Azt olvastam, hogy nálunk meg a nagybritánoknál hétfőn halnak meg a legtöbben. Az ágyban párnák közt, túladagolásban meghalókon kívül csak kocsmai verekedésben késelés által, meg az autóbalesetben meghunyók halnak el jellemzőan a kórházon kívül, a többiek inkább a sürgős intenzíven, ahol hétfőn nagy a torlódás.
Hiába, elkényeztetett egy népség vagyunk, eleve kórházba járunk meghalni (ami nem is akkora nagy művelet, évezredekig ment mindenkinek kórház nélkül), a helyett, hogy kimennénk az erdőbe, ha érezzük közeledni a véget, és akkor ott, a folyamat végén helyben komposztálódnánk, jelentősen csökkentve széndioxid-lábnyomunkat, egyúttal növelve az erdei talaj termőképességét. (Bukolikus-halálos életkép: „Hejj anyjuk, olyan szép verőfényes délelőtt van, jó nap ez a közelgő tüdőembóliámnak, megyek is sétálni egyet az erdőn!“)
Na, ez lenne a normális, természetes és egyben ökologikus, e helyett megvárjuk, míg valami igen rideg helyen fekve, csövek lógnak ki belőlünk, több irányba is, valami folyton pittyeg a háttérben, és már megint intravénás tökfőzelék az ebéd, pedig már a tegnapit se sózták meg rendesen, mintha nekünk nem lenne már amúgy is teljesen mindegy.
És érthető, hogy hétfőn halnak meg a legtöbben, akkor is, ha péntek-szombat kellene, a nagybritánok esetében főleg, hisz - bár korlátozottak a tapasztalataim, de - például London péntek este berúg, nagyjából úgy en bloc, a kocsmák előtt is tömegek söröznek, pedig egy átlag napon inkább csak cigizni járnak ki. A metró meg tele van részeg csajokkal, akik egyre boldogabbak a fantájuktól, aminek jobb esetben csak a negyede vodka. Szóval olyankor kéne a metrópótló éjszakai busz alá esniük, hogy már egy kis cédulával nagylábujjukon érje őket a hétfő, egy barátságos hűtőben.
De nem, ott (miként nálunk is), az átlag infarktusos is azt gondolja, hogy kicsit szúr a mellkasa, de majd alszik egy nagyot, reggelire kis szalonna a gyógysör mellé, azt' a hét elején benéz az orvoshoz is esetleg.
Persze én is pont ilyen vagyok, ha péntek délután ér el a ramaty, inkább megvárom, hátha elmúlik magától a hétvégén. És általában el is szokott, egy-két héten belül. De nem is szoktam ám hétfőn meghalni! Főleg szerda-csütörtök nálam a napja, néha szombat, de csak ha süt a Nap vagy borult az idő, minden más esetben kitűnően vagyok már attól, hogy a tévében van műsor a reklámok között, hogy van itthon tea, vagy hogy Kamerunban másfél százalékot javult az egy főre eső GDP, a nem tudom mihez képest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése