Blood, sugar, sex, magik

Voltam a héten laborvizsgálaton, ahol nem is vizsgáltak meg, csak levettek három fiola vért, meg vittem magammal frissen csapolt reggeli vizeletet, de engem egyáltalán nem vizsgáltak. Csak a folyadékokat, amik belőlem jöttek ki, de azt legalább gyorsan, másnap reggelre már meg is kaptam az eredményeket ímélben. Az egész pisilős-szurkálós dologra a cukorbetegség miatt van szükség időnként, mondjuk én már a 'cukorbetegség' kifejezést sem értem, a cukor ugyanis nem betegség, legfeljebb időnként kicsit sok vagy épp kevés van a véremben, de szedek rá gyógyszert, meg rendszeresen borogatom is, hideg ecetes mosdókesztyűvel. 

Amúgy épp a minap jöttem rá, hogy mi lehet a betegség oka. Nyilván nem a túlsúlyom - amiből mostanában azért adtam le rendesen - vagy az egészségtelen étkezési szokásaim, vagy az eredendő lustaságom (mostanában azért elég sokat mozgok), hanem a lakóhelyem. Mert jelenleg nálunk, a szökőkutakkal tuningolt körforgalmak és a hardcore térkövezés városában van az ország egyetlen működő cukorgyára, ahol rohadt sok cukrot gyártanak minden évben, nem csoda ha az ember cukorbeteg lesz tőle. Mert ha valaki Csernobil mellet lakik, akkor ne csodálkozzon ha mondjuk fül- vagy körömrákot kap, az autópálya melletti motelben nem túl friss a levegő, viszont asztmás a recepciós, tehát a cukorgyár közelsége cukorbetegséget okozhat. Egyszerűen az egész környéknek glükóz-fruktóz hangolású aurája van, különösen a nagy cukorrépa kampány idején, amikor az egész várost megüli a jellegzetes édeskés bűz, amit a szecessziós belváros meg a három kormányablak sem bír ellensúlyozni.

Nekem viszont időnként vacakol a vércukrom, bár diétával meg tablettával jól kordában lehet tartani, viszont néha gyilkolni tudnék egy tábla csokiért. Még szerencse hogy a fehér kenyeret nélkülözni nem nagy ügy, a rozsosat vagy teljes kiőrlésűt eleve jobban szeretem, és ott kisebb a kísértés, hogy valami durva lekvárt, vagy ujjnyi nutella-réteget transzportáljak rá, valahogy fura lesz az íze. Mert persze kipróbáltam, nyilván diabetikus lekvárral, mondjuk így utólag belegondolva az sem valami nagy durranás, lehet hogy nem is a kenyérrel volt inkompatibilis, hanem a lekvárság lényege hiányzott belőle. Ezek alapján egy diabetikus mézet (ha van olyan egyáltalán) inkább meg sem próbálok elképzelni.

Szóval nem  nagyon eszek édességet, ha véletlenül igen, azt édesítővel édesítem, nagy ínyence lettem a tablettás, por állagú meg a folyékony édesítőszereknek, és ebbéli minőségemben megállapítottam, hogy mind egyforma, azaz édes, némi kesernyés-vakondos mellékízzel. Persze sosem ettem még vakondot, nem is tervezem, de valahogy olyannak képzelem az ízét, mint ami a számban marad egy bögre tea után, amiben kicsit túltoltam a kis fehér tablettákat.

Diéta, mozgás, kémcsőbe pisilés, az élet apró építőkövei. Mozogni meg remekül lehet erre a témába vágó popzeneipari termékre is. Prémium kategóriás!