A címben idézett kifejezést a minap hallottam egy rádióműsorban, ahol igen okos bölcsészek beszélgettek valami középszar horrorfilmről (Az). Én viszont még okosabb bölcsész vagyok (igazából persze nem, csak némi egyetemi átszervezés miatt a bölcsészkarról van a diplomám, pedig életemben kétszer jártam ott, a büfében, amúgy a szociológiai intézetben okosodtam), és tudom, hogy ez így hülyeség. A zsáner ugyanis ebben a kontextusban éppenséggel műfajt jelent, márpedig a "műfaji műfaj" elég nagy sületlenségnek hangzik. És igen a zsáner a szlengben jelenti azt is, hogy valaki által kedvelt, előnyben részesített, de ma már nem azt mondja egy tetszőleges Feri, hogy "Jolán a zsánerem", hanem csak azt, hogy "sunáznám".
Persze a műfaji zsáner mellett is vannak hasonló pleonazmusok, mint az erkölcsi moralitás, az emberi humánum, a fájdalmas kín vagy a messzi távol. Tipikusan jellegzetes, hogy sokaknak nem elég nyelvileg szavakba önteniük a valós tényeket, de hangsúlyosan nyomatékosítaniuk kell őket tautologikus pleonazmusokkal is, ami persze nem új nóvum, régóta velünk élő buta ostobaság.
Ez persze nem valamiféle nyelvtan-náci hozzáállás részemről, valójában szórakoztatnak az ilyen bakik, rém unalmas lenneminden újság, hírportál vagy rádióműsor, ha mindig mindenki a Times vezércikkének stílusában írna/beszélne, sokkal szürkébb und unalmasabb lenne az egész.
Pláne egy lazább, beszélgetős műsor műfaji zsánerébe fér bele az ilyenféle szószaporítás, vagy akár egy piroson áthajtó oximoron, amint épp elgázolja az idegen szavak szótárát.
De nem akarok itt terminus technicusokkal dobálózni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése