Megnéztem a Rebel Moon című sci-fi cuccot, valami űropera-fantasyt, méghozzá egyszerre mindkét részét, ha már a napokban jött ki a második. Az úgy volt tisztelt bíróság, hogy én az elsőt se láttam, nem is akartam, részemről tényleg radar alatt maradt, de most elém tolta egy letöltős oldal a folytatást. És akkor derült ki, hogy ez egy elég látványos űropera, azt meg én bírom, így belenéztem az elsőbe. Mert ki tudja, például a Star Wars esetében is látom hogy miben szar, de attól még a nagy részét nem bírom kihagyni, megnézem már több sorozatot is, sőt néhány pillanatot még az animációs változatokból is láttam, igaz abból már erősen válogatva. (Lego Star Wars-t meg efféle primitíven árukapcsolt baromságokat például bottal se piszkálok.)
Ez a Rebel Moon meg úgy volt beharangozva szerteszét, hogy ez a Star Wars felnőtteknek, szóval hogy kevésbé tündérmesés, de ez nem stimmel. Igaz, itt nincs semmi misztikus Erő, csak mindent legyaluló technológia, és a csatákban legalább a fejük búbjáig véresek lesznek a harcosok (tényleg, csak most esett le, hogy az SW mozgóképeiből egy csepp vérre sem emlékszem...), viszont itt szuperképességek nélkül, de a főszereplők szintén kicseszett szuperhősök.
variety.com
A sztori amúgy lapos, mint a palacsinta, van a messzi-messzi galaxis, ami egy az egyben az SW alternatív univerzuma, ahol a gonosz (külsőségeiben is náci) Birodalom ellen harcolnak a maroknyi lázadók. A főgonoszok nagyon gonoszok, a jófiúk-lányok nagyon bátrak, az árulók meg nagyon árulnak. Van csillagromboló és Halálcsillag, kettő az egyben, meg van a hősnek küldetése, először megvédeni a faluját (tényleg, az egész bolygón nincs több falu?), meg hosszabb távon legyőzni a gonoszt, ehhez persze a lázadás élére is áll, a végére. (Ja, itt a főfő nagyhős nem fiú, hanem leány, aki viszont a legfőbb gonosz fogadott lánya, épp csak Leilának vagy Reynek nem hívják.)
Szóval idáig még egy sima koppintás az egész (még lézerkardoznak is benne, te jó ég!), de nyilván nem elég csak lenyúlni és áthangszerelni egy amúgy is összelopott elemekből alkotott elkegyes vegyest, kell máshonnan is átvenni valami alapvetőt. (Jut eszembe, a koppintást, másolást, lenyúlást azt a művészetben úgy hívják, hogy 'hommage', de ez itt nem művészet, ez itt népszórakoztató-ipar.)
És ez a másik forrás a Hét mesterlövész (vagy Hét szamuráj, kinek melyik verzió jön be jobban), ami itt valami videojáték keretrendszerében jelenik meg, de közben azért megtartja a történet egyik fő szálának az eredetit. és tényleg ennyi az innováció: hét, pontosabban itt csak hat mesterlövész a Star Wars világában. És én tegnap ezt néztem majd' négy és fél óra hosszan.
digitalspy.com
Szánalmas (is lehetne), de közben meg kifejezetten élveztem, lehet csak annyi az egész, hogy néha kell egy kis bűnös élvezet? De nem, a bűnös élvezet az, ha nekem jó ami másnak fáj, de ez meg kinek? Egyszerűen csak annyi, hogy néha nem zavar a sablonos sztori meg a másfél dimenziós karakterek hada, bírom a látványt, még a csatákat is, pedig azokat nemigen szoktam. És hát végül is, annak idején többször láttam a Flash Gordont (jó, mondjuk kábé tizennégy voltam), amihez képest ez egy (félbehagyott) Shakespeare-dráma. Úgyhogy megbocsátok magamnak, másnak úgysincs módja rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése