2018. május 12., szombat

Eurók, víziók

Már megint itt van az Ejrovízijós Dalfeszt, ami minden évben jön, mint egy floridai hurrikán, ráadásul ennek is női neve van, Európé elvégre Agénór föníciai király lánya volt. A róla elnevezett kontinens, unió és dalfesztivál viszont csak időnként mutat feminin vonásokat, a dalfesztivál még leginkább, amennyiben elég sok ijesztőre sminkelt luvnya rázza magát benne, a metroszexuális fiúk mellett.

Mindig hangsúlyozzák, hogy itt nem előadók hanem dalok versenyeznek, ettől persze az istenadta nép még mindig ábrándos kék szemekre, szilikonos csöcsökre, kigyúrt felsőtestekre és nyomokban hajat tartalmazó zselé-kompozíciókra szavaz, ízléstől és nemi érdeklődéstől függően. Pont mint a valóságsókban, csak itt próbálnak valami teljesítményt is tenni a puszta kinézet mögé, mondjuk sikertelenül.

Mert ennek az összeurópai, naftalinszagú táncdalfesztiválnak a dalok pont nem erősségei, szerencsére a tökéletesen felejthető tucatpop-számokat tökéletesen felejthető zsúrpubik és operett-csajszik adják elő. Így aztán ejrovízijós kultúrsokk annak sem okoz maradandó károsodást, akinek véletlenül épp a köztévénél ragadt be a távkapcsolója. (Bár kultúrember mifelénk köztévét eleve nem néz, már az is elég, hogy finanszírozza az adójával.) Persze  a úgynevezett kommentátorokkal súlyosbított közvetítésnél legalább olyan komoly veszélyfaktor a gundeltakácsi értelemben vett szujózoltánkodás, mint maguk a produkciók. Mert mifelénk ezt a szánalmas riszálást valami nagy nemzeti ügynek promózzák, ahol most aztán megmutatjuk a világnak, mintha focivébé lenne, enyhe negyedik harmadik világháborús beütéssel. Csak ezzel magyarázható ugyanis a főműsoridőben, kiemelt terjedelemben elkövetett fejhangú üvöltözés ha sok pontot kap a hángérijen induló, meg a szemünk előtt megvalósuló második Trianont vizionáló temetői tónus, ha mégsem.

Pedig legtöbbünknek fingja sincs róla ki a magyar induló, de legalább nem is érdekel, így még könnyebb másnapra elfelejteni őt/őket. (A minap valami műsorban szerepelt egy By Alex nevű csávó, aki szintén az ejróvízijós vonalon, sérelmünkre elkövetett giccse miatt lehetett volna híres, de mégsem. Mert én például percekig néztem und hallgattam, de még csak ismerős sem volt sehonnan, mikor végre kiírták a nevét, illetve amit helyette használ, már rémlett valami, mert minden évben van pár nap, mikor minden hírportál nyitóoldalán ejrovízijóznak.)

Ha egy fokkal radikálisabb lennék, azt mondanám hogy atomot nekik, de én nagyon toleráns, humánus és ráadásul állatbarát is vagyok, úgyhogy megelégednék azzal, ha az fesztivál szervező és fellépői csak pár év kénszermunkát kapnának. Ahol a kőtörés mellett zámbódzsimi albumokat kellene hallgatniuk végtelenítve, így aztán szabadulásuk után egyiknek sem jutna eszébe többet a popzene trash-realityje, illetve csak legsötétebb gondolataik társaságban. Máshol próbálnánk eurót szerezni a vízióikhoz.

Igénytelen, sablonos, giccses és nyálas popzene ellen pedig szedhetünk valami jóféle metált, de az adagolásra figyelni kell.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése