Világmindegy

Valamiért az emberek szeretnek azon agyalni, hogy mikor lesz a világvége, mikor jön a tömeges kihalásunkat okozó esemény, mi is lesz az pontosan és meg kell-e kínálni kávéval? Tudjuk, hogy a földnek und az egész naprendszernek vége lesz majd, ha a Nap elfárad  abban, hogy már milliárd évek óta mást sem csinál, csak megy át hidrogénből héliumba, ekkor kissé felfúvódik, elnyeli a bolygónkat is, majd jól megérdemelten összezuhan, ahogy at egy nagy buli után illik.

De ez még beláthatatlanul messze van, nagyjából hét és fél milliárd év még addig, bár az is igaz, hogy a Földön kábé 800 millió év múlva már lehetetlen lesz a többsejtű élet. Mondjuk még ez sem jövő héten lesz, szóval egyelőre még nyugodtan vegyen mindenki tartós tejet meg éves buszbérletet, a tudományosan becsülhető világvége ráér.

Viszont a százmillió meg milliárd évek nem elégítik ki a népek napi betevő rettegés-igényét, nekünk Mohács kell, illetve instant világvége, valami belátható időtávon belül, amitől lehet rendesen féln. Elvégre ki bír berezelni attól, hogy mi lesz majd tíz a sokadikon év múlva? A világvége legyen holnap, jövőre, vagy maximum tíz év múlva, hisz így remek ürügyünk lehet arra, hogy ne csináljunk gyereket, ne szerezzünk még egy diplomát, ne fessük ki a konyhát, hisz mimenk, ha jön a meteorit és sehol egy brúszvilisz, úgysincs értelme az egésznek. Ilyenkor megnyugtathatjuk magunkat, hogy vettünk babkonzervet meg tartós tejet, ennél több előrelátásnak meg úgysincs értelme.

Kedvenc, és viszonylag közeli világvége-jóslatom magától Sir Isaac Newtontól származik, ő egy 1704-es keltezésű levelében 2060-ra teszi a Nagy Zárórát. Amit egyébként nem holmi fizikai megfigyelésekből vezet le, hanem asztrológiai számításokból, mert mint egy rendes korabeli tudós, ő is foglalkozott ilyesmivel, lehet hogy aranyat is próbált csinálni, almából nyilván. 

Azt nem tudom pontosan, hogy lesz majd vége a világnak, illetve hogy pontosan a világ mely részének, azaz csak mi halunk ki, mondjuk a háziállatainkkal együtt, vagy elpusztul az egész élővilág, esetleg az egész bolgygó, netán galaxisunkat a Tejutat megeszi a nagy kozmikus kisfiú, mert a Milky Way az ő léptékében is egy csoki, csak molekulák helyett galaxisokból áll. (És ha itt is van végtelen, akkor a mi csokijaink is mások galaxisaiból állnak, amik olyan kurva kicsik, hogy sok elfér belőlük a szubatomi részecskében, és mi ezeket esszük , ha nassolni támad kedvünk. Még szerencse, hogy én olyat nem ehetek, én főleg kefír- és rozsliszt-galaxisokat fogyasztok, azok sokkal egészségesebbek.)

Amúgy tőlem jöhet 2060-ban a bármilyen értelemben vett világvége, én akkor 86 éves leszek, pontosabban (statisztikai esélyeim figyelembevételével) legalább húsz éve halott, és akkor még sokáig húztam. és mivel nem szaporodtam, nem kell aggódnom a világvége miatt, engem legalább az már nem fog érinteni. Ha már az eddigi világvégék sem érintettek, például 2012-ben, vagy ott volt az Y2K, ami csak pólófeliratnak volt iidegesítő, de a tömeges pusztuláshoz kevésnek bizonyult.

És ahogy körbenézek, erőt vesz rajtam a hurrápesszimizmus, ez a nyúlós, rothadó izé, ami a mi csodálatos világunk, tényleg megérett a pusztulásra, úgyhogy jöhet a tisztítótűz, a vízözön, vagy ezek valamilyen kombinációja. (Bár nem mindegy a sorrend. Ha előbb jön a tisztító víz, aztán a tűzözön, akkor csak frissen mosdottan halnak meg az akkoriak, ám ha fordítva, akkor a víz eloltja a tüzet, és a végítélet elnapoltatik, már ha van még ilyen igei szerkezet a magyarban.)

Persze lehet, hogy Newtonnak nem volt igaza, nem 2060-ban lesz a leszámolás, hanem mind meghalunk már jövő héten, mert ha nem, akkor a következő kétszáz évben még elketyeg a civilizációnk. Lehet hogy jobbára csak Mad Max stílusban (motorizált sivatagi rablók leszünk, nyolcvanas évekbeli Bundesliga-frizurával), de legalább megszabadulunk a zacskós levesektől, a karácsonyi műfenyőktől, a a playmate-ektől és jutyúb-sztároktól, a képmutató egyházaktól, a légikatasztrófáktól, a fagyasztott joghurttól, a mindenttudó folttisztítóktól, a profi sporttól, a tévésorozatoktól, az egyujjas agyú politikusoktól, az ócska közhelyektől, az egész kurva bagázstól. (Na jó, a könyvekért kár lesz.)

Szépen megvívjuk a negyedik világháborút, kövekkel és botokkal. Illetve vívják, majd azok a generációk, amelyekbe én nem reinkarnálódom, legalább is remélem.

offmedia.hu