2018. szeptember 11., kedd

Kutyabaj

Mostanában lett egy új kedvenc tévéműsorom, ami az általam általában művelt háttértévézéshez ideális. Ez pedig a Paul O'Grady és kutyái című sorozat a Viaszat Nécsörön, amiben a brit tévés muki (és nyilvános kutyabolond) a Battersea-nál lévő londoni állatmenhely kutyáiért lelkesedik, illetve követi sorsukat, miközben lelkesedik. Persze a happy end igényel némi drámát is, így néha meghalnak a filmezett kutyák, néha meg a kamera előtt operálják őket,de  legalább szólnak, hogy aki nem bírja, vagy mondjuk épp eszik a tévé előtt az ne nézzen oda. És ez hasznos figyelmeztetés, én a múltkor épp szendvicset fogyasztottam, mikor egy yorkshire terriernek kiműtötték a le nem szállt heréit, a sajt viszont kezdett felszállni bennem.

Amúgy a sorozatot elnézve arra jutottam, hogy tényleg irigylem a britek problémáit, amikor megengedhetik maguknak, hogy a kutyák körül forogjon az életük. Mármint olyan embereknek is, akiknek magyar megfelelői (hasonló munkával), azon aggódnak, miből fizetik ki a villanyszámlát és előre köszön nekik az akciós művirsli a boltban.
Persze a kutyákokról gondoskodni kell, nekem is volt kutyákom (akiről e helyütt is többször megemlékeztem már), és én is úgy voltam vele ha szarul ment az élet nevű üzlet, hogy elvagyok a margarinos zsemlével, de neki kell rendes kaja, mert nekem még van családom, vannak barátaim, de ő tényleg csak rám számíthat.
Mondjuk most is jó lenne a számlák helyett azon aggódni, hogy mitől olyan kedvetlen a kutya, vagy miért annyira morcos a fikusz, mikor pedig rendesen öntözöm. (Még guanós tápoldatot is kap rendszeresen, mert olyan rendes vagyok, hogy a szobanövényeknek megveszem a madárszar-alapú finomságot is.

Képtalálat a következőre: „vicces kutyák”

O'Grady sorozata egyébként erősen addiktív, ami akkor probléma, ha a öt-hat epizód van egymás után, mert olyankor nem lehet elkapcsolni. Közben meg lassan kutyamérgezése lesz az embernek, a túladagolt cukiság pusztítja az agysejteket, meg addig sem lehet valami rendes ölős-baszós zombifilmet nézni, ami amúgy a filmművészet csúcsa, csak fejen kell állni hozzá. Hogy annak lássuk.

De a kutyamérgezésre megoldást is kínál a csatorna, hisz a kutyás blokk után rendszerint jönnek a cicamentők, a britek láthatóan ügyelnek az egyensúlyra. Hiába na,régi demokrácia.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése