Ma van a költészet napja, persze csak nálunk, mert máshol nem született ekkor egy József Attila sem, de én nem költök semmit, mert nincs pénzem. A verses költészet meg jobbára távol áll tőlem, én prózás vagyok, ilyen novellás-regényes. (Azon belül a puncs-vanília jön be leginkább.)
Egyébként számos más költő is született április 11-én, például az indiai Lal Singh Dil, a skót John Davison, az amerikai Glenway Wescott, az albán Aleksandër Stavre Drenova, a kanadai Ann Diamond vagy a litván Jonas Biliunas, de őket mifelénk nagyjából senki sem ismeri, többek között én sem. (Viszont ma van a 124. születésnapja Márai Sándornak is, csak ő nem költött, mint a ma 99 éves JA, hanem írt.)
És mivel relatív poézis-immunitásom ellenére átérzem a mai nap jelentőségét (azt a csekélyet), ideszúrok egy verset, ami magyar, szarkasztikus, és trágár, három az egybe«.
Lőwy Árpád: Protekció
Áldott egy kis ország ez a Magyarország.
Minden, ami jó van, itt két kézzel osztják.
Nem nézik, hogy mi vagy, magyar, zsidó vagy tót,
Boldogulsz, hogyha van egy kis protekciód.
Légy bármi nagy ökör, tökkelütött lamasz,
Kapsz hivatalt, olyat, amilyet csak akarsz.
Címet, ordót, rangot, s zsebrevágnivalót,
Persze akkor, ha van hozzá protekciód.
Tudós akarsz lenni? Vagy tán képviselő?
Főispán, trafikos, pandúr vagy közjegyző?
Nem kérdik, mit tudsz, mit nem - nem nézik sorod,
Eligazít mindent itt a protektorod.
Csak egy hely van, ahol a szép szó nem használ:
Hogyha baszni akarsz és faszod nem áll.
Ha nem tudja farkad, hol a direkció,
Szart sem ér ottan már a jó protekció.
- megjegyzés:
ki kéne végre valamit találni!
tán a farkat kéne megreformálni!
p.s. A Lőwy Á. természetesen egy álnév volt, ami mögött a néhai Réthy László (1851-1914), etnográfus, numizmatikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lelhető fel, aki a szaktudományos közlemények mellett írta népszerű disznó verseit. Amit kora elismert irodalmárai is olvastak, ha nem is mindig vallották ezt be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése