Metál

Ha választani kellene mi leszek, ha nagy leszek (nem életkorra, testmagasságra vagy súlyra, asszem mindegyik megvolt), illetve ha nagy leszek legközelebb, mikor reinkarnálódom, leginkább menő metálbanda szeretnék lenni, esetleg ír punkzenekar, a lényeg hogy többen legyek. Mert még Queen-rajongó koromban sem tudtam eldönteni ki lennék a bandában (és ez ár több mint 30 éves történet, azt hiszem még mindig Queen-rajongó vagyok, és nem a kalapos, hülyekosztümös nyanyára gondolok) ki lennék a zenekarból, én a zenekar lettem volna legszívesebben, menedzserrel, hangmérnökkel és vendégzenészekkel együtt.

Tehát ha lehet kérni, avagy a lélekvándorlás mégis kívánságműsor (bár ezt a legtöbb vallás tagadja, már ha van náluk olyan egyáltalán), én osztódnék, kollektív tudat lennék közös identitással, és jókat vitatkoznék magammal. Különösen ha menő metálbanda lehetnék, a sok összeveszés, kibékülés, feloszlás és összeállás önmagában elszórakoztatna. Összevesznék más részeimmel a művészeti kérdéseken, a csajokon, meg hogy ki fizeti a drogot kinek, aztán lenne egy békülős album, régi felvételekből összevágott videoklipekkel, merthogy azért nem akkora a béke.

Viszont soha, de soha nem indulnék az Ejró Vízijós Dalfeszten, és pláne nem hívnám magunkat "metál" bandának, mert az őszinte kőkemény metál, az nem ugrálós rágógumi-rock, de legalább szintén hasonlóan szar. Az őszinte kőkemény metál (vagy rock, esetleg bevallottan  tegnapi kifli) nem fogyasztásra való, csak valami félreértett önmegvalósítás kudarcos életű szakmunkásképzősök életében, de semmiképp sem valódi kulturális teljesítmény.

Az valami ilyesmi, nem őszinte, elég kemény, nameg... (Kvín...)

Nyilván egy  a középkorúságba beleöregedő fazon vagyok, nekem még az ájronméden, meg az e helyütt is többször beidézett thrash-bandák, de ez van, nekem egy DJ Akárki már nem imponál. Pont mint mikor boldogult nagyszüleim szerint jó volt az operett meg a magyar nóta, csak én éreztem magamat úgy tőlük, mint akinek a fogát húzzák a végbelén át, minimum.

Lehet hogy mire öreg leszek, és iszonyú tapasztalat, lesz már kedvenc didzsém, akinek a puttyogásán nosztalgiázok (bár sok esélyt nem adnék neki), de akkora mindegy lesz, mert a mindenkori "maifiatalok" sosem lesznek a bezzegazénidőmben.