Ma délelőtt álltam a buszmegállóban, már kezdett kurva meleg lenni, és épp nem volt hova bújni a tűző nap elől, mert a megálló teteje az esőtől véd ugyan, de a rohadt nap az szemből süt, mindenféle hülye égtájak miatt. (Pedig kelhetne nyugaton is, pláne akkor, ha nekem délelőtt van dolgomra mehetnékem, pont abból a megállóból.)
Szóval állok a megállóban, érzem ahogy egyre inkább veszik ki belőlem a talán sosem volt zen-buddhista, mikor észreveszem a mellettem álló pasas, aki a világ legvalószínűtlenebb szakállával (konkrétan a füléből burjánzott elő) talpig farmerdzsekiben meg valami bakancsban rendületlenül főtt a napon. Nagyjából olyan vörös fejjel, amilyen csak egy kezdő észak-német turistának lehet a Balaton parton, első nap.
Mikor én odaértem, már ott állhatott egy ideje, és még nekem is várnom kellett vagy tíz percet, szóval a fazon negyedórát biztos aszalta magát a busztársaság bioszoláriumában, mire megjött az illetékes járat. Felszálltam, gyorsan hálát adtam az Úrnak, amiért a sofőr nem mazochista és működteti a légkondit (mondjuk majdnem fáztam), láttam felszállni a pasast is, aki rögtön a megállóból való kihaladás után már nyomta is meg a leszállásjelzőt. Le is szállt a következő basz-sztopnál (a félreértésekre való utalásféleképpen: ez olyan hely ahol megállnak a baszok, inkább angolul), ami nagyjából három-öt perc sétára volt attól, ahol felszálltunk. Három-öt perc sétányira árnyékban!
De hősünk, aki láthatóan nem volt sem mozgássérült, sem részeg, akkurátusan helyet foglalt a járművön, mintegy 90 másodpercre (amiben volt egy piros lámpa fele is), aztán leszállt, és elindult visszafelé. Idáig bírtam követni, de mivel a kiindulóponton azt mutatta a digitális kijelző, hogy a következő busz tíz perc múlva jön, jogos volt azt gondolni, még azt is el akarja érni. Ugyanott. Hogy aztán megint csak egy megálló erejéig is, azt már nem tudhatom, de hipotézisem lehetnek.
Mondjuk a fickó kényszeres, és a Füredi csomópont- Teszkó/Meki vonalon szeret csak utazni, de ott sokszor, mint az a rendes nacionalista, aki nagyon bírja a Himnuszt, de csak az első versszakát tudja, de azt sokszor egymás után, akár. Vagy összehasonlító buszológiai kutatásokat végez, azt vizsgálja mennyire más az utazási élmény a járatszám, meg a sofőrök függvényében. (A buszok maguk itt nem számítanak, azok tök egyformák nálunk, egyszerre vették az összeset, persze lehet hogy a csuklós busz más impressziókat ad, mint a csuklótlan. Izé... csuklatlan, nemcsulkó vagy hogy hívják.)
A talpig farmer und bakancs kombó meg nyilván a légkondi tesztelésére kell. Persze lehet, hogy csak simán nem volt kedve gyalogolni, viszont mikor leszállt a teszkónál, rájött, hogy otthon hagyta a pénztárcáját/ bevásárlólistáját. Mint én a múltkor, amikor egy szupermarkecban finoman figyelmeztetett a pénztáros, hogy a praktikeres törzsvársárlói kártyámmal itt nemigen tudok fizetni. (Pedig színre passzolt a másikkal.)
Ezzel együtt is, én gyalog járok a teszkóba, mert közel van, a buszmegállóban állás az egyik általam legjobban gyűlölt tevékenység, plusz a teszkó felé három-öt közlekedési lámpa van, a spár ellenben lámpanetesen megközelíthető, hasonló távon. Meg mondjuk farmerdzsekit sem hordok, huszonöt fokban, tűzőnapon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése