellenek, mások szerint szerek, megint mások szerint szerek általi élmények. És vannak akik szerint kreativitás egyáltalán nem kell, de az nálam a mentális pusztulás lenne, ámde: élmények nincsenek, a magány és elszigeteltség mint élmény, már minimum egy éve kimerült, alkohol helyett terápia van,de az nem nagy élmény, a depressziómat meg a kényszereimet megírni meg már nekem is fárasztó, plusz ki a francot érdekelne?

Lehet még politikai témákban szarkasztikusan elküldeni a picsába az arra érdemeseket, filmekről-zenékről írni, meg néha valami középszerű mini-novellát idekenni, de a gonzóhoz már öreg vagyok, a szépirodalomhoz tehetségtelen, költő meg 12 évesen voltam utoljára, a világ legrosszabb felső tagozatos verseivel. 
Tudósnak alsó-középszerű lennék, ha még gyakorolnám, és a mikor próbálkoztam, az sem érdekelt különösebben senkit, használható szakmám nincs, a magánéletem a kukában végezte, tartok az emberektől, de hiányoznak. Robinson vagyok a saját lakásomban, miközben a Péntekem egy teknős, még csütörtökön is. 
Rosszul alszom, úgyhogy éjjel néha hallom, ahogy álmában csönget egy picit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése