Lángoktól ölelt kis hazánkat újabban inkább trópusi viharok ölelik, két éganapmelegtől kopársziksarja között. Itten felénk, a többek által Dél-Dunántúlnak mondott geopolitikai lokalitásban olyan remek vihar támadt, hogy délután öt körül már besötétedett, és most is kellemes világvége-fényhatások vannak, közvilágítás nélkül of course. Oké, hogy szeptember van már majdnem húsz órája, és az köztudottan egy őszi hónap, de ilyen korán decemberben sötétedjen, esetleg Debrecenben, az már elég messze van innen, engem nem zavarna.
A teknős meg vidáman ralizott délelőttől a lakásban, amikor azonban megdördült vihar és villámlott az eső a szakad felhőből, már nem mert kijönni a konyhából. Azért pont onnan nem, mert épp ott volt, és nyilván észlelte, hogy ott legalább nincs közvetlen életveszély, plusz megnyugtató a kajaszag, bár a neki szánt még a fagyasztóban pihen.
Igazából a fene sem tudja, hogy ez itt a klímaváltozás, az Armageddon előszele (mínusz Brúsz Vilisz) vagy a kínaiak szórakoznak az atommal mert rájöttek, hogy az agyaghadsereg már kiment a divatból. De az biztos, hogy az idő járása (meg a nézése) kiszámíthatatlan, mondjuk rövidebb távra azért előre jelezhető, ehhez képest az ablakon kinézve csak olyan embereket láttam szaladni, akik az előrejelzések ellenére sem vittek magukkal ernyőt. Nyilván valamiféle városi túlélőtúrára készültek, dacolni akartak az elemekkel a Füredi utcában, az ott amúgy is stílszerű.
Hiszen a Köztársaság nevű republikegyüttes is megénekelte hogy nagy esők jönnek a 67-es út mentén, márpedig a 67-es út felénk eső városi szakaszát Füredi utcának hívják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése