Maffiákok

Még mindig politika, de hát ezen hétvégén van a savazás az Ejrópai Parlementgyűlés ürügyén. És azért ürügy csak az EP, mert a felcsúti hellóröfi megmondta, hogy itten kérem a liberális világmaffia ellen kell küzdeni nagyon, különben fogaknak csikorgatása, és a sír, hol nemzet süllyed el, úgy tűnik erről nem tud lehasadni a teszkós napóleon.

Pedig a 'liberális világmaffia' igazán szép kifejezés. Hisz ha igaz, amit anno Kant írt, azaz hogy szép az ami érdek nélkül tetszik, akkor ez a politikára átfordítva valami olyasmi lenne, hogy szép az ami eleve értelmetlen, mert akkor nem a gondolatra figyelünk, csak a kifejezés nettó esztétikumára. Az igazán ütős politikai szlogenek nem is akarnak reflektálni a valóságra, inkább építenek egy saját realitást, egy olyat, ahol szubhumán migránsok hordái ostromolják a határkerítést, ahol egy zsidó üzletember mozgatja a világot en bloc, vagy ahol egy semjénzsolt az igazi keresztény.

Ebbe a teremtő szimbolizmusba illeszkedik ez a világmaffiázás is, hisz maga a kifejezés nem ápol semmiféle kapcsolatot a realitással, nem is dolga neki.

Mert nehéz elképzelni, milyen is lehet egy liberális maffia. Az egyéni szabadság meg az emberi jogok mellett kiállva terrorizálja környezetét? 

Valahogy úgy kell elképzelni  dolgot, hogy aki nem tartja tiszteletben a kisebbségek jogait, azt megverik (közben a földle lökik, nagyon dulván), lelövik vagy megfőzik pörköltnek a macskáját, aki meg semmibe veszi a véleménynyílvánítás szabadságát, annak kivágják a nyelvét. Ha már ők a maffiákok.

Persze az is elképzelhető, hogy a liberális maffia sütivel támad, azt mondja, hogy oké te kissé náci vagy és buta mint a sár, de mi így is elfogadunk, és nem kérsz egy kis dobostortát? Virágozzék minden világ, aranyeső hulljon rája, az idegen az szép. 

És mellékszál, de itt jön képbe Herbert Marcuse, aki a hatvannyolcas mozgalmak kapcsán mondott valami fontosat. Hogy ugyanis a Rendszer lényege a represszív tolerancia, vagyis hogy egy modern liberális demokráciában lehetetlen lázadni, mert az aktuális hatalom jól megveregeti a vállunkat, hogy oké, mi annyira toleránsak vagyunk, hogy még ezt a rebelliót is elnézzük neked, és igen, jogod van ellenkezni, lázadj csak nyugodtan, Miközben a lázadás lényege, hogy legalább van valami ellenerő, amivel szemben ugyebár. És innentől valóban értelmes lesz az "elnyomó tolerancia", ami elsőre egy oximoronnak tűnik.

De ettől a liberális maffia még egy nettó baromság, pont olyan, amit a felcsúti általában próbál eladni közpolitikaként, neki már rég nincsenek értékelhető gondolatai a világ állásával kapcsolatban, csak kurva nagy plakátokra írható, kurva ostoba tőmondatai, mint ez is. Hisz a maffia az védelmi pénzt szed, alkoholt meg drogot csempész, adót csal, és a viták végére dobtáras géppisztollyal tesz pontot, bekokainozva. Na jó, ez kicsit olyan, mint az itthoni rezsim, a nem volt taggyűléstől a saját lábon álló lányig a szaros pelenkákkal, meg a stadionnal a kert végében. (És ha lehet itt egy ócska szóviccet, ott van még a kultúra terepén a kormány kedvenc dalnoka, Maffi Ákos.)

Szóval ha van maffia a közéletben, az épp a karmelita kolostorban eszi a Gundel-menüt, és közben liberálismaffiázik.

Elvégre alkoholista az, aki annyit iszik mint mi, csak nem szeretjük.