Még reggeli közben szembe jött a hülye kérdés, hogy miért olyan hallgatagok az akcióhősök? Persze legalább ilyen indokolt kérdés, hogy mér' kell nekem folyton olvasni evés közben, de ez még ilyen gyerekkori beakadás. (A fürdőkádban és a vécén ülve is muszáj olvasnom, valamint vonaton, de séta közben csak hangoskönyveket fogyasztok, bár rendszerint így sem nézek a lábam elé.)
Szóval az akcióhősök azért hallgatagok, mert nincs mit mondaniuk. Nincs itt semmi misztikus köd, a múlt sötét árnyinak fojtogató súlya (már amennyi súlya egy árnynak egyáltalán lehet), és nincs szó arról, hogy egy kemény fickó esetében nem a szavai, hanem a tettei beszélnek. És most hagyjuk azt, hogy például a beszédaktus-elmélet szerint a tettek sokszor maguk a szavak (ígérni, hazudni, káromkodni, esküdni azért főleg szavakkal szokás, miközben ezek tettek), az akcióhősöknek egyszerűen nincsenek szavaik, nem írtak nekik olyat a forgatókönyvbe. És leginkább azért nem, mert a legtöbb akcióhős kétdimenziós figura. Papírból kivágott alak, hurkapálcikára ragasztva, az egyszer használatos figura az óvodai bábszínházban, mielőtt a Tepsifüles csoport rituálisan ellássa homokozóban.
Az akcióhősök jelleme annyira árnyalatlan, hogy jellemtelenek, nekik motivációjuk van, de azt se kell túlzásba vinni, elvégre a mai világ frusztrált emberéből szinte bármitől kitörhet az állat.
Megerőszakolták a feleségét, paradicsomos ragut főztek a lányából (és nem tettek bele bazsalikomot!), lelőtték a kutyája sípolós játékát vagy valami hasonló, de ha nem a bosszútól lesz hőssé, akkor sokat pofozták nadrágszíjjal gyerekkorában, ettől aztán nagy-nagy igazságérzete fejlődött ki neki, csak nem látszik a zord külső takarta rossz modor miatt. (És még mondja valaki, hogy nem ér gyereket verni, pedig lehet, hogy csak készül a következő Arnold Jean-Claude Segal, aki majd a Rambo 13 - Az újra-újra-újranyitás című kasszasikerben lesz a hatodik rosszfiú, akit lelőnek a film negyedik percében, felvezetés jelleggel.)
"Szakértők szerint az akcióhősök hallgatagságának fő oka, hogy a dumálással ne vonják el a nézők figyelmét a lényegről: magáról az akcióról.“ Ez viszont pont így van, de hozzátehetjük, hogy az akciófilmeknek viszont nincs drámája, csak akció van (főleg helyette, meg bármi helyett), az úgynevezett 'történet' funkciója annyi, hogy egy autós üldözéssel összekösse a verekedést a tűzpárbajjal, esetleg lehet benne cuki kisgyerek vagy dugható némber, a lényeg hogy meg kelljen menteni, de nem ez nem kötelező. Sokszor elég, ha tömegesen, szigorúan monoton módon látjuk meghalni a rosszfiúkat, a rosszfiúk embereit, és a végén felrobbanni a Halálcsillagot. Vagy annak aktuális megfelelőjét.
Pontosabban látja az, aki ilyet néz, én úgy igazán tizenöt éves koromban bírtam utoljára a műfajt, biztos a kamaszkori hormonok miatt, amik azóta elmúltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése