Mindig hálás téma a különböző fordítóprogramok bénázásait elővenni, igazán szórakoztató a sok marhaság, amit összeraknak néha. Ráadásul a gugli fordítója mostanában kéretlenül fordít mindent amit csak ér, azt kell bejelölni, ha valami furcsa perverzió miatt még is az eredeti nyelven szeretném látni a szöveget.
Ma például egy Gordon Watson nevű londoni műkereskedő oldalát nézegettük (nem mintha venni akarnék tőle valamit, például nyolcezer fontot akkor sem adnék egy mégoly művészi csillárért, ha valaha láttam volna ennyi pénzt egyben), ha már egyszer ő volt a tévében a műsorával, a valamelyik ismeretterjesztőnek pozicionált csatornán. És hát a fordítóprogram ismét remekelt. A kerámia tárgyak között feltűnően sok élethű zöldség volt, amit le is fordított rendesen kerámia padlizsánnak vagy kerámia karfiolnak, de amikor odaértünk, hogy "Kerámia pattyás squash", azért némileg lefagytam. Még szerencse, hogy láttam már patiszont, főztem már patiszont, ettem már patiszont, sőt egy időben termesztettem is patiszont, így nem jöttem zavarba. Sőt a "két kerámia csilló"-ról is megállapítottam, hogy azok csilik, bár hogy paprikát (zellert, uborkát, csattanó maszlagot) miért jó nekem kerámia-formátumban megvennem drágán, azt az ordító program sem árulta el, mondjuk nem is kérdeztem.
"a világszőnyeg térképe"
De persze ez nekem nem volt elég, megnéztem a dizájner bútorokat is, ahol olyan pazar félrefordításokkal lehetett találkozni, mint "vasaló és üveg oldalasztal", ami persze vasból meg üvegből volt neki lennie, de az iron szót tényleg viccesebb vasalónak magyarítani.
Miközben természetesen lónak nyoma sem volt, se vasból se másból (mondjuk lóból), csak egy sima kis asztalnak, középkategóriás sznobok vastag pénztárcájára méretezve.
De a félrefordításoknak van egy rokon műfaja is, mikor valaki az anyanyelvén, például magyarul ír valamit, ami mégsem néz ki annak. Minek következtében ezeket is gyakran kell fordítani, de a vonatkozó programoknál egyelőre nem tudnak funkcionális analfabétául írt szövegeket magyarra, vagy bármilyen más nyelvre áttenni. Ez persze a szórakoztató-faktorukat nem befolyásolja.
Az ilyen szösszenetek legjobb lelőhelyei a különféle összeesküvés-elméletekkel foglalkozó oldalak, de ha valaki lusta átrágni magát a számtalan egetverő hülyesége, ott a mindmeghalunk.com című remek oldal, efféle gyöngyszemekkel:
Az ilyen típusú (javarészt a fészbukról származó) bejegyzések pontosan dokumentálják, hogy szerzőik heroikus küzdelmet folytatnak a magyar nyelvvel, hogy aztán csúfosan alul maradjanak, Gutenberg, Kazinczy és a komplett hazai oktatási rendszer nagyobb dicsőségére.
Személyes kedvencem az a fazon, aki a galaxist ksz-el írja (galakszisnak), gondolom a kekszet viszont x-el, hogy meglegyen a kellő egyensúly. Hogy a Szekszuális Zaklatás Pandát hogy írja azt nem tudom, de valószínűleg pont úgy nem ismeri a South Parkot, mint ahogy az egykor legendás magyar zenekart sem. (Mert annak tényleg úgy írták a nevét, hogy Kex.)
De ennyi kultúra elég is lesz mára, én lassan megyek vissza röhögni. Hisz a konteók önmagukban már rém unalmasak, gyíkemberek, illuminátusok, lapos Föld, üreges Föld - mindig ugyanaz a lemez, de azon, ahogy belegabalyodnak édes anyanyelvükbe, még mindig felhőtlenül tudok mulatni.
Arról nem is beszélve, hogy a sok félagyút olvasva milyen makulátlanul okosnak érezheti magát az ember. Hát nem remek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése