Vero laboriosam

Úgy tűnik vége az 56-os Intézetnek, ami egy ideje már nem is intézet, hanem a Széchenyi Könyvtár egyik osztály vot, gondolom a kisebbik rossz jegyében. De most be fogják olvasztani a viccesen Veritasnak nevezett, kormányközeli, történelem-átértelmező intézetbe, vagyis inkább nem. Mert nem valószínű, hogy a mostani kutatói szeretnének az Igazság minisztériumnak dolgozni (aki nem érti, olvassa el az 1984-et, és rájön, hogy mi mindig is Eurázsiával álltunk háborúba, legalább két napja már), mert az nem igazi tudományos kutatás, ahol előre lehet tudni milyen eredményt vár a megrendelő hatalom. Hisz ott nem kérdések vannak, hanem előre megírt válaszok, mint a Tanúban, mikor Pelikán gátőr megjegyzi az elé tett saját vallomásáról, hogy de Virág elvtárs, ez az ítélet!

A feszítő kérdés persze az, hogy miért pont most kell az 56-os Intézet maradékát is beszántani, de valahogy senki nem gondol a legkézenfekvőbb válaszra. Hogy ugyanis ma van a felcsúti Ramszesz kereken 56-ik születésnapja, és tényleg nem akarja, hogy mindenféle tudományoskodó alakok is erre emlékeztessék. (Ezek a történészek a végén még olyat szólnának, hogy lassan már ő is csak történelem, miközben ő Történelem akar lenni, csak nélkül, szigorúan nagybetűvel.)

A másik lehetőség, hogy meg van sértődve, hogy ezek ott abban az intézetben, bár 56-osnak hívják magukat, de nem vele foglalkoznak, pedig egy neki ennyi már minimum kijárna. Sőt még csak nem is Johnny Depp-el, aki pár nap múlva lesz 56, Emilio Butraguenoval aki a nyáron tölti a jeles kort (gondolom a Pancsóarénában is megemlékeznek róla), vagy Szergej Bubkával a egykori legendás rúdugróval, az ő decemberi születésnapjára is írhatnának valami tanulmánykötetet, vagy legalább egy sportos kifestőt. (Bubkát egyszer láttam Monte-Carlóban, csak pont nem rúdugrott, sétált a kikötőben, de azt is igen sportosan.)

De ezek a szarnak rá, teli torokból, már ahogy az ilyen balliberális történészek szarni szoktak, nyilván nem úgy, mint egy rendes, népben nemzetben gondolkodó keresztyén hazafi szarik templomba járás előtt. (De csak hogy az Haza sorsára tudjon koncentrálni ott is, és ne arra, hogy van-e nála vécépapír.)

Így aztán nem csoda, hogy a Teszkós Napóleon (Plüss Pinochet, Lego Duce etc. - copyright Bödőcs) szorgalmas fegyverhordozói épp a főnök szülinapjának előestéjére időzítették az ünnepi Magyar Közlönyt, benne az intézetes hírrel, izé közlönyménnyel.

Mert ünnepnap ez a mai, most már kétszeresen is, elvégre nem minden nap számol le ártunk és ormányunk egy maroknyi tudóssal. Na jó, általában egy egész akadémiányival igyekeznek, de aki a kicsit nem becsüli...

civilhetes.hu

Szakértők

Most hogy minden hírportál a tegnap esti dunai hajókatasztrófával tele, mindenki egyből vízi közlekedési szakértő lett, az újságírók, meg a kommentfalakon okoskodók egyaránt. A legtöbbjük persze az Ondein családból meg a Fiszkos Fred regényekből szerezte hajózási a tudását (na jó a kevésbé idősek a Titanicból is), de hát nics tengerün, csk kevés hajózható folyónk, de rról meg annyit tudunk, hogy időnként a hajóvonták találkozása tilos.

És persze pár napja még mindenki politológus volt ugyanezen felületeken, de természetes, hogy egy ilyen esemény után már nem sokakat érdekel a fideszesek melyik frakcióba ülnek majd be, vagy ki lesz az Európai Bizottság elnöke.

És bár természetes, hogy egy térben és időben közeli katasztrófa után annak a híreivel tele minden, de közben mégis zavaró a média "egyhegyűsége", hisz amit lehet tudni  két hajó ütközéséről, azt már közölték mindenhol, úgyhogy marad egy-egy újabb sötét és szemcsés felvétel bemutatása, meg a body count, azaz hogy aktuálisan hol tart az áldozatok és eltűntek száma.
És persze a szakértők, mint egy fedélzetmester, egy nyugdíjas matróz, vagy a főpolgármester, aki úgy tűnik mindenhez ért. Csak épp senkit nem érdekel a véleménye.

Csíksom jó?

Épp azt olvastam, hogy  a felcsúti ötödik Iktor nem megy a pápa csíksomlyói miséjére. Ami érthető, a mini szterelnök állítólag református, bár hogy a vallásossága miben nyilvánul meg az erős kérdés, kívülről annyi látszik, hogy a teljes hatalom mindennél jobban akarása az egyetlen világnézete. Úgyhogy eleve nem tudna mit kezdeni egy pápai misén, azon kívül hogy a kamerák kereszttüzében nem mer szotyizni, Pápa meg egyébként is egy város, de ott kövérlászló a lokális.

Tömjén zsolt viszont remekül ott lesz, de hát ő saját bevallás szerint is erősen kaotikus, mi több, a Kaotikus Egyház lándzsahegyének tartja magát, ami persze elég szar az egyháznak, de hát még Róma püspöke sem szabhatja meg, ki hazudja magát pont kereszténynek, az egyetemes teológiai vonalon. Zsolti, mikor pont háziállatokra lövöldözik, azt állítja, hogy igazából ez vadászat, hát tudja fene, én a vallásosságát sem venném komolyan, egyszerűen nem az a karakter, akinek hinnék. (És mellékszál, de úgy PhD a fazon, hogy a kissé plagizált szakdolgozatát fazonírozta át doktori disszertációvá, hisz van az a közjogi státusz, ahonnan ez a csávó is okosnak látszik, tudósnak, meg jelentős kutatónak.)

Ja, és csíksomlyón ott figyel majd még áderjános is, akiről annyit tudunk, hogy momentán köztársasági elnök, szeret horgászni, bajszos, és aláír bármit, amit a főnöke elé tol. Oké öregszik a fazon, rég volt már, hogy jogász diplomát szerzett, inkább nem kockáztat, pláne ha nem is tudja, hogy ki épp az Alkotmánybíróság. Addig rendben van, hogy lehetőleg csupa megbízható káder, de ki tud már ennyi nevet megjegyezni, meg hogy hányas számú a párttgakönyvük? (Az ötösre nyilván emlékszik, de csak azért, mert bajor zsót elég gyakran felemlegeti, két stilárisan indokolatlan fasz meg bazmeg között. A fehérjehalmaz baromállatok nagyobb örömére.)

Ez a pápa (aki nem a város, hanem valami olasz származású argentin  migráns) amúgy is egy gyanús alak, illegális bevándorlókat meg hajléktalanokat babusgat, holmi felebaráti szeretetről papol (mivel pap, nem is nagyon tudna máshogy olni), mintha lenne holnap, felelősség meg következmények. Ez három olyan gyanús dolog, amivel a felcsúti nem akar foglalkozni, nem csoda, hogy neki Csíksom nem jó.

Sajnos sajtos

Ma reggel elég kipihentem keltem, nem túl lelkesen de annál elszántabban mentem dolgozni, és úgy fél tízig minden rendben  is volt. Mert ugye kilenctől van kajaszünet, minek keretében elfogyasztottam a mára rendelt sajtos szendvicseimet, hogy egy fél óra múlva némi émelygés, kisebb szédülés és nettó hasmenés vett erőt rajtam, ami kitartott délutánig, csak akkor lett jobb, miután hazaérve hánytam egy jót, amitől érdekes módon még étvágyam is lett.

De a fél tíztől, tíztől induló vacakulléttel azért elég komoly kihívás volt kihúzni fél háromig, hazafelé a mikorbuszban már kezdtem magam majdnem embernek érezni, most meg már azon töprengek, mi legyen a vacsora. Elviselnék valami durván fűszereset, de gondolom az nem optimális momentán, úgyhogy valami lepény lesz joghurttal, meg egy kis gyümölcs. Bár a tejtermékekkel óvatosnak kellene lennem, az hiszem a picit furcsa ízű sajt volt ludas, a sajtos szendvicsemben. Éreztem én, hogy van valami érdekes mellékíze a cuccnak, de gondoltam ez biztos ilyen, ha már a rokfortot is megesszük, pont penésszel együtt, ennek a zacskós sajtnak is lehet valami sajátos bukéja, ettől még nem romlott csak karakteres. És egyébként is, a sajt eleve romlott tej ( ha jobban belegondolunk), a japánok pont ezért nem szeretik (gondolom csak akkor, ha Hellokitty-alakú), de mondjuk a pálussztai is attól finom, hogy büdös. Meg a kvargli.

Szóval gondoltam, ez is csak egy érettebb verzió, ami még jó is, hogy nem a szokásos, lágygumi jellegű ipari trappista, de hát úgy tűnik az olcsó sajtnak bár nem híg a leve, de meg tud romlani.

Sőt, meg tud rontani engem is, még jó hogy ennyivel megúsztam a sajnos sajtos szendvicset.

ennyire nem volt rossz a helyzet (divany.hu)

Megküzdés

Namost, hogy túl vagyunk végre az aktuális választáson, örömmel vegyes elképedéssel  konstatálhatjuk, hogy a fideszkádéenpé sikeresen megküzdött a liberális világmaffiával, főleg a magyar falvakban. Ami fontos,  mert a liberális világmaffia pont a kistelepüléseken a legelszántabb, igazán talpraesett és fenemód bajszosan kolbásszagú kormánypárti polgármesternek kell lennie annak, aki legénykedik a gáton, főleg persze szimbolikusan. (És nem, ne rontsa el felhőtlen örömünket, hogy a felcsúti hadoszlopok csak csatát nyertek, de a háború még nem dőlt el, valamint hogy ekkora média hátszélben azért nem akkora gurítás nagyot nyerni, különös tekintettel a szakszerűen leszalámizott ellenzékre. Meg hát láttuk már eleget, hogy egy-egy kis faluban a fideszes polgi személyesen ellenőrzi, hogy szavaznak-e a jobbágyok, és a megfelelő irányba teszi-e mindezt, és hát náluk a mindent vivő lap, úgymit segély, közmunka ésatöbbi. Ezeket összefoglalóan zsarolási potenciálnak hívja a szakirodalom, hívhatnák Döbrögi-effektusnak is, csak épp senki nem veri rajtuk ezt vissza, egyszer sem, nemhogy háromszor.)

Az emeszpé meg az elempé megérdemelten leszerepelt, szerintem az emeszpé egy szem (egy darab!) mandátuma is pont eggyel több a szükségesnél. A momentum momentán meglepetés volt, láthatóan ők voltak a legjobban meglepve, hisz a a Magyarország nevű, lángoktól ölelt geopolitikai realitásban igazán jól a szektaszerű pártok szerepelnek jól, bármely tetszőleges választáson. Így az mondjuk nem is meglepő, hogy a DK ekkorát ment, a fidesz után (melett?) ők a leginkább szekta-jellegű alakulat, igazi vezérpárt ők is, elkötelezett és tűzön-vízen át rajongókkal. Mert nekik, ahogy a kormánypártnak is, nem egyszerűen szavazói vannak, hanem rajongói, amit én kissé nem értek, de hát nem jut mindenkinek Queen vagy Iron Maiden, ha rajonganivaló kedve támad. (És nem állítom hogy gyurcsány vagy a felcsúti a szegény ember éjronmédenjei, sőt utóbbi kifejezetten a gazdagokkal pörög, nyilván a mi pénzünkön. Van az a megánrepülő, amihez képest gyurcsány is az aszkézis megtestesülése.)

És persze a fideszkádéenpé házi, kézből etetett sajtója nem győzi nyomni a hurráoptimista kormánypropagandát, az origónál láthatóan maguk alá élveztek tegnap este, és azóta sincs túl sok józan ember a szerkesztőségben,de legalább percről-percre közvetítik a vezér bszédét, hátha az olvasók nem tudnak magyarul és /vagy nincs tévéjük, legalább is olyan, emin bejön az M1 pártszolgálati.

De napi betevő zorbán (ötödik iktor) nekik is jár, ha már lusták a laptopjukon tévézni, vagy a böngészőnél simán beragadt a O betű, így az origo jön be mindig.

Maffiákok

Még mindig politika, de hát ezen hétvégén van a savazás az Ejrópai Parlementgyűlés ürügyén. És azért ürügy csak az EP, mert a felcsúti hellóröfi megmondta, hogy itten kérem a liberális világmaffia ellen kell küzdeni nagyon, különben fogaknak csikorgatása, és a sír, hol nemzet süllyed el, úgy tűnik erről nem tud lehasadni a teszkós napóleon.

Pedig a 'liberális világmaffia' igazán szép kifejezés. Hisz ha igaz, amit anno Kant írt, azaz hogy szép az ami érdek nélkül tetszik, akkor ez a politikára átfordítva valami olyasmi lenne, hogy szép az ami eleve értelmetlen, mert akkor nem a gondolatra figyelünk, csak a kifejezés nettó esztétikumára. Az igazán ütős politikai szlogenek nem is akarnak reflektálni a valóságra, inkább építenek egy saját realitást, egy olyat, ahol szubhumán migránsok hordái ostromolják a határkerítést, ahol egy zsidó üzletember mozgatja a világot en bloc, vagy ahol egy semjénzsolt az igazi keresztény.

Ebbe a teremtő szimbolizmusba illeszkedik ez a világmaffiázás is, hisz maga a kifejezés nem ápol semmiféle kapcsolatot a realitással, nem is dolga neki.

Mert nehéz elképzelni, milyen is lehet egy liberális maffia. Az egyéni szabadság meg az emberi jogok mellett kiállva terrorizálja környezetét? 

Valahogy úgy kell elképzelni  dolgot, hogy aki nem tartja tiszteletben a kisebbségek jogait, azt megverik (közben a földle lökik, nagyon dulván), lelövik vagy megfőzik pörköltnek a macskáját, aki meg semmibe veszi a véleménynyílvánítás szabadságát, annak kivágják a nyelvét. Ha már ők a maffiákok.

Persze az is elképzelhető, hogy a liberális maffia sütivel támad, azt mondja, hogy oké te kissé náci vagy és buta mint a sár, de mi így is elfogadunk, és nem kérsz egy kis dobostortát? Virágozzék minden világ, aranyeső hulljon rája, az idegen az szép. 

És mellékszál, de itt jön képbe Herbert Marcuse, aki a hatvannyolcas mozgalmak kapcsán mondott valami fontosat. Hogy ugyanis a Rendszer lényege a represszív tolerancia, vagyis hogy egy modern liberális demokráciában lehetetlen lázadni, mert az aktuális hatalom jól megveregeti a vállunkat, hogy oké, mi annyira toleránsak vagyunk, hogy még ezt a rebelliót is elnézzük neked, és igen, jogod van ellenkezni, lázadj csak nyugodtan, Miközben a lázadás lényege, hogy legalább van valami ellenerő, amivel szemben ugyebár. És innentől valóban értelmes lesz az "elnyomó tolerancia", ami elsőre egy oximoronnak tűnik.

De ettől a liberális maffia még egy nettó baromság, pont olyan, amit a felcsúti általában próbál eladni közpolitikaként, neki már rég nincsenek értékelhető gondolatai a világ állásával kapcsolatban, csak kurva nagy plakátokra írható, kurva ostoba tőmondatai, mint ez is. Hisz a maffia az védelmi pénzt szed, alkoholt meg drogot csempész, adót csal, és a viták végére dobtáras géppisztollyal tesz pontot, bekokainozva. Na jó, ez kicsit olyan, mint az itthoni rezsim, a nem volt taggyűléstől a saját lábon álló lányig a szaros pelenkákkal, meg a stadionnal a kert végében. (És ha lehet itt egy ócska szóviccet, ott van még a kultúra terepén a kormány kedvenc dalnoka, Maffi Ákos.)

Szóval ha van maffia a közéletben, az épp a karmelita kolostorban eszi a Gundel-menüt, és közben liberálismaffiázik.

Elvégre alkoholista az, aki annyit iszik mint mi, csak nem szeretjük.

Pünkösdi kilósáru

Az újbudai polgármester (aki valójában a tiznegyedik kerületet mestereli polgár) azzal reklámozza magát, hogy a hatvan feletti lokális lakosok "pünkösdi csomagot" kapnak az önkormányzattól. Már ha van nekik valami hatvanplusz kártyájuk, de ha nincs az se nem baj, az átvételi ponton is lehet igényelni, azaz ha a reménybeli csomagtulajdonos megadja az adatait, máris viheti a kiló lisztet, egy csomag (!) sütőport, a liter olajat und az 1 db Balaton szeletet. Meg még néhány ínyencséget, mint a kiló cukor, az egy doboz (gondolom olcsó) tea meg az 1 db sűrített paradicsom. Az mondjuk erős kérdés, hogy ha 1 db paradicsomot még sűrítünk is, akkor mi marad belőle, gondolom valami maximum kockacukor méretű izé, de legalább rögtön bele lehet tenni a teába, asszem ezt hívják úgy hogy fúziós konyha. Kicsit hánytat, de garantáltan nem mindennapi.

És igen, mind tudjuk, hogy pünkösd csak két hét múlva esedékes, a csomagokat is csak egy hét múlva osztják, de az a kurva választás most esedékes, tehát most kell nyomatni a hirdetést, el ne felejtse az a potenciális választó, kire is kell szavazni. Kitől is kapja a kiló cukrot meg lisztet. Hátha nem esik le neki, hogy saját magától, mert az önkormányzat, a fideszes polgármester, valamint Nyuszi rokonai, barátai és üzletfelei nem a saját kosztpénzükből adakoznak nagylelkűen, hanem közpénzből, az meg ugye a miénk lenne elvileg, mert mi adtuk össze, ők csak költik. Csomagokra, meg a csomagokat reklámozó hirdetésekre, de nem filantrópiából, sima hatalmi érdekből csupán.

Még mindig ott tart a komplett fideszkádéenpé, hogy zsák krumplival kell szavazatokat vásárolni, csak most épp rohadt drága a krumpli, úgyhogy marad az egy tasak sütőpor, ami biztos kell majd, ha a hatvan feletti választópolgár ki akarja sütni a balatonszeletet, az ajándék étolajban. Hisz nincs is finomabb, mint a bundázott sült balatonszelet, valahánytojásos tésztával.

Viszont hiányolom a csomagból a piát, valami olcsó vodka biztos növelné a pártunk és kormányunk iránti feltétlen szeretetet és  szavazási hajlandóságot, de az ilyen vodka ugyebár krumpliból készül, de az drága. Amíg ki nem találják, hogy lehet száraztésztából és kristálycukorból vodkát párolni, nélkülöznün kell ezt a klasszikus kampányfogást, pedig a részeg választó a jó választó. Akinél nyilván fontos az is, hogy a választás időpontjáig szolidan részeg maradjon, mert a másnapos állampolgár még képes és holmi ellenzékiekre szavaz, csak mert fáj a feje, meg hol van már az a kicseszett bürgermájszter a következő adaggal.

A nyugdíjasokat leitatni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki benne van én nem ellenzem.

Amúgy nincs az akcióban semmi különös, pünkösd alkalmából eleve idejétmúlt lenne holmi szentlélekről meg hasonlókról értekezni, az egyszerű embereknek (és ki nem az?) nem kell ez az absztrakció, nekik száraztészta kell, az mégiscsak kézzelfoghatóbb, mint valami teológiai agyalás. És hogy el ne felejtsék, kitől van a cucc, kell a hirdetés is, a polgármester arcképével dekorálva, bár egyszerűbb lett volna valami baszott nagy pártlogó, hisz a szavazólapon is az van, nem a polgi - közepesen kopaszodó maffia-alvezérre emlékeztető - feje, tehát jobban segítené az ikszelés megfelelő tájolását. Mert hát a kiló lisztért megvehető potenciális szavazó a végén még azt hiszi, hogy az elempére kell húzni, ha már ilyen zöld a hirdetés háttere.

És hát igen , a fideszkádéenpé alapvetően hirdetésekben próbál erős lenni, ha már  kormányzásra kevés ideje jut a családtagok közbeszerzései mellett, és most igazán sokat hirdethet, ha már jön az EP-választás. Mert ahol kampány van, ott kampány van, ajándékcsomagokat kell szórni, fel kell avatni valami átadást vagy át kell adni valami felavatást, de ha ez nem megy, legalább is hirdetni kell. Meg sajtótájékoztatni, sajtójékoztató nélkül a kampány szart sem ér, sajtótájékoztatóval visszont simán csak szar.

Mint mikor valami fideszes képviselő meg talán polgármester sajtótájékoztatott egy épülő autópályán, hogy majd egyszer nemsoká át fogják adni, ha majd kész lesz valamikor egyszer. És erre oda kellet csődíteni a kézből etetett sajtót (bár lehet hogy csődült az magától is, hisz a szolgalelkűség nem játék), mert az autópálya csak a választások után készül majd el, de nekik most kell valami komolyat gurítani, különben a rogánantali értelemben vett kubatovgábor összevonja a szemöldökét, és az senkinek sem lenne jó. Így hát át kell adni az épülő bicikliutat, lehetőleg száz méterenként, nemzeti színű szalaggal és váltott, szalonnatüzelésű bajszos államtitkárokkal, mert az üzenet a lényeg. A tényeknek meg annál rosszabb.

Otherwise, media is the message.

Igazolt személy

Bő két hónapja járt le a személyim, úgyhogy tényleg ideje volt már intézni valamit az ügyben, úgyhogy ma elmentem az okmánykormány ablakirodába, ahol legalább tizenöt percet töltöttem, várakozással együtt. Sőt, fényképezéssel együtt, ami után megkérdezték, hogy akarok-e ujjlenyomtatot adni? Ezen kissé fennakadtam, mert edddig még sosem adtam ujjlenyomatot, igaz nem is követtem el semmi olyat. (Nem, soha sem bizonyították rám a Kennedy-gyilkosságot, pedig köztudott, hogy mínusz 11 évesen a legerőszakosabb az ember, és már elég jól bánik a lőfegyverekkel is..) 

Az összes rendőrségi ügyem valaha, egy szabálysértés volt, amit úgy követtem el, hogy elütött egy autó. Ezért megrovásban részesítettek, mert nem a zebrán próbáltam átmenni az úton (hogy elérjem az esti utolsó hármas buszt Budatétényben, hogy ne kelljen várnom rohadt sokat az  első éjszakaira), de az út túloldala és a buszmegálló helyett csak egy Opel motrháztetejéig jutottam, onnan meg egyenes röppálya vezetett a flaszterig, pont egy kispolszki elé, ami szerencsére addigra megállt. De leglább, a menő órámmal jól bevertem az Opel szélvédőjét, még szerencse, hogy a faszi gyorshajtott, így nem kellett kifizetnem a javítást. Valójában az Autó-Gyalogos meccs 1-1 iksz lett, én szabálytalanul akartam átmenni, és igazából sikerült is volna, ha az autó nem jön szabálytalanul gyorsan, de így legalább megoszlott a felelősség. És csak egy levélben elkövetett (foganatosított?) ejnye-bejnyét kaptam valami Aranka  (vagy Etelka, esetleg Margit) nevű törzszászlóstól, amitől viszont még nem lett priuszom, a Toyota Prius értelmében sem. Pedig ez utóbbit elfogadtam volna, de gondolom nem járt, ha már egy Opel ütött el, amit viszont szintén nem ajánlott nekem senki.

És persze nem vettek ujjlenyomatot sem, mondhatni a mai napig ujjlenyomat-szűz voltam, de az nem teljesen világos, hogy a személyihez ez miért is kell. Valami e-személyiről beszélt a néni, meg hogy a az adó-és tajkártya adatai is a személyin lesznek tárolva, három az egyben mondhatni, és gondolom az orromat is tisztíccsa. Meg egyáltalán, igazolja hogy vagyok, méghozzá az állam felől nézve is (pedig sosem láttam még magamat a saját állam felől nézve, de ha bandzsítok, kicsit látom az orrom), nem csak úgy bele a világba biológiailag, mint valami állat, hanem rendesen, állampolgárilag. Tiszta zokniban, megfésülködve, felebaráti szeretettel.  Ami ugye ujjlenyomat nélkül nem megy, mert a képemet és az aláírásomat bárki hamisíthatja, de az ujjlenyomat kétségtelenné teszi, hogy tiszta a zoknim, és nem felebarát vagyok, hanem egészen barátságtalan.

Most, hogy két hónapig nem léteztem, egész komfortos érzés megint lenni. Mert nem az vagy, amit megeszel, hanem ahány nyelvet beszélsz, és főleg ami a személyidben áll szerénytelen személyedről. Új lenyomattal, vagy régi felnyomattal, az mindegy is.

Az elnevezés hatalma

A fene tudja már miért, de ma délelőtt eszembe jutott a Firefly című sci-fi sorozat, és tényleg nem sejtem, hogy akkor most a reggeli müzliszeletről, vagy a parkolóban repkedő döglött cserebogarakról (azok amúgy rémesek, akkor már inkább a májusi eső érjen aranyat) assszociáltam igen szabadon az űrkalandos sorozatra, ami nem is igazán tetszett.

De volt benne egy csaj, akinek megragadt a fejemben az arca, na ja, minden ilyen sorozatba kell egy jócsaj, akinek karakteres arca van, jó a dumája, és amolyan ellen-barbiként irtja az ellenséget, ki mivel nem kedves szívének, megdöglend vala.

És tartalmas másfél óra ment el a munkaidőből azzal, hogy próbáltam rájönni hogy is hívják az illető színésznőt. Persze azért dolgoztam is közben, de csak a kezem járt, a tolómérőm meg a tollam, fejben viszont nem voltam ott, próbáltam telepátiával rácsatlakozni a wikipédiára, de asszem nem volt térerő, vagy egyenlegem a normalitási küszöb alá csökkent.

Odáig megvolt, hogy a női személy vezetékneve Glau, ezt valahogy gyorsan elő tudtam hívni (ezért jó ha valaki nem Smith vagy Jones, ha már egy szótag az egész), de a keresztneve az nem jutott eszembe. Rémlett hogy valami naptárból koppintott, de nem January, nem is June, úgyhogy megállapítottam, hogy akkor nyilván April, ez valahogy ismerősen is hangzott. (És a többi valahány név a naptárban meg nem.) Aztán mikor már újra teljes erővel a századmiliméterek és hidraulika-folyadék szintek felé fordultam, hirtelen beugrott, hogy Ms. Galu nem is hónap, hanem évszak, mert igazából úgy hívják hogy Summer. (És játszott a Terminator-sorozatban is, bár nyilván nem ezért.)

Ilyenkor azért jól jön, ha az embernek nem mondjuk Winter a családneve, mert a vicces kedvű szülők gyorsan összehozhatnak egy Summer Wintert, főleg ha túltolták a Jin&Jang márkájú khmm... gyógyfüvet.

Apropó,vicces kedvű szülők. Egyszer láttam valami tévéműsorban egy fazont, akit úgy hívtak, hogy Dr. Nemoda Buda, és mondta hogy van egy fia is, meglepő módon ő Ifj. Nemoda Buda. És büszkén hozzátette, hogy az unokánál azért már változtattak, így ő lett Nemoda Buda Őrs. Nkem meg eszembe jutott, hogy ennyi erővel bárki elnevezheti a fiúgyerekét Budaörsnek, ami rémisztő egy perspektíva, még jó hogy nem szaporodtam.

De vissza Summerhez, akinek évente nagyjából három hónapig van egyfolytában névnapja, legalább is egy konzervatívabb naptárban biztos. Mert a konzervatív naptárak csak olyan neveket tartalmaznak, amielyek valamilyen szenthez kötődnek (vagy mint esetemben, egy politikai okokból szentté avatott rablólovag-királyhoz), és nem rémlik hogy lenne Szent Summer. 

Pláne, mert a summer, az nyilvánvalóan a sumér szóból származik, a sumérok pedig közismerten a magyarokkal közeli rokonok voltak, együtt teleportáltunk ide a Szíriuszról, csak ők hamarabb kihaltak, hogy most a sivatagban kelljen ásni utánuk. És hát sumérokat már csak időrendi okokból sem avatott szentté a Római Kaotikus Egyház.

De ha már nem kanonizált neveket adnak gyerekeknek, lehetne benne több kreativitás, kár hogy az Akadémia nyelvészeti illetékesei sokszor keresztbe tesznek, senki nem hívhatja a fiát például Dömpernek, de bárki lánya lehet Zöldike.

Ezekhez képest a Nyár még teljesen jó, elvégre nálunk hívhatnák Delfinának vagy Deziderátának is.  (Hát, a D-nél nem jutottam messzebb a hülye nevek listáján, de nemrég vacsoráztam.) Mindkettő alkalmas rá, hogy tönkretegye egy kiscsaj első két évtizedét, mikor végre saját jogon nevet változtathat, valami normálisra, mint az Ánfissza vagy a Nilüfer.

cheezburger.com

Nemsavazás, farkutyák

Vasárnap lesz a nagy savazás,  ahol lehet savazni arra, melyik ostoba párt gyökér politikusai  üljenek az Ejrópai Parlamentbe bele, sok pénzért meg költségtérítésért, úgyszólván nulla felelőséggel. Mert a modern képviseleti demokrácia egyik alapvető sajátossága, hogy  a képviselők jól keresnek, és mivel egy testületi döntés részesei, személyesen semmiért nem vállalják a felelőséget, legalább is felénk. így szokás. (Valamint hogy a nép itala a tizenkét éves skót viszki, melyet választott képviselőin keresztül fogyaszt.)

Na ez lesz az a választás, ahol én nem szavazok. Eredetileg arra akartam kenni, hogy lejárt a személyim, és még mindig nem csináltattam újat, de csütörtökre van időpontom a kormányhivatalirodába, és míg elkészül az új, kapok ideigleneset. Azzal meg savazhatnék is a választási savazáson, de mégem. Mert az induló pártok közül nincs egy sem, amelyre nyugodt lélekkel szavazhatnék. Mert van ugye a fideszkádéenpé, de a felcsúti hellóröfi pártját ugye még bottal sem piszkálnám, a maszop az egy színtelen, szagtalan átlátszó folyadék (bocs, ők biztos fojadékot írnának), a jobbik meg a rosszabbik mint mindig, a momentumról momentám fasz se tudja mit akar (azon kívül, hogy " most már tényleg nekünk kellene jönnünk!"), a többi meg szót sem érdemel. És nem a kétkutyájú farkak sem, mert néha jól jöhet egy viccpárt, mondjuk Izlandon, de,  attól még csak egy vicc mindegyik hasonló társaság.

Kellene egy, "menjetek a francba" négyzet is szavazólapon, ahova ikszelhetne az, aki épp szavazna, csak nincs kire. És ha ezeket a szavazatokat is összesítenék, könnyen kiderülhetne, hogy Francbamenősék a legnépszerűbb politikai erő, ami persze rossz hír  a demokráciának, de egy nagy lépés az emberiségnek. Ha már plafonig ér a szar, valakinek ki kell rúgnia a budiajtót. És valójában erre lenne jó egy rendes viccpárt, de nekünk ebből is csak a fapados verzió jut, a Két Farkutyák inkább csak afféle állatkerti majmok, akik kakával dobálják a látogatókat, nem utálatból, rutinból csupán. Közepesen vicces,kissé megbotránkoztató párt, de igazi hatása nincs. Persze nekik nem kell elmenniük a francba, úgyse tudják merre van, meg a sarki kocsmahivatalnál úgysem jutnának messzebb, és nem indulniuk kellene egy választáson, hanem szervezniük egyet.

Hiába na, a demokrácia kemény munka, de a vasárnap az a pihenésé, ha már úgysem akarok valakik ellen szavazni. Én valakikre szeretnék, de úgy tűnik, még nem találták fel azt a listát, ami nekem megfelelne, korábban is mindig valakik ellen szavaztam, de mára már nincs kedvem ehhez, apatikus lettem és/vagy finnyás, de lehet hogy simán csak öregszem.

Komolyan azt gondolom, hogy semmi számottevő hatásunk nem lehet a hatalmi elit játszmáira, ahhoz forradalom kéne, de az elmarad, mert senki nem akar lemaradni a barátokköztről, rossz az idő,  mindjárt kész a lecsó, meg ők nem értenek a politikához.

Aki meg igen, annak hányingere van tőle.

Világmindegy

Valamiért az emberek szeretnek azon agyalni, hogy mikor lesz a világvége, mikor jön a tömeges kihalásunkat okozó esemény, mi is lesz az pontosan és meg kell-e kínálni kávéval? Tudjuk, hogy a földnek und az egész naprendszernek vége lesz majd, ha a Nap elfárad  abban, hogy már milliárd évek óta mást sem csinál, csak megy át hidrogénből héliumba, ekkor kissé felfúvódik, elnyeli a bolygónkat is, majd jól megérdemelten összezuhan, ahogy at egy nagy buli után illik.

De ez még beláthatatlanul messze van, nagyjából hét és fél milliárd év még addig, bár az is igaz, hogy a Földön kábé 800 millió év múlva már lehetetlen lesz a többsejtű élet. Mondjuk még ez sem jövő héten lesz, szóval egyelőre még nyugodtan vegyen mindenki tartós tejet meg éves buszbérletet, a tudományosan becsülhető világvége ráér.

Viszont a százmillió meg milliárd évek nem elégítik ki a népek napi betevő rettegés-igényét, nekünk Mohács kell, illetve instant világvége, valami belátható időtávon belül, amitől lehet rendesen féln. Elvégre ki bír berezelni attól, hogy mi lesz majd tíz a sokadikon év múlva? A világvége legyen holnap, jövőre, vagy maximum tíz év múlva, hisz így remek ürügyünk lehet arra, hogy ne csináljunk gyereket, ne szerezzünk még egy diplomát, ne fessük ki a konyhát, hisz mimenk, ha jön a meteorit és sehol egy brúszvilisz, úgysincs értelme az egésznek. Ilyenkor megnyugtathatjuk magunkat, hogy vettünk babkonzervet meg tartós tejet, ennél több előrelátásnak meg úgysincs értelme.

Kedvenc, és viszonylag közeli világvége-jóslatom magától Sir Isaac Newtontól származik, ő egy 1704-es keltezésű levelében 2060-ra teszi a Nagy Zárórát. Amit egyébként nem holmi fizikai megfigyelésekből vezet le, hanem asztrológiai számításokból, mert mint egy rendes korabeli tudós, ő is foglalkozott ilyesmivel, lehet hogy aranyat is próbált csinálni, almából nyilván. 

Azt nem tudom pontosan, hogy lesz majd vége a világnak, illetve hogy pontosan a világ mely részének, azaz csak mi halunk ki, mondjuk a háziállatainkkal együtt, vagy elpusztul az egész élővilág, esetleg az egész bolgygó, netán galaxisunkat a Tejutat megeszi a nagy kozmikus kisfiú, mert a Milky Way az ő léptékében is egy csoki, csak molekulák helyett galaxisokból áll. (És ha itt is van végtelen, akkor a mi csokijaink is mások galaxisaiból állnak, amik olyan kurva kicsik, hogy sok elfér belőlük a szubatomi részecskében, és mi ezeket esszük , ha nassolni támad kedvünk. Még szerencse, hogy én olyat nem ehetek, én főleg kefír- és rozsliszt-galaxisokat fogyasztok, azok sokkal egészségesebbek.)

Amúgy tőlem jöhet 2060-ban a bármilyen értelemben vett világvége, én akkor 86 éves leszek, pontosabban (statisztikai esélyeim figyelembevételével) legalább húsz éve halott, és akkor még sokáig húztam. és mivel nem szaporodtam, nem kell aggódnom a világvége miatt, engem legalább az már nem fog érinteni. Ha már az eddigi világvégék sem érintettek, például 2012-ben, vagy ott volt az Y2K, ami csak pólófeliratnak volt iidegesítő, de a tömeges pusztuláshoz kevésnek bizonyult.

És ahogy körbenézek, erőt vesz rajtam a hurrápesszimizmus, ez a nyúlós, rothadó izé, ami a mi csodálatos világunk, tényleg megérett a pusztulásra, úgyhogy jöhet a tisztítótűz, a vízözön, vagy ezek valamilyen kombinációja. (Bár nem mindegy a sorrend. Ha előbb jön a tisztító víz, aztán a tűzözön, akkor csak frissen mosdottan halnak meg az akkoriak, ám ha fordítva, akkor a víz eloltja a tüzet, és a végítélet elnapoltatik, már ha van még ilyen igei szerkezet a magyarban.)

Persze lehet, hogy Newtonnak nem volt igaza, nem 2060-ban lesz a leszámolás, hanem mind meghalunk már jövő héten, mert ha nem, akkor a következő kétszáz évben még elketyeg a civilizációnk. Lehet hogy jobbára csak Mad Max stílusban (motorizált sivatagi rablók leszünk, nyolcvanas évekbeli Bundesliga-frizurával), de legalább megszabadulunk a zacskós levesektől, a karácsonyi műfenyőktől, a a playmate-ektől és jutyúb-sztároktól, a képmutató egyházaktól, a légikatasztrófáktól, a fagyasztott joghurttól, a mindenttudó folttisztítóktól, a profi sporttól, a tévésorozatoktól, az egyujjas agyú politikusoktól, az ócska közhelyektől, az egész kurva bagázstól. (Na jó, a könyvekért kár lesz.)

Szépen megvívjuk a negyedik világháborút, kövekkel és botokkal. Illetve vívják, majd azok a generációk, amelyekbe én nem reinkarnálódom, legalább is remélem.

offmedia.hu

Paravízió

Van ez az Euróviziósnak nevezett táncdalfesztivál, az ízléstelenség éves kontinentális tort ülése. És nem, nem a rossz ízlésé, mert az a színtelen, szagtalan tucatpop, ami ott történik (és amire már másnap reggel sem emlékszik senki, de tényleg a tudósítások is a fellépőruhákról meg a színpadképről szólnak) az egyszerűen értelmezhetetlen az ízlés kategóriájában. Nem rossz, mint kulturális termék, hanem egyszerűen nincs, csak valami illúzió az egész, ami a fene tudja hogy maradhatott meg máig, ha már annyira hatvanas-hetvenes évek az egész.

Normális ember nem nézi, pláne nem hallgatja, hisz a forgalom zaját sem töltjük rá a lejátszónkra, nyilván nem szavaz, és egyáltalán, bottal sem piszkálja ezt a nyúlós-ragacsos izét, ilyen nacionálprimitív, álnaiv énekversenyt.

Ehhez képest kifejezetten vicces, hogy a kurzuskeresztény, magukat valamiért konzervatívnak gondoló, széljobber populisták hogy ki bírnak akadni erre a súlytalan, és pont ezért ártalmatlan szarra. Oké, kicsit tényleg büdös, de egyrészt nem kell szagolgatni, másrészt meg vannak az ejróvízijónál sokkal jobban bűzlő dolgok, a kultúrában, a közéletben és a népben-nemzetben gondolkodók fejében.

Most épp a pestisrácok.hu-n futottam bele bizonyos vésey kovács lászló sirámaiba, szzerinte ez az egész C-kategóriás aljapop nem más, mint liberális vízió Európa ellen. Hát igen, ahol kultúrharc van, ott kultúrharc van. Ott egy kicsit már naftalaniszagú tévéműsor sem az ami, hanem a nemzeteket eltörölni szándékozó birodalomépítési akarat eszköze. Az eurovízió ugyan életlen kés a Háttérhatalom kezében a keresztény Európa ellenni harcban, de azért kés, és hát éberség elvtársak, éberség!

Mert ugye hogy lehet az, hogy már sok éve nem muszáj mindenkinek a saját nyelvén énekelnie, így aztán az ukránoktól a norvégokig angolul énekelnek, ez már maga a vég, a sír, hol nemzet süllyed el. Az mondjuk a mélán borongó szerzőt nem izgatja, hogy az angol lett mégis csak a világnyelv, a közvetítő nyelv (akkor is ha neki nem tetszik, így alakult, nenkünk már ezzel kell együtt élnünk), vésey kovács nertárs nyilván már  középkorban is kiakadt volna azon, hogy a templomokban latinul miséznek. Elvégre kik azok a latinok? Tessék szépen baszkul, flamandul és rétorománul misézni, hol mi az igény. Később még háboroghatott volna azon is, hogy az arisztokrácia nemzetközi nyelve  a francia, a barokk kastélyokban a grófkisasszonyok zenét tanulnak, franciát, asztali etikettett, meg gyakorlati anatómiát a lovászfiúktól. Függetlenül attól, épp melyik országban is barokk az a kastély.

És hát persze a buzulás. Az Eurovízióban ugyanis nem csak angolul énekelnek, de angolul énekelnek buzik, transzizék és mindenféle gyanús migráns-leszármazottak, pedig a nemzetek Európájába nem fér bele egy meleg, muszlim francia, vagy a szado-mazo jelmezes izlandi.

Ez idág a Prosti Srácok (ponthu!) megszokott tematikája és színvonala, önmagában szót sem érdemelne, de jön az ultima ratio, a mindent vivő lap, hogy miközben ez a szemét megy a tévében, lehetne a Játék Határok Nélkül leginkább. Mert az olyan jó volt és felemelő.

Na itt szakadt el nálam a cérna, hogy eddig még értékeltem a szerző véleményét, bár orbitális baromságnak tartottam, de ez mindennek a teteje, amin túl van. Mert a JHN-ből (le  nem írom a címét még egyszer) csak morzsákat láttam, de annál ostobább, gagyibb, kínosabb hulladékot keveset tapasztaltam a képernyőn, pedig egyszer pont a Fásy-mulató kezdetekor nem találtam a távkapcsolót.

Hogy abban a díszletfalra-mászós, seggreesős, iskolai sorversenyes szennyben mi volt a jó, az számomra teljes rejtély, talán a műsorvezető(k) eksztatikus kiabálása, vagy az a faliújság/brigádnapló szintű kulturális identitás-máz, amivel aegészet próbálták leönteni. (Nem csak magadért esel seggre elvtárs, a városodért, a hazádért teszed, egész népedért, nem középiskolás fokon! Aló  tagozatoson...)

De ez a csodás produkció már húsz éve nincs velünk, és remélhetőleg marad is six feet under (ha már ebben a fertőben lehet angolul is), csak az Eurovízó, de azt megszállták a bevándorláspárti liberális buzik, és véleménydiktatúráznak a rendes széljobbosokkal szemben, akik viszont jó keresztényként nem küldik rájuk a Szent Inkvizíciót. Csak ezeket a prostisrácos "újságírókat", de náluk legalább van szórakoztató faktor is, ami Vízióról már korántsem mondható el.

contextus.hu

Kiló, méter

Azt olvasom az indexen, hogy hétfőtől új kilogrammra ébredünk. Hát, tudja fene, az oké, hogy így hétvégé főleg az gyon üldögélek, meg a fotelben felpolcolt lábbal, e nem is eszem annyit, mint hétköznap. Mert ha kevesebbet fogyasztok, akkor kevesebb energiával is elműködöm, de ezzel együtt persze lehet, hogy mégis lesz rajtam hétfőre egy új kiló, bár kell a fenének. 

Abban lehet ilyenkor bízni, hogy az idézett cikk szerint hétfőn ébredünk az új kilóra, tehát ha éjfél után alszom csak el, akkor  én megúszhatom. Mondjuk az kisebb probléma, hogy négykor kell  kelnem, de legfeljebb majd felkeltem maga éjfél előtt, kicsit kimegyek vécére vagy valami, aztán éjfél után visszafekszem. Ugyan így is hétfő lessz még mindig, mikor már végleg  felkelek, de talán sikerül kicselezni vele a Planck-llandót, és rajtam nem lesz egy új kiló, elvégre fő az egészség, meg a száraztészta, ami viszont sajnos hizlal.

Igazából persze arról van szó, hogy hétfőtől lesz új definíciója a kiogrammnak. Pontosabban lesz neki definíciója egyáltalán, mert eddig csak annyi volt, hogy hát Párizsban van egy platina-iridium henger hét lakat alatt, na az pont egy kiló, és mindent ehhez kell viszonyítani. De most az idő und elektromosság alapmétékegységeinek definíciójából vezetik le, hogy egy kiló az mennyi, úgyhogy innentől a sarki kisboltban a Juli néni is le tudja majd vezetni a lókolbász és a kenyér viszonylatában. Már hogy mennyi egy kiló. Egy kiló tíz természetesen, maradhat?

De innnentől ha vita van, hogy az egy kiló liszt, cukor vagy brendi jellegű szeszesital az ténnyleg egy kiló-e, akkor Juli néninek már nem kell a párizsi Nemzetközi Mérésügyi Hivatalhoz szaladnia (ő már a NAV-hoz sem szeret, pedig az csak két saroknyira van, viszont hivatal), simán lvzeti papíron ceruzával, a Planck-állandóbl, hogy akkor most pontosan mekkora energiamennyiséggel lehetne ezt a kenőmájast megemelni, ha lenne kéznél egy precízen definiált elektromágnes, megfelelő műszerek és a kenőmjas mondjuk nikkelből lenne. 

Gondolom én is kidobhatom az egykilós súlyt (a többivel együtt) ami a konyhai mérleghez van, sőt magát a mérleget is, elvégre van volt- és ampermérőm, csak utána kell nézni, hogy lehet vele meghatározni a rizs súlyát, meg hogy hogyan tudok saját, erre a célra jó elektromágnest csinálni maradék drótból, szigszalagból és a fürdőszoba ajtókilincséből.

Forradalmi változás ez az egész, az biztos, fontos a tudománnynak, rohadtul nem számít a mindennapokban. De mindegy is, csak ne hizlaljon, az új kilót csak fizikai levezetésekben tolerálom.

Le Grand Kilo - ez volt eddig (index.hu)

Süt, főz, centrifugál

Ma végre aszonták, hogy kisütött  a nap, legalább. De mit? Mert krumplit vagy rántott sajtot azt nem sütött, csak úgy magában sütötte a semmit, de azt meg minek. Igen,mondják, hogy sütötte a növényeket, amik pont ettől zöldek, de nagy ügy, legfeljebb kékek lennének, ha csak a hold sütné őket. És hát miféle sütés az, hogy a növények még csak nem is melegek, a palacsintatésztát is tök hiába raktam ki a napra, nem sült meg egyáltalán.

Szóval az én elméletem azt hiszem, hogy a  Nap igazából nem gázból van. Mert a gáz az tud sütni, itt a konyhában is csinálja az ilyet, de akkor kék a tüze, míg a nap sárga, tehát nem gázból van, csak meg van hazudva az egész. Valószínűleg rézból építették, réges rég egy messzi-messzi galaxisban, aztán idevontatták, vagy a mi galaxisunkat tolták rá, ezt így utólag már nehéz belekövetkeztetni.

De majdnem biztos, hgy a Halál Csillaggal vontatták ide, ami most a Hold, csak nehéz felismerni,mert nagyon régi, és ettől elég vízköves. Úgyhogy kőnek látszik, pedig űrállomás, ott van az irányító központ, ahonnan minden reggel felkapcsolják a Napot, este meg le, a horizont alá. És persze nem csak hogy jártak emberek a Holdon, de most vannak rajta benne, hisz ma esete is lekapcsolta valaki a Napot, az  meg nem mehet csak úgy automatikusan, legalább valakinek felül kell ügyelnie.

Amúgy az évszakokat is onnan kapcsolgatják, különben nem lenne tél, és ha olyan van mint a héten, hogy esik meg tíz fok, az azért lehet, mert beszívott az ügyeletes, és "ősz" állásban felejtette a kapcsolót, pedig csak hülyülésből tette oda az állásba egy kicsit. Ez van, nem a globális klímafelmelegedés, ahogy azt a sok amerikai náci hazafi is mondja mindig.

A Nap ugye akkor egy nagy lámpa, eleve nem tud túl sokat melegíteni, mert ez nagyon modern lámpa, az energia a mi jön belőle az nem főleg hő, hanem fény, úgyhogy a Földet belülről kell fűteni a lávával. De az meg nem csinál felmelegedést, csak ha kitör, de akkor is csak ott.

Vagyisa Föld vagy lapos vagy nem, de a lényeg hogy felülről világítanak ránk a zűrlények, a Tervezők, akik jót röhögnek amikor mindenféle papok fura nyelven kántálnak furcsa épületekeben a néniknek, mert nekik az vallás, de nekik meg csak vicces buli, hogy kapcsolgatnak. Meg ezért kapják a galaktikus kreditet.

És ezek tények, bárki ellenőrizheti az internetes világhálón, a Sztárvórzok Háborúja meg egyéb dokumentumfilmekből, csak a "tudósok" hazudnak mindig, mert annál rosszab a tényeknek.

A házmester No. 1.

A kövérlászlói értelemben vett házmester, izé.. házelnök olyat bírt szólni az ő nádfedeles bajsza alól, hogy a házasodni akaró, esetleg gyerekre vágyó meleg párok olyanok mint a pedofilek, nyilván csak eszköznek kell nekik a gyerek, a tuggyukmire. Hát igen, a fideszkádéenpés logika szeint, az komoly, népben nemzetben gondolkodó buzik (nem, ők nem melegeznek, mert egyfelől pokolba a píszível, másfelől meg a meleg az egy pozitív szó, nem alkalmas holi mocskos buzikra) pontosan tudják, ők nem egyenrangúak. Mert az egyenrangú az szekszuálisan hetero, képzettségét tekintve olajos bakancsú jómunkásember, izlésében pedig pálinkás-mulatós, aki szereti a focit főleg.

Vagyis a rendes homokos az kussol, nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak, ha Nobel-díjat kapna azt szerényen visszautasítja, hogy ugyan már, én csak egy szánalmas fartúró vagyok, plusz feka is, még biztos találnak valami rendes fehér, keresztény biokémikust, akire az asszony főz otthon, meg a három gyerekkel táncolják körbe a karácsonyfát. (Miközben a talpuk összeér, ha valakinek megvan még ez az asszociáció.)

Na de az, hogy kövérlászló baromságokat beszél, abban nincs semmi különös, hogy aljas szemét baromságokat beszél, abban sem, hisz ő a fidesz nevű közhatalmi vállalkozás egyes számú tagkönyvének tulajdonosa. Egy olyan cégben, ahol a bayerzsolt az ötös tagkönyv, szóval képzeljük el, mennyivel komolyabb dolgkat mondhatna, és mennyivel durvább stílusban, ha kormányzati ordibátor lenne, és nem házmester-elnök, amit felénk viccesen "közjogi méltóságnak" csúfolnak.

Kövér elvtárs méltósága a nullához konvergál, vannak nála szalonképesebb neonácik szerte Európában, de azért osztja az észt, pontosabban épp azért. A wannabe diktátorok, zsebmussolinik és lelkileg kimirszenek mindig szeretik osztani az észt, hisz ők az út, az igazság meg az a harmadik, ami sosem jut eszükbe.

És mindig kell nekik valami csoport, amit gyűlölni lehet, legalább is belülről, de akikről kífelé is elmondható, miért is érdemesek a megvetésre. A migránsozás lasssan kifullad , na ja, senki nem akar pont hozzánk jönni, migránsok nélkül meg nehéz, a hajléktalan-téma nemigen jött be, az ő helyzetükbe még a genetikailag empátia-képtelenek is bele tudják élni magukat, Soros messze van, de a buzizás mindig bejöhet. A cigányozás is, de azt átengedték a a jobbikból kivált protonáciknak, úgyhogy marad két opció: lehet buzizni vagy tagadni a klímaváltozást (mint a német AfD), nos ők az előbbit választották. Felkészülnek a fogyatékosok, az elváltak és a vegánok. (Elvégre rendes magyar ember, mint a rezsidisznó, az szalonnával eszi a kolbászos pacalt.)

Kíváncsilennék, mit dobna össze a méltóságos úr laposföld-elmélettel, a chemtrail-el vagy az oltáselleneséggel kapcsolatban. Vannak tippjeim, ezekben a témákban hogy kell szakszerűen náculni, de egy szakértő mindig jól jön.

Sécén vírni

Mára végre kikopott a fejemből a limbóhintó, de reménytelenül szürke idő van, háromszor áztam meg említésre méltó módon, és párszor kevésbé. Láttam egy macskát, amint épp indult volna kifelé egy házból, pár másodpercig bámulta az esőt, felnézett az égre, aztán lehajtott fejjel inkább visszaballagot. Nekem is ehhez lett volna kedvem reggel ötkor, de nem vagyok macska, legalább is ebben az életemben. (Mondjuk az sem rémlik, hogy valaha bajom lett volna az egerekkel.)

De ez a májusi ősz már tényleg kezd túlzás lenni. És akkor persze hogy nem lepődöm meg, hogy az alábbi dal megy a fejemben naphosszat, ha már az Mp3-lejátszómat nem használhatom, pedig azon vidám politikai vitaműsorok vannak.

Retróvacak

Hazafelé a mikorbuszban szólt valami retró-rádió. Nem egy régi Sony, hanem valami adó, azt hiszem így hívják, hogy Retró rádió, gondolom  tulaj az anyjáról, özv. Sipákné Retrográd Arankáról nevezte el. És volt ebben a rádióban Hungária zenekar is, a Limbó-hintó című méltán gyűlölt "dalukkal".

Hát, ez így évizedek távlatából még sokkal aljasabbnak tűnik, pedig már gyerekként is utáltam. Eleve aazzal kezdi hogy kitört a pesti limbó-láz, mintha az valami forradalom lenne, de olyan, ami csak Pesten törhet ki. (Míg a frász, az például bárhol kitörheti az embert.)

Érthető persze a megfogalmazás, hisz prozódiailag kurva hülyén nézne ki, hogy "kitört a balmazújvárosi limbó-láz". Pláne rosszul jönne ki, ha a Kádár-rendszer valóságából kiindulva valami olyasmit gajdolnának, hogy "kitört a balmazújvárosi 'banán érkezett a közértbe'-láz", különös tekintettel a lehetséges folytatásra. Mert az, hogy "a jampik a banánt himbálják" enyhén szólva is pornografikus felhangokkal bír, meg ha a limó-hintót logikusan lecseréljük banánhintóra (ami ugye menetre kész) abból megint fura asszociációk adódnak. Mert banánhintót ugyan még nem láttam, de a banánhajó az egy desszert, ha  viszont az menetre kész az inkább hasmenés, és budista gyakorlatokat jelent a megfelelő kis helyiségben. (A budizmus egyébként egy igazi vécévallás, prófétája a South Parkból ismerős Kula 'Bá, de a jampik nemigen kedvelik.)

Apropó jampik. Már mekkora hülyeség volt ez az egész Hungária, maga a megtestesült popzenei hiánygazdaság, hogy kicsit műanyag, elég harsány és kurvára ciki, de nekünk csak ez jut, és azt hisszük hogy ez a rakkelndroll, legfeljebb még Komár Mondkiskócos László, a többi már a vasfüggöny másik oldala.

A Hungáriának amúgy eleve rossz volt a névválasztása, kifejezőbb lett volna a Legvidámabb Barakk. Lehetett volna a egyik nagy slágerük címe A legvidámabb a barakkban marad, ez afféle anti migráns (bocsánat: disszidens) nóta lett volna, a létezni próbáló szocializmus szépségeiről.

És nekem tényleg ennyi marhaság jutott eszembe, csak mert annyi év után hallottam ezt a szart. Igen ez tényleg ennyire kínos, és igen népszerű volt mégis, pedig a rakkendrol az ugye nem egy tánc. A rakkendroll az valami ilyesmi inkább:

Személyi oktulajdonítás

Ártunk és Ormányunk folyamatosan olyanokat mond, hhogy Brüsszel erre készül, Brüsszel arra készül, Brüszel már megint támadja a Mészároscsaládi Adókedvezményt, lassan ott tartunk, hogy Beüsszel volt az aki odaégette a szíjjártóügyi miniszter reggeli müzlis tükörtojását, vagy aki nem húzta le maga után a vécét a puritán kamelita kolostorban.

Vagyis egyértelmű, hogy Brüsszel egy személy, egy kurva gonosz valaki, és utálja a magyarokat neki, mert eleve. Hogy mi a vezetékneve, azt közvetlenül nem mondják, illetve csak néha, de jól tudható, hogy Soros. Soros Johannes Brüsszel.

Ereteileg a németorzági Einekleinestadt-ban született, később még néhány másik városban is, mint New York, az orosz Igorszkijverhopetrovszk vagy a Tokió melleti Domoarigato. Szóval igazi világpolgár, nincsen neki hazája semmi, és ezért utlja a magyarokat akiknek meg a leginkább. Úgy értem, akiknek a leghazájabbja van.

Izaelben kapott CIA-kiképzést a brit tikosszolgálattól génmódosítás-chamtrail szakirányon, majd megalapította az az Európai Uniót, miután a NATO-t már saját befolyása alá hajtotta a székhelyével. Aztán becsábított minket mindkét szervezetbe alattomos módszerekkel aljasulva (mézeskalács, fagyipénz, kerítésnek való lókolbász, Adam Sandler-vígjátékok), hogy aztán jól kicsinálja a keresztény kultúránkat nekünk, mind az ezer évét, külön-külön.

A szociálpszichológiában ezt hívják személyi oktulajdonításnak, mikor mindenért egyvalakit tartanak felelősnek. Kádár alatt minden jobb volt, Gyurcsány felemelte az adókat, ráadásul bal kézzel, Demszky építette a 4-es metrót és a kátyúkat, Dart Vader miatt sivatagosodott el a Tatuin.

Srors J. Brüsszel esetében ez persze nem holmi ócska összeesküvés-elmélet, tényleg mndenért ő a hibás. Hogy miként romlott meg a tej a hűben általa, az még nem teljesen tiszta, de hogy benne van a keze az biztos. (Valószínű, hogy ha egy ilyen beleteszi a mocskos kezét a tejbe, az rögtön túróvá rándul össze.)

Szóval résen kell lenni, ma hazafelé brzasztó nagy szél volt és egy gurulós néni gyanakvóan nézett rám, de sejtem, kitől kaphatott kiképzést.

24.hu

Halihó

Aszongyák a nép, egy mondással, hogy a májusi eső aranyat ér. Én ma reggel olyan remekül megáztam, hogy húde gazdagnak kellene lennem, de mégsem. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy a májusi eső tört aranyat ér, mert még azt is elég jó áron lehetne elsózni.

Szóval a helyes megfejtés, mert kell hogy legyen olyan, a népnek midig igaza van (kivéve mikor megy és a fideszkádéenpére szavaz, ez igazán perverz népszokás), szóval a helyes megfejtés az, hogy a májusi eső aranyeret ér.

Az aranyér az olyan, hogy fáj az embernek ha ül, pláne fáj ha a vécén, de nem lehet belőle karikagyűrűt csinálni, bár lehet hogy az áramot jól vezeti, fene tudja, még nem próbáltam. És nem hogy pénzt nem ér, de pénzbe kerül, mindenfél kenőcsöket kell venni, én elő is kerestem egy fél tubussal, mert ugyan még nincs aranyerem, de ha ennyit esik a héten, jobb felkészülni.

Halihó az aranyér, mondhatnánk. De persze nem kell neki nevet adni, akkor sem ha az Halihó.

Váró

Ment a hétvégén ez a szokásos kormányzati verbálpankráció, hogy Brüsszel megtámadata a "babaváró" támogatást, mer' azt akarja, hogy nálunk ne legyenek babák, csak a játékboltokban, de azokat meg arab migránsok árulják feketén váltott dollárért.

Aztán persze kideült, hogy senki nem támad semmit, az Európai Bizottság illetékese közölte, hogy voltak egyeztetések, mint minden tagország kormányával minden esetben, mikor olyan állami támogatásokról van szó, amiben EU-s pénzek is vannak. Erre ma hollikistván, mittomén kormányszóvivő(?) közölte, hogyaszongya: Ha Brüsszel tagadja az egyeztetések tényét, a kormány kész nyilvánosságra hozni a jegyzőkönyveket.

Namármost:

Senki sem mondta hogy nem voltak egyeztetések, sőt pont azt, hogy de. Csak annyit közöltek az EU részéről, hogy nem támadnak semmit, még vizsgálat sem folyik, csak a szokásos egyeztetés.

És erre reagálta a hollik, akinek még mindig a hajbeültetése a legnagyobb politikai tejesítménye, hogy készek nyilvánosságra hozni. Na ja, a harminc évre titkosított kormányülési jegyzőkönyvek viágában, ezek a csávók csak úgy nyilvánossságra hoznak, hisz szeretik a nyilvánosságot, ezek az ízig-vérig demokrata faszok. Persze csak azt, amit ők csinálnak/irányítanak, pontosabban lőrinc barát és tettestársai az alapítványba vitt médiaholdingjukkal. De az azért kérdés, hogy ebből az ordas hazugsából hogy másznak majd ki, gondolom szokásukhoz híven egy még ordasabb hazugsággal. (Ez valami olyasmi, mikor az ember a hiteleit újabb hitelekből fizeti, egyre nagyobb szarban van, de az aktuális csekkekkel még pont rendben.)

Rendes, párthű, vezérelvű fideszes akárkinek, már azt sem hisszük el amit kérdez, emlékszünk még a Felcsúti Hellóröfi emlékezetes nénilátogatására, látszott hogy egy pillanatig sem érdekelte sem a falusi néni, sem a máskor látogatott lakótelepi család, de az egész annyira volt spontán und természetes, mint egy vásári bábjáték. Vagy annyira sem, mert gyerekkoromban Vitéz Lászlót sokkal természetesebbnek láttam, mint ezt a szétesett arcú "miniszterelnököt". Meg a még nagyjából kisportolt kollégáit, akik ugyanazon a hat agysejten osztoznak, nem véletlen, hogy sosem mutatkoznak közös sajtótájékoztatón, mert akkor míg az egyik beszél, a másik nyállal csöpögtetné le az első sorban ülő tudósítókat.

Meg megint kitaláltak valami támogatást, amit jól lehet óriásplakátolni, pont azok feje fölé, akiet az út szélén hagytak, hisz az óriásplakátok lényege, hogy jól látszanak a hivatali merciből meg a szlovák rendszámú Pajeróból), persze tényleg azoknak szól, akiknek térkép e táj. (És nem, tényleg nem tudják, hol lakott itt Vörösmaty Mihály. Az valami utca vagy tér? És ki az a Radnóti?)

És a "babaváró" az valószínűleg elsőként valami VIP-páholy lesz a következő stadionban, ki lesz rá írva hogy BABA, meg lehet várni benne a peszgőt a lazacsteak-hez. És ha valaki megkérdezi, milyen betűszó az a BABA, akor az a válasz BAszottul BAromira gőzünksincs, de volt rá hatvanhét milla, úgyhogy a jakuzzi keddenként eperlikőrrel van töltve, más napokon meg vaníliaillatú. (Kupaszerdákon  kurvák is járnak hozzá!)

Voltmár, de: övék az ország, maguknak építik.

És mi szívunk, akik nem az alternatív valóságukban élünk.

Nemautózás

Nem autózom, rendszeresen és visszeső jelleggel nem autózom. Sosem volt autóm meg jogsim, sose nem is akartam, de nagyon, viszont észrevettem, hogy lelkes nézője vagyok az autós műsoroknak, sőt mostanában már hírportálok utós rovataiba is bele-beleolvasok.

Tekinttel általános műszaki analfabetizmusomre ez mondjuk meglepő, oké hogy a Top Gear az csak részben autós műsor, legalább annyi benne az ökörködés, de pl. az Autókereskedők (Wheeler Dealers) az már hardcore műszaki tartalom, de azt mégis látványosan és szórakoztatóan adják elő. Már megemlékeztem tt is róla, milyen meglepően le tudja kötni az embert, ahogy a tévében egy langaléta angol főfékhengert cserél, még akkor is ha épp Amerikában, ami pedig alapból nem érdekelne.

Viszont a formaegynél és bármilyen autóversenynél a legkevésbé sem érdekelnek a műszaki adatok, ott a verseny a  lényeg, azon belül évek óta az, hogy Hamilton lesz-e a világbajnok.

Az autózás alternatívájaként űzött nemautózásnak is többféle válfaja van:

• A legegyszerűbb nem menni sehová, ez pénz- energia- és stressztakarékos megoldás, mert minek is A-ból B-be menni, mikor ott is ugyanaz a szar van, meg amúgy is vissza kell jönni. De ha nem uganaz a szar vannak, akkor szar dolog, hogy vissza kell jönni, tehát egyszerűbb nem menni sehová, pláne ha tényleg csak elemek vagyunk egy tartályban, mert a Mátrix csak illúzió, mi meg jobb ha eleve buddhisták leszünk, már csak a belátás végett is.
• Az egy helyben maradásnál egy fokkal kényelmetlenebb, ha visznek valahová. Ilyenor a jön a busz meg a vonat, de főleg a busz, mert a vasútállomás a város másik végén van, a buszok, amikkel egyáltalán mennék valahova, meg itt állnak meg a sarkon. Az ilyen eszközök előnye mondjuk a taxival szemben, hogy nem kell bszlgetni a sofőrrel, sőt tilos, a vonatnl meg föl sem engedik az embert a mozdonyra. Ettől még kifoghatunk valami beszlgetés-kényszeres utastársat, aki ellen alvás színlelésével, illetve látványosan bedugott fülhallgatóval lehet védekezni. Ez ugyan a másik fokhagymás fasírt szagú lehelletét nem szűri ki, de mivel nem érzek szagokat, ez nálam nem akkora gond.
• Lehet aztán repülni, ha messzebb megyünk, de mivel csóró az ember, itt csak a fapadosok jöhetnek szóba, egy olyan légitársaság meg ain tézményesített emberkínzás eszköze. (Jut eszembe, a Ryanair bkeerült az Easyjet mellé, a világ öt legrosszabb légitársasága közé, szerintem jogosan, bár csak egyszer utaztam velük, az Easyjettel  meg többször, de azzal nem volt különösebb bajom. Csak a szokásos.) Hisz sokszor lehetetlen időpontokban indulnak, szívatnak a foglalásnál, ötletserűen törölnek járatokat, nincs eleve kaja-pia, a stewardesek meg agyonsminkelt, börtönőr-modorú egyen-barbik. De például 1500 kilométer esetén eleve nincs más opció, buszozzon vagy autózzon annyit a fene, mondjuk egy rende hálókocsis vonat talán még szóba jöhet. Ám a mai nemzetközi vonatok már pont a repülő-hangulatot hozzák, csak sínen mennek, sokkal lassabban.

Ja, meg az autó környezetszennyező is, bár álllítólag világviszonylatban a tehénfing által a levegőbe juttatot metán sokkal károsabb, de én ezt mondjuk nem hiszem, hisz a tehénnek van haszna is, de mikor ad teszem azt egy Skoda tejet? Meg a bocik aranyosak, a Fordok meg nem, a Toyoták ijesztőek, a Suzukik nevetségesek, az ilyen koreai autók meg szánalmasak.

Szóval a nemautózásnak lehetnek ízlésbeli okai is, és mint ahogy nem tudom megmondani, hogy egyik kefír miért ízlik jobban mint a másik, azt sem kell feltétlen tudnom, miért idegenkedem az autózástól, miért is nem érdekelt soha az életben. 

Ez az egész persze arról jutott eszembe, hogy reggel megint valami autós műsort bámultam, ahol végtelenül unszimpatikus amerikai suttyók ronda autókból csináltak nagyon csicsás még rondábbakat, én mégsem akartam elkapcsolni. Ez amolyan horror light lehet, hisz annak is az a lényege, hogy nem akarsz odanézni, de nem tudsz nem odanézni. Ez valahogy a trash esztétikája is. (De arról majd legközelebb.)

A nemautózás egyik módja lehet még persze a biciklizés is, de valójában nem az, akit szorított már le az út menti árokba valami bunkó béemvés, az ais tudja, hogy épp az autósok miatt nem az.

Meg ugye nálunk focistadiont építeni (húszeres nézőtérrel ötszáz szurkolónak) az fontosabb, mint a bicikliutak.

Haláli

Azt mr Heideggertől tudjuk, hogy az élet az a halál felé való lét, és talán Bergson mondta (talán, mert nincs kedvem utánanézni), hogy az ember az egyetlen élőlény, aki tudja, hogy egyszer meg fog halni, de az ember az egyelen aki képes nevetni. (Egyesek szerint a kutyák is kpesek de szerintem nem, nekem is volt kutyám, és a vicsorgás nem összetévsztendő a vigyorgással.)

De mivel a halál-tudat mindenkiben benne van, ha sokszor elfojtásként is, egész természetesnek vesszük a halálhíreket. De azért néha már sok, az a töménység, mellyel az ember a médiákokan találkozik. Ma délelőtt például a 444-en jött szembe két hír egymás mellett:

-"Nevetgélős interjút készített a HírTV a férfival, aki tűzifával verte agyon 16 éves barátnőjét."

-"Veszettségben meghalt egy norvégnő, aki magához vett egy kölyökkutyát a Fülöp-szigeteki nyaraláson."

És akkor most ne gondoljam azt, hogy rossz bolygóra születtem, vagy rossz párhuzamos univerzumba? Ha egy tinédzsert agyonverhet a pasija tűzifával(!), ahol egy egészségügyben dolgozónak eszébe sem jut beoltassa a kutyát veszettség ellen, sőt, hogy megvizsgáltassa, vagy ahol felcsúti kisgömböc nyerheti zsinórban a választásokat, ott korlátozottak az emberi letlehetőségei. Be lehet persze zárkózni a magánéletbe, de ez csak annak megy akinek van olyanja. Nekem igazából nincs, nem vagyok rá alkalmas.

A munka meg nem önmegvalósítás, hanem robot a szűkös megélhetésért (de erről már írtam itt), úgyhogy az a napi tíz óra (ötkor indulok, délután háromkor érek haza) eleve csak túlélni való holtidő, itthon sem vár senki (Petra átjön néha, néh meg nem. Néh csak próbál, de rutinból ráfordítom a biztonsági zárat,ami annyira biztonsági, hogy kívülről nem lehet kinyitni, a csengőtmeg talán nem tudja kezelni. Vagy csak nem akarja, ha már voltam olyan figyelmetlen,hogy kizártam. Nem szándékosan, figyelmetlenségből.)

De egyedül fekszem le és egyedül kelek minden este és minden reggel, és azt kell mondanom, hogy így több év után már ez a természetes. Sikerülhet az embernek annyira magára zárnia a kagylóhéjat, hogy bár még igényelné a közvetlen társaságot, de már nem tud mit kezdeni vele.

Úgyhogy mi marad? Hát nem sok. Lehet rohadni az ágyon a laptoppal (mint most is), rosszkedv ellen lehet inni, a munkát meg podcastekkel, hangoskönyvekkel lehet túlélni, illetve jelenleg csak lehetne, mert amúgy tilos Mp3-at hallgatni az egybként monoton meló közben.

Hát ez most ilyen panaszkodó lett, nem annak szántm, mert nincs okom panaszra, minden szarságot és kudarcot ami mostanában valahogy töményen zúdult rám, nagyjából magamnak köszönhetem. Sok munkát spóroltam meg korábban, mondjuk azzal kapcsolatban hogy legyen magánéletem, szóval család és barátok hiányában tényleg marad a kagylóhéj-effektus.

A barátokk, akikkel évekkel ezelőtt még sokat lógtam együtt, szép sorban elköltöztek, ez a szkájpos-fészbukos kommunikáció meg ritkán esik jól.

Nem keserű vagyok csak kiábrándult, elvégre az élet szar és a végén meghalunk. Csak abban lehet bízni, hogy nem egy pszichopata fog agyonverni minket, tűzifával.

Támogassuk a megállítását

Az idei hónapban lesznek az Európai Juniós Választás, ami nagyon fontos, mert Elnökiniszter Urnak az a terve hogy megálíccsa a migráció bevándorlását a határon, főleg kerítéssel meg szakállas olaszokkal, akikkel szövetkezik.

Nekünk meg támogatnunk kel őtet, különben elárasztaanak bennünket a migráncsok, hogy megerőszakolják fehér keresztény kultúránk nőit, és ezzel elvegyék a munkánk, mert az erőszakolás  mifelénk férfimunka, nem ilyen arab négereknek való.

Aszonta valamelyik főkormányzati helyettes alálamtittkár, hogy ezek a migráncsok kalifátust akarnak, ami nem tudom hogy pont mi, de annyit mondot róla, hogy akkor majd nem lehet disznót vágni meg pálinkát főzni (nem a disznóból, szilvából meg cukrozott krumpliból, de az kell a disznóhoz vágásilag), mert az arab négerek azt nem szereteik. És ha nálunk is muszlim iszlámok mondják majd meg a milehetet, akkor ezeknek lőttek, eg a nőknek kendőben kell majd vécére mennie, a plebános ur meg mehet kukoricát kapálni.

Na eztet mi nem szeretnénk, de csak akkor lesz nem ilyen, ha a Mini Szterelnök Viktorra szavazunk a támogatásunkkal, hogy gátat vessen ennek a megállításának, Európi Szinten. Mert ő olyan elszántan védi a kulturánkat, disznóval meg pálinkával, focival, hogy nagyon sokat kell neki repülnie magán géppel mindenfele, de az ellenzék meg lepatkányozza a stadionjait. Ezért nem lehet az ellenzékkre szavazni kell, mert ők nem állítanák meg a migráncsokat befele, hanem hívnák őket hozzánk, hogy jöjjenek, ők nem abban gondolkodnak hogy népben meg nemzetben magmaradásért, hanem hogy soros. A háttérben a soros a hatalom, ő mozgatja a ENSZET is bábozva, a Külügyyminiszter Ur, az a kakaduforma is megmonta, hogy aki brüsszelre szavaz az a soros bemigráló vándorait támogattya, és ezzel hazát árul.

Bár szerintem senki se nem veszi meg. Mert nem eladó!

Szóval ezért kell a kormányzó hatalmi kormánypártokra szavazni, mikor lesznek a Strasszburgi brüsszel-választások, valamikor ebben aaz idei hónapban, nemtom pont mikor, de még biztos pünkösdhétfő előtt. (Azért kell hogy előtte legyen, hogy a fényes győzelem után kiáradhasson a Semmilyenzsolt Valamilyenhelyettes Ur, aki anyira nem iszlám muszlim mohamedán, hogy a lelőtt szarvassokra is keresztet vet nekik.)

De majd úgyis bemondják a tévébe, mikor is kell pontosan menni a Viktorelnökre szavazni, mert hogy rá kell majd, azt már mongyák eg darb ideje, csak az a kérddés, hogy hova.

Mert ha Strasszburgba kell menni, hogy ugye ott lesz a szavazás, akkor bonyolultabb a dolog, arra most nincsen pénzem, akkor  kell buszt küldeni a kormánynak, nekem amúgy mindegy hogy a melyik puskásakadémija buszát, csak legyen benne hűtő rajta a sörnek.

De ha csak itt kell majd szavazni lehet helyben is, akkor csak szólni kell a Polgármester Tanácselnök Urnak, hogy nyugodtan dobja be a szavazólapívet, azt majd kitöltöm és leadom, ha megyek a kisboltba, a tanácsi hivatal úgyis ott van a kocsma mellett. Polgásmester Elnökur egyébként is rendes ember, és nagyon kormánypárti, hatvankettő  múlt pár éve, de még mindig ő a helyi Fidelitasz, mert ennyire komolyan veszi a falu meg az ország dolgait. Nehogy már valami fiatal, tapasztalatlan nyikhaj nyilatkozgathasson arról, mi az irányvonal, valami surmó, aki még párttitkár se volt régebben a nyolcvanas vagy hanyas években.

Tehát emberek: vagyis szavazzunk! A Főminiszter Viktorelnökre,  meg a pártjára ami a Fideszbájer-déenpé, vagy valami hasonló, én mindenképp megkeresem nekik a szavazólapíven az emblémájukat, ami ilyen rajzos dolog, ha valaki nem tud olyan szépen olvasva írni, mint én.

Ja, és abban a pártban szerintem nincs is néger, a többiről nem tudom, de biztos. Azokat meg meg kell állítani a támogatásunkkal nekünk.

Zene mindegy kinek

Amit néha szoktam volt (mint nép, tehát népszokás), hogy indokolatlanul ideidézem a kedvenc zenéim, az jön most is, mert eszembe jutott Lajkó Félix, és tartok tőle, hogy reggel már nem jutna eszembe megint. (A sajtos palacsinta teával a kifinomult ízlés ellen hat...)

Szóval ha volt már, talán kétszer is Emily Wells, akkor jöhet egy másik hegedűs.

May the Fourth be with you!

Az épp a nagy médiahír, hogy meghalt a Csubakkát alkító színész, aki kizárólag arról volt híres, hogy ő alakította Csubakkát a A csilagok szárvórzháborújában, de persze taalpig szőrben. Úghogy nyugaodtan lemehetett a metróba, szinte semmmi esélye nem volt rá, hogy valaki felismereje, hogy jé, maga volt Othello abban a bíbísszís változatban, vagy hasonló. Ő Csubakka volt, akinek az öszes néhy sztárvórz filmeben amiben játszott benn, nem volr egyetlen mondata sem, az meg hogy brit akcentussal hörög torokból, nyilván keveseknek tűnt fel. Meg nem is teázott porcelán csészéből eltartott kisujjal a a filmekben, szóvl minddenki jogosan gondolta, hogy biztos valami amerika pankrátor, hisz zerepének összesen két kövteleménye volt. Egyfelől hogy viselje el a hoszas ssminklééseket és aztán ne ájuljon el a dögmeleg jelmezben, másfelől meg hogy marha nagy ember legyen, Peter Mayhew speciel 2, 18 méter volt, csak gondolom nem volt kedve kosarazni.

Tényleg egy egész testet borító, az benne lévőt felismerhetetlenné tévő jelmezben hadossznászni, az mióta színészi teljesítmény?  Szerintem a torokból hörgés sem az, de azt leglább kelll egy kicsit gyakorolni, bár jut eszembe, azt nem tudom (és naná, lusta vagyok utánanézni), hogy az ő hangja volt-e artikulálatlan, ikonikusan persze.

Hisz ha már sztárvórz, ott van a Darth Vadert "alakító" faszi (David Prowse), aki tényleg valami testépító, küzdősporter vagy hasonló volt, és igen nagy sztárként gondolt magára, hisz  kalssszikus trilógiában ő volt a főgonosz. Egy egész testét takató jelmezben, úgyhogy mimikára nem volt szüksége, jobbára csak menni kellet, meg fenyegetően állnia, és néha fénykardoznia, de az meg csak valami kocsmai szintű hadonászás volt. Viszont róla biztosan tudom, hogy nem ő beszélt, az utószinkronban James Earl Jones volt a hang, és mikor a Dzsedivisszatér végén lekerült lóra a sisak, akkor egy harmadik pasi fejét láthatta a nagyérdemű. Szóval aki Vader volt, lehetett volna bárki, nála is csak testmgasságra mentek, ennyi elég volt  színészi eszöztárnak.

De legalább holnap lesz május negyedike, ami arról híres hogy 1979-ben Margaret Thatcher e napon alakította meg kormányát, 1990-ben meg Lettország ekkor nyilvánította ki függetlenségét a széteső Szovjetúniótól, sőt e napon van Keith Harring vagy Hankiss Elemér születésnapja. Meg ugye a hülye angol szójáték miatt ez a nemzetközi Sztárvórz nap, de nekem a Sztárvórz csak gyerekkori nosztalgia, ma már inkább idegesít, Csubakka különösen.

Tényleg, Mark Hamill (ő volt a Lukszkájvóker) miről híres még művészileg ezen kívül?

A Kingsmanban például elég hamar kinyírták...

A jelenet amúgy az Iperial College-ben játszódik, ott is vették föl. Ez egy híres műszaki-természettudományos londoni egyetem (ide járt pl. Brian May, a Queen gitárosa is, aki civilben egyszerű, kétkezi asztofizikus), mi is voltun ott Petrával.

Ugyan csak pisilni, de mégis...

Túlhétköznap

Az a baj a hétköznapokakal, hogy nem mindegyik péntek. Így aztán nem csak dolgozni kell, de miután hazaért az ember, azon gondolkodhat, mit is kellene elpklni holnapra, milyen kaját vigyen, illetve fél szemmel bámulhatja az órát, hogy mennyi idő múlva kell ágy ba bújnia. Már csak a másnapi zombiság elkerülése miatt is.

Én például munkából hazaérve tényleg az óra szerint élek, azon dolgozom, hogy másnap dolgozhassak, egyszerűen nem tudok csak úgy simán kikapcsolódni. Valahol hátul folytonosan nyomaszt, hogy reggel majd megint felüvölt az a rohadt telefon, én meg kelhetek fel, a helyett, hogy békésen fetrengenék tovább, azzal a kelllemes kárörömmel, hogy mások meg épp indulnak munkába.

Ez biztos azért van, mert nem szeretek dolgozni. Kevés olyan muka van a világon, ami számomra nem csupasz megélhetési kényszer, hanem valamiféle önmegvalósítás lenne, de az sem az enyém. Még az egyetemi oktatás volt majdnem ilyen, bár az is sokszor, túl sokszor volt sima robotolás, főleg mikor aznap hatodszor daráltam le ugyanazt az előadást. Mit mondjak, nem éreztem magamban a kreativitást, vagy az ebből fakadó munkakedvet, de akkoriban legalább azért néha.

Az ideális munka nekem az lenne (és szerintem ezt írtam már itt is), hogy vastag könyveket olvasnék itthon, és valaki ezért kurva sokat fizetne. Na jó, néha hajlandó lennék írni is arról amit olvastam, szélsőséges esetbe elviselem a lapzártákat is, feltéve, hogy mindig elég távoliak.

Valójában az ideális munka az, hogy általában csinálhatom amihez kedvem van, de gondolom ilyen állása nagyon keveseknek van,mindenesetre halálosan irigylem azokat akik szeretik azt  amiből meg is élnek, és mondjuk alig várják, hogy másnap is belevethessék magukat a melóba.

Így jobban belegondolva, ez a szocialista ipari munkás, a idealista értelmiségi meg a csillogó szemű szövetkezeti paraszt sohasem létezett ideáltípusa. Amolyan alul traktor, felül békegalamb, aki kizárólag a pártbróssúrákban létezik, és számára a munka dicsőség dolga, plusz ha nő, teleszüli a Kárpát-medencét is. (Lehet hogy ez az egész csak arról jutott eszembe, hogy tegnap túl sok képet láttam régi május elsejei felvonulásokról.)

Minden esetre eddig még nem volt olyn munkámm, ami elvezetett volna nembéli lényegemhez (már ha van nekem olyanom egyáltalán), talán családot kellett volna alapítani, mert ha lennének gyerekeim, jól beléjük vetíthetném a meg nem élt lehetőségeimet.

Projekt-alapon persze, profin menedzselve a kölykök életét, és rájuk sózva a mosogatást és a vasalást, a két legjobban utált házimunkát.

Mondjuk vasalni nem is szoktam soha, ha avalaki kérdezi, ez nem lustaság, hanem sítlus kérdése...

A metróban szivarozni

Ma megtekintettem A legsötétebb óra című filmet, ami nagyjából arról szól, hogy Churchill hogy lett brit miniszterelnök 1940-ben, és hogy az elő hetekben hogyan menekítette ki Dunkirkből az ott állomásozó brit katonákat. A film kissé hosszú, enyhén nyomasztó és kissé unalmas is, egy fél órval rövidebben jobb lett volna.

Plusz van benne néhány nettó marhaság, mikor a klotyón ülve hívja fel Roosevelt elnököt, némi hadihajóért meg repülőgépért picsogva, vagy mikor vegyül a nép közé, azaz metróval utazik egy teljes (!) megállót. Nagyjából a StJames's Parktól a Westminsterig, ami valójában csak pár perc, ehhez képest hősünk ráérősen rágyújt egy szivarra, majd rögtönzött közvélemény-kutatást végez a metrókocsiban, és még azt sem felejti el, hogy a vele beszédbe elegedők nevét egyenként feljegyezze. Na itt már őszintén röhögtünk az egészen, mert a történelmi hitelességet sikerült ilyen hatásvadász marhaságokkal rombolni, hatásosan, szó se róla.

Ráadásul VI. György király közismerten dadogott (aki látta A király beszédét, az tudja, miként azt is, hogy feltűnőan hasonlított Colin Firth-re, legalább is abban a filmben), itt viszont néha dadog, többször pösze és időnként sejpít is, gondolom az alkotók nem elégedtek megy egy beszédhibával. És a király feltűnően hasonlított a Zsivány egyes című Star Wars film negatív főszereplőjére, mint később kiderült, valószínűleg azért, mert ugyanaz a színész játszotta az alakítását. Hát, van az úgy, hogy az ember hasonlít magára, pláne ha valami főfaszit játszik, hogy a Galaktikus vagy a Brit Birodalomban, az már majdnem mindegy is.

Szóval a film közepesen unalmas (Churchill híres beszédét legalább háromféle verzióban élvezhetjük végig) a komplett háborús kabinet papírmasé figurákból áll, a jelenetek többsége meg egy félhomályos földalatti bunkerben játszódik. (Ahol egyébként volt szerencsém járni, élőben nem is olyan nyomasztó.) De ha nem a sötét bunkerben vagyunk, akkor az alig megvilágítótt alsóházi ülésteremben (ez is világosabb élőben, láttam), vagy egy füstös és félhomályos könyvtársszobában, de ha véletlenül van néhány külső felvétel a londoni utcákról akkor biztosan esik, szürke-borús az idő, és sehol egy fa. Ja, és ha véletlenül egyik helyszan sem játszik épp, akkor jön a metrós hiteltelenkedés.

Oké hogy a cím A legsötétebb óra, de ezt azért nem kellene ennyire szó szerint venni, vagy ha igen, legyen A legsötétebb két óra, ha már 125 percig húzzák a nyilvánvalót.

És mindezzel együtt sem rossz a film, legtöbbször kifejezetten élvezhető, elsősorban a főszereplő Gary Oldman miatt. Igaz, annyi sminket pakoltak rá, hogy hasonlítson Sir Winstonra, hogy csak a DVD-borítóról derül ki, hogy ő van a maszk mögött, de kétségtelenül hitelesen hozza a figurát. Hitelesen szivarozik, hitelesen nyakalja a szódás brandyt, hitelesen tesz magasról az egész karót nyelt brit elitre. Persze kérdés, hogy ehhez miért kellet pont oldman, ennyire elmaszkírozv sokan mások is hitelesen lehettek volna Churchill, de Gary Oldman esetében láttuk már, hogy amúgy felismerhetetlenül is milyen jó Drakula volt, ő még  a sminkmesterek ténykedése után is hozzá tud tenni a karaktereihez. Már ha hagyják neki, de ez esetben hagyták.

Gary Oldman, Churchill és megint Oldman (korulottemavilag.blog.hu)