2018. május 9., szerda

Az ügynökhal álla

Ma reggel rájöttem, hogy Nagy Testvér tényleg figyel engem. Épp reggeli egészségügyi sétámat végeztem fél öt és hat között (azért ilyen korán, mert tegnap sokat mászkáltam a napon és lesült a képemről a bőr, sajnos nem csak szimbolikus értelemben), mikor észrevettem, hogy a térfigyelő kamerák követnek. Nem úgy, hogy lemásznak a lámpaoszlopról, de ahogy elhaladok előttük vagy a közelükben utánam fordulnak, de ha hirtelen visszafordulok, akkor is.

Felmerült bennem, hogy csak azért teszik ezt, mert reggel öt előtt viszonylag kevesen mászkálnak a parkban vagy szelik át a közeli játszóteret, és az ilyen láthatóan céltalanul lófráló magányos alak eleve gyanús, ki tudja hány döglött kutyát vagy használt plutóniumrudat ásott el a homokozóban, pont nemrég. Persze elképzelhető, hogy egyszerűen csak unatkozik ilyenkor a szoftver, és ha az egész éjszakai semmittevés után végre bejelez a mozgásérzékelő, gyorsan leköveti azt az egy szem hülyét, aki ilyenkor arra mászkál. (Pedig a korai mászka igen jó dolog, nincs forgalom, sőt hat előtt a közlekedési lámpák nagy részét sem kapcsolják be, akkor megyek át az úton amikor akarok, plusz nem jönnek szembe az utcán buta, csúnya, rossz szagú vagy hülyén öltözött emberek, azaz gyakorlatilag senki. Mert a fenti kategóriák valamelyikébe majdnem mindenki beleesik, csak a párom meg a barátok kivételek - mondja a bennem lakó zsigeri mizantróp.)


De minden jóindulatú megközelítésem ellenére mégis azt hiszem, hogy direkt engem figyel meg valami titokzatos szervezet, titkosszolgálat, háttérhatalom, lokális szijájé, gadnóz. Valószínűleg egy alvó ügynök lehetek, egy koránkelő alvó ügynök, aki maga sem tudja, hogy valójában egy kevéssé ismert ország titkosszolgálatának dolgozik, amíg nem aktiválják valami kulcsingerrel. Így hát én sem tudom, hogy akkor most St. Kitts and Nevis, Palau, esetleg Nauru beépített embere vagyok-e, de azt tudat alatt érzem, hogy valami szigetország lehet, amely szeretne már magának valami szárazföldi területet, lehetőleg Európában. Aztán egy nap majd kapok egy ímélt vagy valami szubliminális (tudatküszöb alatti) üzenetet a Spongyabob egyik epizódjába kódolva, és egy Terminátorba oltott James Bond lesz belőlem, aki infravörös szemüveggel és  kézigránáttal harcol a halászati jogok tervezett módosítása ellen, konspiratívan. Persze az is lehet, hogy az illető aktiváló kódot már el is küldték, csakhogy én utálom a Spongyabobot, szóval lehet hogy a szomszéd hülyegyerekből lett terminátor, mondjuk bunkónak már elég bunkó hozzá. (A James Bond-faktor nála nyilván nem aktiválódott, valószínűleg nem volt minek beindulnia a szobahőmérsékletű IQ-ja okán.)

Szóval lehet hogy nem is vagyok nemzetbiztonsági kockázat, csak ez a Nagy Testvér még nem tudja, így aztán ha kilépek a lépcsőházból, nyomban rám tapad az össze kamera (nem konkrétan, csak az üveges tekintetük), úgyhogy ezentúl inkább a mellékutcákban sétálok majd. Ott nem figyelnek, meg jó sötét is van még hajnalban, nyugodtan megdobálhatom használt plutóniummal a túl hangosan ugató kutyákat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése