Mára végre kikopott a fejemből a limbóhintó, de reménytelenül szürke idő van, háromszor áztam meg említésre méltó módon, és párszor kevésbé. Láttam egy macskát, amint épp indult volna kifelé egy házból, pár másodpercig bámulta az esőt, felnézett az égre, aztán lehajtott fejjel inkább visszaballagot. Nekem is ehhez lett volna kedvem reggel ötkor, de nem vagyok macska, legalább is ebben az életemben. (Mondjuk az sem rémlik, hogy valaha bajom lett volna az egerekkel.)
De ez a májusi ősz már tényleg kezd túlzás lenni. És akkor persze hogy nem lepődöm meg, hogy az alábbi dal megy a fejemben naphosszat, ha már az Mp3-lejátszómat nem használhatom, pedig azon vidám politikai vitaműsorok vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése