Nomen est omen, mondhatni. A Monstrous című tavalyelőtti film tényleg a nevében hordozza a, minősítését amit a címben is jeleztem. Pedig optimistán álltam hozzá, bár a fotelben ülve. Mert az van, hogy ahogy Petra megnéz bármit, amiben Kolinförsz van (meg J. Irons vagy D. Suchet), és is gondolkodás nélkül megyek rá bármire, amiben Lucy Liu, Christina Ricci, Carey Mulligan, esetleg Emma Stone szerepel játszani. Színészileg magas színvonalon.
És ez a Szörnyű, ez speciel egy C. Ricci által főszerepelt, fene tudja milyen műfajú mozi, mondjuk pszichothriller lehetne, de nem ölnek meg senkit, aki halott, az meg már egy ideje, a végére tartogatott nagy csavart meg párszor láttuk már, szóval részemről a film közepétől már csak azt vártam, mikor lesz már vége.
Ha nem lenne M. Night Shyamalan, meg nem lenne a Hatodik érzék és A falu, meg a Lány a vízben, akkor eredeti és szellemes is lehetne, de így csak egy utánérzés a Monstrous, amit az előbbi a háromból gyúrtak össze a nyilván kissé ötlettelen, és/vagy biztosra menni akaró alkotók.
Mert a történet annyi, hogy van Laura, az ideáltipikus Egyedülálló Anyuka, a technicolor-tarka ötvenes években, aki elköltözik egy messzi-messzi Kaliforniába, erőszakos volt férje elől, és viszi a fiát is, Codyt. Az új helyen meg van egy tő, ahonnan valami szörny mászik elő a kölök szobájába bele, de aztán összeismerkednek, és ő lesz a csinos hölgy a tóból (Lady of the Lake), pedig pont úgy fest, mint egy foszladozó vízihullából gyártott zombi.. Aztán egyszer csak eltűnik a gyerek, a kisé berúgott anyja hiába keresi a rendőrségen is, de ott legalább előadja, hogy régebben volt egy baleset, a kiscsávó majdnem belehalt fulladni a medencéjükbe, csak a mentők sikeresen újraélesztették. (Én is ezért tartok itthon élesztőt, bár csak fürdőkádam van.)
Na, innentől megvolt a megfejtés, a kölök azért vonzódik a tó kísértetszörnyéhez, mert maga is hulla, egy ideje már. Anyu meg ugyan nem látja a halottakat, mint a Hatodik érzékben a bamba gyerek, de képzeli. Nyilván nem tudta feldolgozni a traumát, hogy akkor és ott Cody belefulladt a medencébe, és innen nézve értelmes lesz az, hogy miért nem jött el senki a születésnapjára (pedig Laura feldíszítette a házat), vagy miért nem volt az iskolában. Ezt így tényleg láttuk már. És A falu slusszpoénja után azon sem bírtam meglepődni, hogy az egész nem is az ötvenes évek túl giccsesre vett világában játszódik, mert a filmidő is 2022, ahonnan a megzakkant anya menekül a cukormázasnak képzelt múltba, persze csak fejben. (Gondolom a Vissza a jövőbe időgépét már nem akarták belegyúrni sztoriba, pláne mert az nem Shyamalan rendezte, akkor még tizenöt évesen.)
Szóval ez az a műegész, ami eredetiséget nyomokban sem tartalmaz, de még nézni sem jó. Vizuálisan is egy kliségyűjtemény, mintha minden díszletet más filmekből hasznosítottak volna újra, szokásos kertváros, szokásos magányos ház az erdőszéli tóparton, egyedül Christina Ricci nem szokásos, ez esetben különösen nyúzottra sminkelték. Ami dramaturgiailag érthető, csakhogy ő lett volna az egyetlen, akiért nem méla frusztráció végignézni ez a cuccot.
Melynek legnagyobb pozitívuma, hogy legalább nem hosszú, még másfél óra sincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése