Tegnap pakolásztam az egyik (általam) nemigen használt beépített szekrényben, az előszoba ama sarkában ahová soha nem süt be a nap, és érdekes dolgokat találtam. Ott leginkább könyvek vannak meg régi lemezek, reménytelen őskáoszba merevedve, és most vettem rá magam, hogy nekiálljak valami rendet vinni belé.
Ez persze egy hosszabb projekt, most csak átválogattam és sorba raktam egy adag régi könyvet (te jó ég, hogy az ötvenes-hatvanas években milyen ócska, azóta méltán elfeledett szovjet írókkal büntették az olvasni vágyó proletariátust!), meg kiválogattam magamnak néhány ínyencséget. Meglett ugyanis néhány tinédzserkori kedvencem, amikről részben azt sem tudtam már, hogy valaha olvastam, részben csak simán nem találtam már időtlen idők óta régen.
De a 86-os Úttörő Zsebkönyv, egy nagyjából vele egykorú Hahota, meg néhány harmincpár éves ponyva remek felfedezés volt, de előkerült például John Updike Így látja Roger című könyve is, amit sok éve kerestem, de például a helyi könyvtárban is benne. Hiába.
Mert ugye a Gutenberg-galaxis, mint minden rendes galaxis az ősrobbanással jött létre, azaz kezdetben vala a káosz, aztán alakulti belőle valami. Így aztán nem csoda, hogy a szekrény, ahol egy csomó régi könny van (vagyis időben közelebb esik még a kezdethez) káosz van. Ez nem rendetlenség, hanem a régi könyvek normális elrendeződése. Persze étem én, hogy McLuhan ezt a Gutenberg -galaxis dolgot metaforának szánta, de én érthetem konkrétan is. Amúgy nemrég olvastam bele újra az azonos című könyvébe, amit a helyi könyvtárban ötven kemény forintért szereztem be, a leselejtezett polcról, teljesen újszerű állapotban. Nyilván a kutya nem kölcsönözte ki, ezért selejtezték, mondjuk egy kutyát nem is igen érdekelné a tipográfiai ember születése. Meg hogy a szerepekből hogyan lesznek szakmák, a kutyákat általában véve nem érdeklik a modernitás-elméletek, legalább is így vettem észre már több kutyán eddig.
De engem meg igen, úgyhogy igyekszem átlátni a káoszt, és a nyomtatott ősrobbanásba majd azért viszek valami rendszert, sőt az is lehet, hogy ennek eredményeképp néhány könyvet ki is dobok. Ami rendkívüli eset lenne, mert én könyvet elvből nem dobok ki (amitől persze sok is van belőlük, még szerencse hogy megtűrnek a lakásukban), de mondjuk egy szétmállott iskolai orosz-szótárra vagy egy durván megsárgult, és fokozottan igénytelen lengyel ifjúsági regényre azért már nem pazarolnék helyet. (Közben meg Sztálintól A leninizmus kérdései azért valószínűleg marad, ez már van akkora kuriózum, hogy megteheti.)
Azt viszonyt tényleg nem értem, hogy a könyves káoszomba hogy kerül egy pár tollasütő, hogy kerülhettek ezek a Gutenberg-ősrobbanásba?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése