Felszállásulás

Április négy már régóta nem nemzeti ünnep (köznapian: munkaszüneti nap), és igen helyesen, elvégre a kudarcos rendszerváltás előtt, a nemlétező szocializmusban, ekkor emlékeztünk iskolai szünettel is (ami persze helyes és kívánatos volt) az ország felszabadulására. Amit utólag azért helyesebb megszállóváltásnak hívni, elvégre a szovjet csapatok úgy jöttek, hogy a németek kiverése után nem mentek el, szóval a „felszabadulás“ csak tűnő árny volt, és lett belőle egy másik megszállás.

De még a pillanatnyi szabadság (egy nyúlfarknyi majdnem demokráciával keretezve) sem volt igazán felhőtlen, hisz a dicsőséges Vörös Hadsereg tagjai fosztogatva erőszakoltak meg bárkit, aki szembe jött, és nagyjából nőnek nézett ki. Sztálin szerint viszont a katonáknak is szüksége volt némi szórakozásra, a harcona marcok után, ahol amúgy is mindenki mást szétharcangoltak. Felszabadító jelleggel persze.

redbubble.com

Ehhez képest jelentéktelen részlet, hogy a német csapatok tüzérségi és gyalogsági kiszekálása az országból kábé még másfél hétig tartott, mert csak április 13-14-én hátráltak ki a határon túlra a Wehrmacht meg a Waffen SS utolsó hírmondói. De ekkor már valószínűleg ők sem hívták „ruglmas elszakadásnak“ a visszavonulást, mint előtte annyi helyen oly sokszor. A negyedikei dátum az meg úgy ragadt be, hogy Joszif Visszarionovics Dzsugasvili generalisszimusz, ez a kedvetlen alkesz pszichopata, ezt tűzte ki céldátumként, és neki ugye nem volt szokás ellentmondani, szóval ő bemondta, azt“ úgy lett, legalább is hivatalosan.

Mára viszont se Szovjetunió nincs (bár VV Putyin azért próbál dolgozni rajta), se negyedikei munkaszünet, pedig vicces lenne két négynapos hétvége egymás után, és ammennyire szarul áll a hazai gazdaság, lehet hogy annak még jót is tenne. Mint a viccbéli Kohn bácsi, akinek vesztséges a kisboltja, és úgy tud valahogy mégis megélni belőle, hogy szombaton zárva tart.

Felszabadulást, vagy egyáltalán szabadságot ünnepelni persze eleve fura lenne abban az önkényuralomban, amiben élünk. És ami persze legitim, hisz milliók támogatják, de ettől még amorális, azaz nélkülözi az erkölcsöt. (Szóval nem immorális, nem erkölcstelen, mert nincs erkölcse, amitől eltérhetne.) Így a szabadságot nm ünnepeljük, csak beszélünk róla néha, meg kivesszük nyáron.

Éljen április ötödike is!