Ez a válasz, ha már címében felkérdez egy film. A Készen állsz Helenre? egy immár bő tíz éves német film, de csak most akadtam bele, talán mert ritkán nézek német filmeket, mióta véglegesen ráuntam Wim Wendersre vagy Werner Herzogra, a fiatalabb rendezőgenerációt meg eleve nem láttam jönni, és nem látom igazából most sem. (Hirtelen Daniel Brühl jut eszembe, aki színésznek sem rossz, meg esetleg Christian Schwochow a München és A torony miatt, bár előbbi amúgy angol film.)
A Kézen állsz Helenre? (eredetiben: Feuchtgebiete - azaz Vizes élőhelyek, legalább is a gugli szerint, de lehet Páratartalom területek is, magam csak annyit tudok németül, hogy bonzsúr szelaví zsötem), szóval ez kiakasztó egy film, márpedig én szeretem az efféléket, és nem indokolatlanul. Ez is pompás szórakozás volt, de a vacsorát kissé halasztani kellett miatta, mert tipikusan nem az a darab, ami mellett lehet enni. Ugyanis Helen a kicsit zavart, ám bájos tinédzser, aki legalább is extrém kapcsolatban áll a különböző testnedvekkel, a másokéval és a sajátjával egyaránt, majd minden jelenetben hoz valami naivan őszinte gyomorforgatást.
A legeleje, mint valami német Trainspotting, csak a főszereplő csaj, és nem drogos, hanem szexfüggő, mások által perverznek mondott, aki gördeszkázás közben premier plánban vakargatja a fenekét, merthogy aranyere van. Aztán bemegy egy nyilvános slozira, ami igazi vándormotívum. A Transpottingban volt ugye „Skócia legmocskosabb vécéje", itt meg Németországé, ami Helennek viszont bejön, legalább is nem zavarja, hogy mezítláb gázol valami barna lében. A higiénia jegyében meg a pinájával törli tisztára a vécédeszkát. És ez mindez csak a felvezető stáblista alatt!
hna.de
Aztán jön a hasonszart pasi (mondjuk nem ő, hanem a barátnője a kényszeredett elkövető), az aranyérműtét, a gázolt felmenő, a koszos bugyik iránti vonzalom, a kórházfolyosón (gyakorlatilag) pucéran gördeszkázás, a pizzára farokverés, és megannyi furcsaság, ami bárhol máshol undorító, és/vagy botrányos lehetne, de itt először is vicces, másodsorban meg csak egy kicsit gyomorforgató, pont annyira, hogy azért adjon egy pofont a prüdériának.
És az egész hátterében persze már megint ott a rendesen unt régi trauma, hogy ugyanis Helen elvált szülők gyereke (nagy ügy, én is az vagyok, mégis milyen jelentős csődtömeg lett belőlem), ami nem magyarázza, csak aláfesti, hogy a csaj mitől annyira nagyon testi, miközben érzelmeiben távolságtartóan szarkasztikus. (A muter amúgy egy karót nyelt, mindenféle megjátszott spiritualizmusba menekülő rideg-rémes némber, a fater meg konkrétan úgy viselkedik, mint akinek az élete egy végtelenített, kerti medencés pornó. Még a bajusza is olyan.)
Szexuálisan túlfűtött, dramaturgiailag alulmotivált film ez, ahol konzekvensen végigvitt cselekmény helyett életérzés-epizódok vannak, gyerekkori flashback-ekkel ízlésesen megszórva, kócos az egész na, mint maga a főszereplő. (Oké, a végére nagyjából összejön a kórházból az ápoló csávóval, hogy azért legyen sztori..) És ez valójában jól áll neki meg a filmnek is, de azért jobb éhgyomorra fogyasztani. És semmiképp sem pizzát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése