Nem értem a szuperhősös filmeket, illetve azt, hogy látszólag normális, jól fejlett emberek mit esznek ezeken. Igazából persze a képregényeknek sem vagyok rajongója, én leragadtam tízévesen az Asterixnél meg a Pif és Herkules kalandjainál, de az ilyen vasemberes meg amerika kapitányos izékkel végleg nem tudok mit kezdeni. Minap megpróbáltam megnézni valamelyik vasemberes mozgóképet, húsz percig bírtam. Viszont feltűnt, hogy ezekről valahogy nem készülnek paródiák, gondolom azért, mert műfaji sajátosságaik okán már eleve annyira elrajzoltak, hogy egyben a saját paródiáik is, two in one ugyebár.
Ráadásul az idő múlásával egyre inkább azok lesznek, most láttam valami filmcsatornán egy hetvenes évekből való amerikakapitányt, ott hősünk szolid sörhassal, tornaruha-szerű kezeslábasban motorozott a sivatagban, nem derült ki hova, a lényeg az volt lehessen egy alacsony költségvetésű helikopterrel üldözni, lövöldözés céljából.
A szuperhősökkel az a legnagyobb baj, hogy hülyén néznek ki. Nem vegyülnek el a tömegben, hogy a lehető leghatékonyabban használhassák a szuper képességeiket, hanem direkt futóbolondnak öltöznek, a sztreccsnadrágra kívülről húzott alsógatyájukkal, meg a tejesen indokolt köpenyeikkel, amik csak arra jók, hogy beléjük lehessen gabalyodni, illetve bevethetők a nyilvános vécében hiányzó vécépapír vészhelyzeti protokolljában. Vagy ha épp helyi iskola futópályára akarnak szarni (lásd két poszttal elébb).
vitamin-ha.com
Ráadásul a szuperhősök környezete is csupa retardált fazonból áll, a hős feltesz egy szemüveget és senki nem ismeri meg, feltesz egy csak a szemkörnyéket takaró farsangi papírálarcot és dettó, miközben a rokonainak, a szerelmének vagy a kollégáinak fel sem tűnik, hogy mit művel nem csak szabadidejében. Meg senkinek nem tűnik fel szennyestartóban az áramvonalas kezeslábas a hülye köpennyel? Vagy a mosodában? Mert az valószínűtlen, hogy a pókember maga mos kézzel, nagy titokban, a szupermenről még el tudom képzelni, hogy a szuper képességeit használva, szemmel veréssel tisztítja a textilt, ilyen zöld sugarakkal.
De ez persze a családnak vagy a szomszédoknak nem tűnik föl, hisz ostobák hozzá, plusz mindenki foglalkozzon a saját dolgával, a köpenyes fószer, aki most repült el a házunk fölött nem a szembeszomszéd, elvégre az emberek nem tudnak repülni, tehát ő sem, csak a díler megint valami furcsasággal ütötte fel a kertvárosi kokainszállítmányt. Holnapra elmúlik, és tényleg másnap reggel látja a szomszédot öltönyben munkába menni.
És ez csak egy apróság azzal kapcsolatban, miért marhaság az összes szuperhősös izé. Ezek a képregények meg filmek fantasynak gyengék, science fiction-nek nevetségesek, kalandos helyett meg simán csak óvodás szintű mítosz-pótlékok, és semmilyen látvány, semmilyen CGI-trükk nem segít már rajtuk.
Viszont úgy tűnik hogy a tömegeknek ez bejön, de hát tömegek a blikket is bírják, rohadt drágán vesznek sima vizet műanyagba csomagolva (biztos nem tudják hogy működik a csap), színésznek tartják Ben Stillert, kanállal eszik a nokedlit és a fideszre szavaznak. Vagyis a tömegektől nem várhatunk mást, Hollywood rájött, hogy az embereknek szuperhősök kellenek meg bazi nagy robotok, némi szörnyekkel meg őrült gonoszokkal körítve, és a képregényadaptációk esetén még a történeten sem kell agyalni, karakterek meg úgyse nagyon vannak, csak papírból kivágott, hurkapálcikára ragasztott bábok.
Én azért reménykedem, hogy egyszer ennek is vége lesz, és húsz év múlva már mindenki ugyanúgy röhög a mai szuperhős-filmeken (szuperfilmes hősökön?), mint a hatvanas-hetvenes évek próbálkozásain ma. Mondjuk jómagam már ma is röhögök a kortárs darabokon, már amennyit képes vagyok agykárosodás nélkül befogadni belőlük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése