Háborús övezet a belvárosban

A Polgárháborúval nem tudom, hogy vagyok. Alex Garland új filmje (amiről azt mondta, hogy egy darabig tuti az utolsó) vagy elég jó, vagy hatásvadász vacak, vagy nem is film, a szó hagyományosabb értelmében. (Valahol olvastam is róla, hogy műfajilag egy vizuális pofánvágás, és ennél jobb most nekem sem jut eszembe.) Hogy legyen hozzá határozottabb viszonyom (bár miért is kellene?), meg kéne nézni még egyszer, de a fenének sincs kedve hozzá, nyomasztó a világ meg az életem e nélkül is,  tömegsírt meg a híradóban is lehet látni, ha nem is ennyire közelről és érzékletesen fényképezve.

Ja tényleg, a fényképezés itt a kulcs, mert a soványka történet néhány haditudósító fotós kis utazását lekísérő road-movie, pár nap, nem túl sok mérföld, de valahogy el kell jutniuk Washingtonba. Mer' polgári háború dúl az Usákokban benne, Kalifornia és Texas egyesített hadereje (WTF?) épp a főváros felé közelít, hogy a jogtalanul már harmadik ciklusát töltő, állítólag diktátor elnököt levadássza, hatalomátvételi céllal. A hadifotós tudósítók, azaz az Öreg, a Kiégett, a Túlmozgásos meg a Kezdők meg előbb akarnak odaérni, hogy lefényképezhessék a nagy leszámolást, sőt, hogy a feltűnően Trampli Donáldra emlékeztető elnökkel még valami interjút is összehozzanak.

És itt tényleg az út a lényeg, a nagyon közeli Amerika háborús borzalmai, a billenős teherautóval egy nagy gödörbe borított hullákkal, a vidéki autómosóban a plafonról lógó halálra kínzott "fosztogatók" véres maradványaival, a tömegbe lövető karhatalommal, és megannyi bájos részlettel, melyet Garland szinte teljes naturalizmussal mutat be (mikor meg nem, akkor nem is értem, egyáltalán minek), és amitől nincs kedvem újranézni a filmet, legalább is ebben az évtizedben már biztos nem.

Szóval nem egy  cselekményközpontú mozi, viszont igenerőteljes. Lenne, ha tudnánk bármit is, hogy lesz Ukrajna meg a Gázai övezet a keleti parti Amerikából, mindjárt most a nagyon közeljövőben, vagy ha már politikailag kerülgeti a forró kását, legalább a karaktereknek lenne...nos, karakterük. Jellemábrázolhatnák őket egy kicsit, de nem. Egyedül Kirsten Dunst nyújt valami enyhén emlékezeteset a középkorú, és igen nagyon kiégett haditudósító szerepében, de túl sok teret neki sem hagy a forgatókönyv.

port.hu

Azon legalább eldilemmázik a film, hogy mit is gondoljunk azokról (meg mit gondoljanak ők saját magukról) akik rezzenéstelen arccal, folyamatosan kattintgatva nézik végig közelről mások lemészárlását. Mert oké, hogy nem avatkoznak közbe, hisz akkor maguk is áldozatokká válnak, a háborút dokumentálni meg nem kell félniük, de mennyire vastag bőrt kell növeszteni ahhoz, hogy ezt ennyire gyakran, ennyi érzelem nélkül tegyék? Már csak ezért is rossz nézni a Polgárháborút, mert a borzalmak és a torokszorító hangulat mellett nincsenek azonosulható karakterek, egy picit sem érinti meg a nézőt, hogy lassított felvételben lövik le a főszereplőt. pontosabban többet is. Végső soron belehelyezkedünk az ő pozíciójukba, na ez az igazi pofánvágás.

Amitől lehet, hogy végső soron jó ez a film. Vagy legalább is hatásos, miközben nem direktben hatásvadász.