Mármint dolgozni. Mert a mostani munkámban az is benne van, hogy úgy négyhetente vasárnap délután/este is be kell jönni, mert jönnek a diákok, és felügyelni kell őket.
Ettől a vasárnap esti munkába jövéstő nekem teljesen átrendeződött az időérzékem, mivel a péntekem szabad volt, így akkor volt nálam szombat (még jó hogy nem vagyok zsidó, mikor tartottam volna a sábátot?), szombaton meg vasárnap, ma esete pedig már úgy beszéltem a még tartó ciklusról, hogy a múlt hét. Nekem olyan hétfői hangulatom van, ami folytatódhat holnap is, mikor tényleg hétfő lesz, szerencsémre nem vagyok Garfield (csak a testalkatom egy kissé), azaz nem utálom direktbe a hétfőt, legfeljebb vasárnap este.
Mert a vasárnap este azért mindig kissé szomorkás, vége a hétvégének, másnap dolgozni kell, valamint vége a hétvégének. De így hogy a vasárnap este nekem már lokálisan hétfő van, kimaradt ez a szplín, amit nem bánok. Plusz - ahogy Moldova írta valahol - titokban és igazán nem végiggondolt módon abban bízom, hogy ha akkor dolgozom, mikor mások még pihennek, majd pihenhetek, mikor ők még dolgoznak.
És ez valójában működik is, erre való az a péntek, amikor nem nekem kell zárni a műintézményt, nyugodtan nézhetem reggel, ahogy a tömegek dolgozni indulnak de én nem (egy reggel sem indulok dolgozni, legfeljebb kora délután, de ilyen már volt más munkahelyen is, éveken át), sőt délután is azt csinálok amit csak akarok, vagyis leginkább semmit.
Esetleg elhatározom, hogy jövő héten már tényleg leáztatom azt a három kanadai bélyeget...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése