Na, azok még nem voltak eddig, szerencsére. Az éjszakai műszak egy kollégiumban sokkal kellemesebb, mint mondjuk egy gyárban, és nekem eddig csak az utóbbihoz volt szerencsém. Itt viszont nincs semmi "tizehattonnátrax", semmi hogyodanerohanjak, egysszerűbb az élet. Pláne mert (ahogy eddig megfigyeltem, a leghangosabb, leghiperaktívabb srácok lenyugszanak a tízórás villanyoltás után, legkésőbb fél tizenegyre, nyilván a hiperaktív üzemmód addigra lemeríti őket, vagy nem.
De tizenegykor már csak én mozgok a folyosón (reggel hatkor meg még csak én), és ha nincs mit munkaügyben határidőre csinálni, bekapcsolom a tévét a nevelői szobában, nagyon halkan persze. Vagy valami hírcsatornát nézek, vagy a Family Guyt, bár igazából mindkettőt unom már kissé, a femiligájt talán kevésbé, aztán felébredek valamikor fél egykor, és látom hogy nagyon halkan megy a South Park, ekkor kikapcsolom, és alszom tovább nyugodtan, nem érdekel hogy már megint megölték Kennyt, pláne mert szerintem mostanában már egy teljesen másik évadot adnak.
Hatkor meg nyugodtan, még egyedül osonhatok ki a mosdóba, és mire jönnek a naposok csengetni, én már frissen mosakodva, de az előző napi pólómban működöm, jellemzően a számítógép előtt reggelizve. A póló amúgy azért előző napi, mert délután veszem fel tisztán, nem abban alszom, van külön hálópólóm (nem ez a hentes-mészáros jellegű hálós, csak egy sima kék, amiben alszom), reggel hattól nyolcig meg még jó az előző délutáni, ezért nem csomagolok külön másikat. (Jesszus, mit össze nem magyarázkodok itt, pedig csak arról van szó, hogy új a munkám, kedvelem is és valahogy van kedvem írni is róla. És már nem vagyok beszarva, mint első nap, de kétségtelenül még a beszoktatási időszakban vagyok.)
És bár némileg lebetegedtem (valami hasmenéssel kombinált megfázás, nem tudom e kettő hogy passzol össze) de azért nem adom fel, tegnap esete a csoportfoglalkozáson kifejezetten kezdtem jól érezni magam, valahogy kiszállt belőlem az addigi elesettség (vagy hatott a neocitrán, csupa kisbetűvel ha már nem a reklám helye), aludtam is némileg, reggel már úgy mentem le a buszmegállóba mint egy ember, aki lemegy a buszmegállóba).
Igazából nem akartam már megint a munkáról írni, de hát mostanában ez a meghatározó élményem, ha már a Harvard nem jelentkezik állásajánlattal, nem találtam föl a ragasztós-tejfölös lángost (bár egyszer majdnem) meg a lottón sem enyém a főnyeremény, ez utóbbiban mondjuk szerepe lehet, hogy nem is játszom. A tippmixről meg azt tudom, hogy ez a neve...
De Hamilton már negyven ponttal vezet a világbajnokságban, spagetti van ebédre és hat a gyógytea, valamint a héten még bélyegeket is cserélek, legalább is remélem, mert a gyűjtemény az fontos, egy gyűjtőnek legalább is. Már ha nemszemetet gyűjt vagy használt fecskendőket, ez esetben foglalkozzon vele a városi közterület-rendőr-felügyeletség, vagy ahogy mostanában hívják az őket.
Én minden esetre remek dolgokat remélek cserélni az 1913-as turulos sorozatomért, bár igazából nem akkora ritkaság. De én az esztétikumra is megyek, ezért előkészítettem a magyar festményes kollekciót is.
(Na ez lehet az a pont, ahonnan már senkit sem érdekel azén bélyeggyűjtő mániám, abba is hagyom. Meg van néhány ír madaram, azokat még leáztatnám ebéd előtt. Ilyen nyomtatott madarakról beszélek persze, fogazott széllel, ami madaraknál legalább is furcsa.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése