A Párt kommunikációs igazgatója szerint támadás alatt van a kormány. Ami a Párt ökle, vagyis oda csap, ahova köll, és a Dagadt is több mint húsz éve visel hadat változatos virtuális ellenségekkel szemben, szóval nem is értem ezt a támadás-parát. Ha valaki kurvának áll, az lesz a dolgok normál, üzemszerű működése, hogy időnként megbasszák, ha meg valaki folyton harcról, csatákról delirál, és harcot hirdet ha kell, ha nem, akkor ne csodálkozzon, ha a megtámadottak utálják, és alkalomadtán szívesen verik pofán.
A Menczer nevű, sportriporterből lett államtitkárból lett szóvivő viszont nem volt erre felkészülve. Ő ahhoz szokott, hogy a haverjaival a sárba taposhat bárkit (velük van az Erő), de arra nincs brossúrája, hogy mi van, ha maguk felé lát közelíteni egy sáros csizmát. Úgyhogy kitör belőle a sértettség, az önérzetes polgár, akinek szektáját alantas módszerekkel támadja a gaz ellen.
“Támadás alatt vagyunk, ugye? Tehát a kegyelmi ügy is ez volt, és most ez a cirkusz is az. A kegyelmi ügynél elmondták mindenkire, aki valaha a Fideszre szavazott, hogy pedofil. Most ez a derék ember mindennap elmond mindent rólunk, tehát támadás alatt vagyunk”
Ez már tényleg pszichotikus, ezt a „támadás alatt“ formulát én először, és nagyjából utoljára 2001 szeptember 11. délutánján láttam (CET szerint persze), mikor a CNN-en az volt a képernyő alján futó szövegsáv felcíme, hogy „America under attack“. Hát, tudja fene, de az hogy párszázezer választó már lelépett az állampárttól, az nem ugyanaz mint párezer halott (és nem a százas szorzó miatt), de van az a hatalomközeliség okozta korlátoltság, ahonnan legalább is hasonló léptékűnek látszanak. Amivel a szóvivő bácsi nem szeptember 11 súlyát értékeli túl.
Viszont a dumája legalább is árulkodó. Nem azt állítja, hogy Magyar Péter (akinek a nevét se mondja ki, ez vagy a kommunikációs stratégia része, vagy névmágiaügyi babona, de leginkább mindkettő), rendszeresen elmondja őket mindennek, hanem hogy rendszeresen elmond mindent. Nem az a baj, hogy hazudik, hanem hogy a nyilvánosságban teregeti ki a szennyest.
És mindeközben pár szóban pontosan leírja, mit is művelnek ők közel két évtizede, csak azt most is az aktuális ellenfélre akarja kenni. Mert a felcsútisták támadnak bárkit, aki nem ők, és fő eszközük az aljas karaktergyilkosság (jó, persze, nem aljas változat nincs is), ehhez képest MP meg az újfeudális rendszerről beszél (viszonylag higgadtan), amit speciel belülről ismer.
Csak a nagyvezér meg az ő Pártja (ami vele egylényegű, az államtól meg nem elválasztható immár) nincs hozzászokva ahhoz, hogy tömegek demonstrálnak ellene. Egyszer-kétszer azért megtörtént, máig a legemlékezetesebb talán a netadó elleni tüntetés volt (ami elég rég esett meg, 2014 őszén), amitől azért beszartak kissé, és gyorsan vissza is szívták az egészet. De az elmúlt, lassan tíz évben nem történt ilyen, még a tanár-diák megmozdulásoknak volt némi esélyük áttörni a kormányzat flegma bunkóságát, csakhogy addigra a karmelita döbröginek, meg a százharminc-valahány bátor szavazógépének olyan vastag bőr nőtt a képére, hogy simán lepergett róluk minden.
De most, most meg vannak támadva, legalább is ez a duma befelé, hátha utólag értelmet nyer az évtizedes háborús retorika. Mondjuk ez esetben örülniük kéne a kormányellenes tömegek megjelenésének, hisz a Dagadtnak, saját bevallása szerint is lételeme a harc, ő a pocakos-tokás street fighter, a szájkarate fekete öves szélhámosa, aki utoljára 18 éve állt ki nyilvános vitára egy politikai riválisával.
És alulmaradt, úgyhogy őt azóta is csak alázatosan felkérdezni lehet a házi médiájában, de még egy EU-csúcson is a büfébe menekül, halaszthatatlan kávézhatnékja miatt, ha valami fontos kérdésről szavaznak, olyanról, melyben addig egyedül ment szembe mindenki mással. Hiszen ő bátor, de annyira, hogy van bátorsága sunyinak, sőt gyávának lenni. Ám ha itthon is komoly támadás alatt áll, akkor végre megmutathatja a rajongóinak, hogy ami korábban visszavonulásnak látszott, az csak rugalmasság (rugalmas elszakadás) volt.
Rugalmasan elszakadt a valóságtól, és csak néz maga elé (gondolom, mert a nyilvánosság elé nem áll ki, ha nem ő mondhatja meg, kik legyenek a nyilvánosság), hogy akkor ez így most hogy? De aki folyton beleköt minden szembejövőbe, annak előbb-utóbb szembejön az élet, főleg pofonok formájában, persze csak szimbolikus értelemben, mert ha konkrétan is, az már tényleg nagy gáz lesz.
p.s. "...valószínűleg az egész világ legsikeresebb pártja” - mondja ez a szerencsétlen szóvivő magukról, mikor a szavazatok felét sem szerezték meg soha, csak a választási rendszer annyira lejt a relatív győztes felé, hogy 41-42%-os szavazattöbbségből lesz a mandátumok több, mint kétharmada. Ha már a pártvezér és kancellár ilyenre íratta a választási törvényt. És nem mellesleg, az aktuális orosz cárevics, meg a pártja, ennél nagyobbakat szoktak nyerni, szóval van még hova fejlődni, előre a putyini úton? (De hogy felnőjenek Vlagyimir Vlagyimirovics államférfiúi nagyságához, ahhoz nem támadás alatt kell állni, hanem támadni. Ez eddig megvolt, most épp meg nemigen megy, de a miniszterelnöki kabinetirodában biztos írják már a háborús hangütésű origós „cikkeket“.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése