2018. május 10., csütörtök

Marketing-lelkiismeret

Egyre gyakrabban futok bele olyan reklámokba, ahol azzal akarnak rávenni valami eleve felesleges, de rendszerint egészségtelen vacak megvételére, hogy ha ezt a müzlit, joghurtot, kutyakekszet vagy búgócsigát választom, azzal egyúttal a fül nélkül született gyerekeket, az unatkozó kutyákat és súlyos beteg rododendronokat is támogatom. Mert a gyártó cég ugye, az ő végtelen empátiájával és nagy jóságában, minden pohár ételfestékkel, mesterséges aromával és cukorral teletömött, nem mellesleg kurva drága pohár joghurt után átutal egy forintot az allergiás vagy diabéteszes (esetleg a diabéteszre allergiás) csecsemőknek, az abortuszon átesett labradoroknak vagy mondjuk az Alzheimeres betegeknek bár utóbbiakról rendszeresen megfeledkeznek...

És hívják mindezt "társadalmi felelősség-vállalásnak", a jóval pontosabb szemfényvesztés (népiesen: parasztvakítás) helyett, pedig az ilyesféle akciók simán csak marketingfogások, ráadásul az olcsóbbak közül. Itt már nem azt promózzák, hogy az ő termékük milyen jó, hisz mindenki tudja, a cég vezetőitől a fogyasztókig, hogy legfeljebb középszar, de ha nem pont azt a kutyakekszet veszed, akkor miattad meghal majd egy labrador, mert te nem simán nemtörődöm vagy, de egyenesen szívtelen. Hisz még arra sem vagy képes, hogy egy ilyen kis dologgal segítsd a rászorulókat, te egy kutya életét kutyába sem veszed, nemhogy másba. És ilyenkor, ha már jól elültették benned a fogyasztói bűntudatot, felrémlik lelki szemeid előtt Danonné Élő Flóra a reklámspotból, aki biztosított róla, hogy az ő cuccaik vásárlása nélkül nem is lehetsz jó ember, így biztos elkárhozol majd, és az idők végezetéig Szomszédok-ismétléseket kell nézned a pokolban, extra adag Etussal.

Miközben elég lenne azt mondani, hogy vedd meg a mi joghurtunkat, felvágottunkat vagy mosóporunkat, mert ez a leghúsosabb joghurt, a legjobban fehérítő felvágott illetve a legfinomabb mosópor, ami az orrodat is tisztíccsa. A jótékonyságot meg gyakorold magad, rendelkezz az adód egy százalékáról, ha meg a cégben is buzog a jóakarat und segíteni akarás, adjon pénzt magától, de hagyja fenébe ezt a kreténséget, a jótékonyság imitálását. Simán csak gyártson meg forgalmazzon fasza termékeket, keresse velük gennyesre magát, aztán a társadalmi felelősség jegyében adjon a lóvéból egy jó adagot a rákos sünöknek, vagy akiknek csak akar.

Az efféle szánalmas reklám legfeljebb akkor lehet indokolt, ha valaki mondjuk brokkoládét akar eladni (én ezt valamiféle csokibevonatú kovászos brokkolinak képzelem), és némi lelkiismeret-furdalás gerjesztése nélkül esélye sem lenne rásóznia bárkire. De ha a potenciális vásárló úgy gondolja, hogy így azért egy kicsit ő is jófejnek érezheti magát, esetleg vesz egy adag brokkoládét, és a hányás után is marad benne egy kis jó érzés.
Persze csak a savas felböfögés meg a rettenetes szájszag mellet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése