2018. május 21., hétfő

Hétfőn is hétvége

Változatlanul nem tudok mit kezdeni a pünkösd nevű királysággal (vagy mi is ez), még mindig annyi van meg az egészből, hogy lett egy extra munkaszüneti nap, így a vasárnapi takarítást is nyugodt lélekkel toltam át mára. De különösebb ünnepi hangulatot a környéken sem tapasztalok, pedig itt a sarkon van egy  katolikus templom, ahol pünkösd vasárnap alkalmából sem volt különösebb nyüzsgés, sőt akkora sem mint egy átlag vasárnap. Amiből arra következtetek, hogy a római katolikusok (meg a helyiek is) mérsékelten értik a pünkösd teológiai und gyakorlati jelentőségét, viszont a római katolikusok (meg a milánóiak, meg a helyiek) is kihasználják a hosszú hétvégét, meg az egész jó időt, és lelépnek a Balatonra. Ahol aztán vagy elmennek a balatonfőkajári templomba spirituális stand up comedy-re, vagy csak tervezik, de a helyi Szent Kereszt templomot raktáráruháznak, esetleg az önkéntes tűzoltók bázisának nézik, nem indokolatlanul. (Egy tűzoltóság mellett nem is feltűnő a harangtorony, egyfelől hogy legyen mit félreverni ha akció van, másfelől a tüzet is meg kell valahonnan figyelni. A bejárat melletti feszület meg simán magyarázható a tűzoltók közismert transzcendentális érdeklődésével, például mindig átköpnek a bal válluk felett, ha szilveszterkor kéményseprőt látnak, lóhere alakú anyajeggyel a tarkóján.)

Meg persze lehetne pünkösdi népszokásokat is gyakorolni, de mivel a népszokás az amit a nép szok, ez manapság a hosszú  hétvége előtti nagybevásárlás, meg wellness-hétvége all inclusive, akármit jelentsen ez utóbbi a  a szállodai fürdőköpeny ellopásán kívül.
Az igazi pünkösdi népszokások amúgy nem állnak távol a kortárs néplélektől, hisz alapvetően a bulizás-ivás-csajozás háromszögben helyezkedtek el, különös tekintettel a pünkösdi királyság intézményére. Mert a kiválasztott legény hivatalos volt minden lakodalomba, keresztelőre, meg a csíksomlyói búcsúra is, bár az útiköltséget rendszerint inkább természetben elitta egy lakodalomban vagy keresztelőn. Esetleg simán a kocsmában, ahol amúgy is ingyen ihatott (a többiek fizették a fogyasztását utólag), míg el nem vitte az alkoholmérgezés. 

Felénk is vannak népszokások, ahogy a reggel is tapasztaltam, az indokolatlanul korai kutyasétáltatás egyik, tényleg nem értem, miért kell a lokális néniknek reggel ötkor lerángatni a félálomban kóválygó spánieleket, hisz attól, hogy ők rossz alvók, a kutyák még pihenhetnének. A nénik meg menjenek addig mondjuk az éjjel-nappaliba tubusos grízes tésztáért.
Ja, és népszokás még a kora reggel féldecis szilvát iszogatni az éjjel-nappali előtt, nagyobb számban mint egy átlag hétfőn, mert ha már nincs munkanap, nem csak a rokkantnyugdíjasok meg a hajléktalanok vesznek részt a programban, de az aktív szobafestő-mázolók is. Egyébként érdekes adalék, hogy a kora reggeli kisbolt előtt töményezők valahogy mindig szobafestő-mázolónak vannak öltözve, esetleg hidegburkolónak, nem mintha meg tudnám különböztetni a különböző céhek viseletét.

De a szentlélek kiáradását valahogy még mindig nem érzem, de van egy adag zöldborsófőzelék a hűtőben, hátha az hozza el a lelki ébredést. És mivel ünnepi ebéd lesz, rántott cukkinit is sütök hozzá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése