Tegnap jöttem rá, hogy még az előző évtizedben, már néhány évig dolgoztam abban az épületben, amiben most. Merthogy a kolesz az egyetemi campuson van, és eddig csak a két fölső szint volt maga a kollégium, a földszintet és az elsőt az egyetem használta vagy birtokolta, és a tanszék ahol dolgoztam, pont a földszinten volt. De nekem ez most csak így, a harmadik héten tűnt föl, valószínűleg azért, mert anno nem azt a bejáratot használtam, amit most, illetve legfeljebb ritkán.
Fizikailag nézve emelkedett a pozícióm, mert a földszint helyett immár a harmadikon csépelem a klaviatúrát, ha presztízsem nem is akkora, de például a szobám jobban felszerelt anno a tanszéken kiürítettek nekünk egy szemináriumi termet (de egy szem ináriumot sem tartottunk benne), volt benne szék, amire letehettük a fenekünket, meg asztal, amire a laptopunkat, ha már számítógépet nem kaptunk.
Amúgy nem ritka, hogy valamit nem veszek észre, csak ahhoz képest későn, legutóbb az mp3 lejátszómat kerestem, és a kenyérpirítóból került elő. Mert hogy a pirító feletti konnektorba szoktam dugni a töltőjét, és egyszer nyilván beleesett. Én meg nem értettem, hogy miért olyan rohadt nehéz lehúzni a kenyérpirító izéjét, amit le kell húzni a pirításhoz, aztán rájöttem. Ki tudja hány pirítós után a lejátszó diszkréten amorf formára olvadt, leginkább úgy nézett ki mint Darth Vader halotti maszkja (elvégre az ő hulláját is megpirították, igaz máglyán, ami kenyérrel ritkán fordul elő, elvégre a jó kenyér nem boszorkányság, csak ritka). Nem meglepő módon már nem volt jó semmire, legfeljebb kortárs műalkotásként lehetett volna kiállítani, viszont a benne lévő MicroSD kártya ép maradt, és mikor kipróbáltam, kiderült hogy működik is .
Gondolom átállt az Erő sötét oldalára, így élhette túl, rajta egy csomó jó hallgatnivalóval, sőt filmmel.
themarysue.com
A fenti pirító pedig igazán bájos darab, bár ahogy elnézem a benne készült munkadarabokat, nekem nem kellene. Mert a kenyér egy része hófehér maradt, a Vader-sisak formájú meg megégett, szóval látványos, de az íze szar lehet.
Én meg már megint idáig asszociáltam az egykori társadalomelméleti tanszéktől, meg annak hűlt helyéről.
És még zavart sem érzek az Erőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése