Ugyan nem szoktam e helyütt a munkavállalóként elszenvedett szenvedelmeim gyötrelmeit pertraktálni, de most azért. Mert van új munkahely, kicsit be vagyok szarva tőle, közben meg várom is a holnapot, amikor csapok a lecsóba, vagy holnapután, adminisztráció kérdése az egész. Sok ócska gyárimunkás próbálkozás után, most lett egy állásom, ahol számítanak a diplomáim is. Nem nagy truváj, kollégiumi nevelőtanár leszek egy középsuli koleszában, de engem választottak, és a mai interjún azért jajj de jól esett, hogy tényleg rendes értelmiségi melóm lehet, nem pedig sok képzett ám haszonleső bunkóval, meg alulművelt söröshordóval kell együtt dolgoznom.
Hogy mi is a pontos feladat, azt majd lassan kialakul nyilván, és a "be vagyok szarva" hangulat után lassan lelkesedem, mondhatni örülök, sosem csináltam még ilyet, de kedvem az van hozzá, meg remélem az új kollégáim is segítenek majd. Évekig szólítottak tanárúrnak (igaz, inkább tegezve: sziatanárúr!), de az a helyi egyetem volt, ami mellett pont ott van a helyi szakközép, meg a kollégiuma, szóval ismerős helyre járhatok majd vissza.
Igazából valami kulturálisat akartam írni a magamról helyett, hogy popkultúra, csajok satöbbi - de azt majd holnap, az első nap az iskolában után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése