Van ez az Euróviziósnak nevezett táncdalfesztivál, az ízléstelenség éves kontinentális tort ülése. És nem, nem a rossz ízlésé, mert az a színtelen, szagtalan tucatpop, ami ott történik (és amire már másnap reggel sem emlékszik senki, de tényleg a tudósítások is a fellépőruhákról meg a színpadképről szólnak) az egyszerűen értelmezhetetlen az ízlés kategóriájában. Nem rossz, mint kulturális termék, hanem egyszerűen nincs, csak valami illúzió az egész, ami a fene tudja hogy maradhatott meg máig, ha már annyira hatvanas-hetvenes évek az egész.
Normális ember nem nézi, pláne nem hallgatja, hisz a forgalom zaját sem töltjük rá a lejátszónkra, nyilván nem szavaz, és egyáltalán, bottal sem piszkálja ezt a nyúlós-ragacsos izét, ilyen nacionálprimitív, álnaiv énekversenyt.
Ehhez képest kifejezetten vicces, hogy a kurzuskeresztény, magukat valamiért konzervatívnak gondoló, széljobber populisták hogy ki bírnak akadni erre a súlytalan, és pont ezért ártalmatlan szarra. Oké, kicsit tényleg büdös, de egyrészt nem kell szagolgatni, másrészt meg vannak az ejróvízijónál sokkal jobban bűzlő dolgok, a kultúrában, a közéletben és a népben-nemzetben gondolkodók fejében.
Most épp a pestisrácok.hu-n futottam bele bizonyos vésey kovács lászló sirámaiba, szzerinte ez az egész C-kategóriás aljapop nem más, mint liberális vízió Európa ellen. Hát igen, ahol kultúrharc van, ott kultúrharc van. Ott egy kicsit már naftalaniszagú tévéműsor sem az ami, hanem a nemzeteket eltörölni szándékozó birodalomépítési akarat eszköze. Az eurovízió ugyan életlen kés a Háttérhatalom kezében a keresztény Európa ellenni harcban, de azért kés, és hát éberség elvtársak, éberség!
Mert ugye hogy lehet az, hogy már sok éve nem muszáj mindenkinek a saját nyelvén énekelnie, így aztán az ukránoktól a norvégokig angolul énekelnek, ez már maga a vég, a sír, hol nemzet süllyed el. Az mondjuk a mélán borongó szerzőt nem izgatja, hogy az angol lett mégis csak a világnyelv, a közvetítő nyelv (akkor is ha neki nem tetszik, így alakult, nenkünk már ezzel kell együtt élnünk), vésey kovács nertárs nyilván már középkorban is kiakadt volna azon, hogy a templomokban latinul miséznek. Elvégre kik azok a latinok? Tessék szépen baszkul, flamandul és rétorománul misézni, hol mi az igény. Később még háboroghatott volna azon is, hogy az arisztokrácia nemzetközi nyelve a francia, a barokk kastélyokban a grófkisasszonyok zenét tanulnak, franciát, asztali etikettett, meg gyakorlati anatómiát a lovászfiúktól. Függetlenül attól, épp melyik országban is barokk az a kastély.
És hát persze a buzulás. Az Eurovízióban ugyanis nem csak angolul énekelnek, de angolul énekelnek buzik, transzizék és mindenféle gyanús migráns-leszármazottak, pedig a nemzetek Európájába nem fér bele egy meleg, muszlim francia, vagy a szado-mazo jelmezes izlandi.
Ez idág a Prosti Srácok (ponthu!) megszokott tematikája és színvonala, önmagában szót sem érdemelne, de jön az ultima ratio, a mindent vivő lap, hogy miközben ez a szemét megy a tévében, lehetne a Játék Határok Nélkül leginkább. Mert az olyan jó volt és felemelő.
Na itt szakadt el nálam a cérna, hogy eddig még értékeltem a szerző véleményét, bár orbitális baromságnak tartottam, de ez mindennek a teteje, amin túl van. Mert a JHN-ből (le nem írom a címét még egyszer) csak morzsákat láttam, de annál ostobább, gagyibb, kínosabb hulladékot keveset tapasztaltam a képernyőn, pedig egyszer pont a Fásy-mulató kezdetekor nem találtam a távkapcsolót.
Hogy abban a díszletfalra-mászós, seggreesős, iskolai sorversenyes szennyben mi volt a jó, az számomra teljes rejtély, talán a műsorvezető(k) eksztatikus kiabálása, vagy az a faliújság/brigádnapló szintű kulturális identitás-máz, amivel aegészet próbálták leönteni. (Nem csak magadért esel seggre elvtárs, a városodért, a hazádért teszed, egész népedért, nem középiskolás fokon! Aló tagozatoson...)
De ez a csodás produkció már húsz éve nincs velünk, és remélhetőleg marad is six feet under (ha már ebben a fertőben lehet angolul is), csak az Eurovízó, de azt megszállták a bevándorláspárti liberális buzik, és véleménydiktatúráznak a rendes széljobbosokkal szemben, akik viszont jó keresztényként nem küldik rájuk a Szent Inkvizíciót. Csak ezeket a prostisrácos "újságírókat", de náluk legalább van szórakoztató faktor is, ami Vízióról már korántsem mondható el.
contextus.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése