Ma reggel elég kipihentem keltem, nem túl lelkesen de annál elszántabban mentem dolgozni, és úgy fél tízig minden rendben is volt. Mert ugye kilenctől van kajaszünet, minek keretében elfogyasztottam a mára rendelt sajtos szendvicseimet, hogy egy fél óra múlva némi émelygés, kisebb szédülés és nettó hasmenés vett erőt rajtam, ami kitartott délutánig, csak akkor lett jobb, miután hazaérve hánytam egy jót, amitől érdekes módon még étvágyam is lett.
De a fél tíztől, tíztől induló vacakulléttel azért elég komoly kihívás volt kihúzni fél háromig, hazafelé a mikorbuszban már kezdtem magam majdnem embernek érezni, most meg már azon töprengek, mi legyen a vacsora. Elviselnék valami durván fűszereset, de gondolom az nem optimális momentán, úgyhogy valami lepény lesz joghurttal, meg egy kis gyümölcs. Bár a tejtermékekkel óvatosnak kellene lennem, az hiszem a picit furcsa ízű sajt volt ludas, a sajtos szendvicsemben. Éreztem én, hogy van valami érdekes mellékíze a cuccnak, de gondoltam ez biztos ilyen, ha már a rokfortot is megesszük, pont penésszel együtt, ennek a zacskós sajtnak is lehet valami sajátos bukéja, ettől még nem romlott csak karakteres. És egyébként is, a sajt eleve romlott tej ( ha jobban belegondolunk), a japánok pont ezért nem szeretik (gondolom csak akkor, ha Hellokitty-alakú), de mondjuk a pálussztai is attól finom, hogy büdös. Meg a kvargli.
Szóval gondoltam, ez is csak egy érettebb verzió, ami még jó is, hogy nem a szokásos, lágygumi jellegű ipari trappista, de hát úgy tűnik az olcsó sajtnak bár nem híg a leve, de meg tud romlani.
Sőt, meg tud rontani engem is, még jó hogy ennyivel megúsztam a sajnos sajtos szendvicset.
ennyire nem volt rossz a helyzet (divany.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése