2018. szeptember 23., vasárnap

Őszülés

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok? Fene tudja, nincs völgy a közelben, illetve az egész környék az, de kert nincs. Viszont még zöldell a nyárfa, ha nem is az ablak előtt, de ott is zöldell valamilyen fa, csak nem vagyok jó a botanikában, a karácsonyfát megismerem, meg a gyümölcsfák egy részét, de azokat is csak gyümölccsel együtt.

Viszont ma  reggel épp 12 fok van odakint borult éggel, ami több mint kielégítő, én igazából a harminc fok und szikrázó napsütést utálom, nem szoktam napozni és nem járok strandra, tollasozni is inkább valami árnyas helyen.
A többség azonban fetisizálja a felesleges UV-sugárzást, szereti védelmi reakcióra kényszeríteni a természetes bőrszínét, és bosszankodik azon, hogy pont augusztusban vette gy kurva drága légkondit, amit most nem tud kihasználni. Így aztán vernyákol, hogy jajj, elmúlt a nyár, meg itt az ősz, mintha nem ez lenne pont minden évben a természetes. És persze a lakosság ugyanezen részének meg decemberben az lesz a baja, hogy túl meleg van, és bezzeg gyerekkorukban még volt fehér karácsony, de ugye ezek a mai fiatalok... (Csak a pornó meg a narkó, meg az interfész-buknet, vagy hogy hívják.)

Pedig az itt van az ősz, itt van újra az remek dolog, nem kapok hőgutát, lehet végre kényelmes pulóvereket hordani (a kockás sáljaimhoz mondjuk még hűlnie kellene a levegőnek) és nemsokára már nem pakolom a hűtőbe a teát, sőt megégetem vele nyelvem.
A fák viszont még bosszantóan zöldek, nem nagyon van nyoma az elvárt sokszínűségnek, a sok zöld viszont hosszú távon unalmas, márpedig már legalább tavasz óta ilyen egyhangúan zöldek a hülye növények. Márpedig hiába mondják, hogy a zöld szín nyugtató hatású, ennyi idő alatt és ilyen töménységben már egyenesen idegesítő, ideje tehát leváltani. Zöldség helyett sárgaság kell, barnaság (de nem a nyári, tengerparti értelemben), meg egy kis pirosság, zöldség az legfeljebb a tányéron!

Régebben persze nem örültem ennyire az ősznek, mert kezdődött az iskola, de ez most nem zavar annyira, legfeljebb a forgalmi dugók miatt, pedig a többség nem is dug a forgalomban, csak torlódik és káromkodik, miközben a gyereket viszi a két saroknyira lévő iskolába. Én meg ülök a reggeli buszon (ha épp reggel kell mennem valahová, mondjuk haza), és érdekesen érzem magam, hogy bérletet kell vennem azért, hogy egy utcasarkon üldögélhessek. Igaz van tető a fejem fölött és van légkondi is, szóval valamennyire jogos a sarc, de én igazából azért veszek bérletet, hogy eljussak A-ból B-be, nem pedig azért, hogy üldögélhessek valahol.
Ha üldögélni akarok valahol (ami kellemesebb egy dugóban álló busznál) akkor fürdőbérletet és/vagy könyvtári olvasójegyet veszek.
Ősszel ezek amúgy is remek helyek, az ember nincs otthon, de mégsincs a szabadban.

ez pont egy saját kép

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése