2019. április 26., péntek

Bódévári mesék

Az év végéig lebontják a lisztferihegyi bádogbódékat, ahonnan az utóbbi években a fapados társaságk utasai indultak, nagy-nagy megelégedésükre. Már ahhoz képest, hogy legalább nem kellett hóban-fagyban meditációs gyakorlatokat végezni a betonon, az alacsony jegyárak és a visszafogott utazási élmény érdekében. De a marhakarám-jellegű fémbódék tényleg csak a bőrig ázáshoz képest jelentettek pozitív alternatívát, mert leülni nemigen lehetett bennük (egyszer mintha láttam volna néhány széket egy fal mellett, de lehet hogy az csak a személyzetnek volt odakészítve), nem volt egy kóbor kávéautomata vagy hasonló sem, de legalább vécére sem lehetett menni. Ha az embernek kisebb vagy nagyobb dolga akadt, azt onnan már kénytelen volt felvinni harmicezer láb magasra, hogy aztán a repülőgép elfuvarozza szerény kis produktumát Angliáig.

Szóval igen is üdvözlendő, hogy ezeket a bódékat lebontják, amúgy is nehezebb ennél rosszabb országimázs-kiindulópontot relképzelni: Megjön a gyanútlan külföldi, végigkúszik a reptéri épületig ilyen drótkerítések között (Guantanamo light, business as usual), lát egy vállalható repteret (azaz egy olyat, ami bárhol lehetne), majd a viccesen gyorsforgalmi útnak csúfolt ralikrossz pályán behaladhat a belvárosba, Pest legzomorúbb városrészein keresztülhaladva. Visszafelé meg ugyanez, csak akkor már számít rá, nem lepődik meg, és három napi hideg élelmet csomagol az elsősegély-felszerelés mellé.
Ennyire persze nem rossz a helyzet, de a hangulat mindenképp lesújtó, a kérdés csak az, mi a fene lesz a fémbódék helyett. Flaszteron ázás, már megint? Az nem megy, a fapadosokat csak mi hívjuk fapadosnak, valójában diszkont légitársaságok néven futnak, illetve angolul low cost, ami nyilván hülyeség, mert a lókoszt az a zab, bár  egy Wizz- vagy Ryanair járaton tényleg elég zabos tud lenni az ember, mert annyira azért azok sem olcsók. (Amennyit késnek, amennyit baszakodnak a kézipoggyásszal, amennyire ocsmányul lehúzós a foglalási rendszerük.)

Képtalálat a következőre: „ferihegy bádog”
Európai értelemben vett repülőtér... (budflyer.blog.hu)

Viszont tényleg kérdés, hogy de mi lesz a reptér 2024-re tervezett bővítéséig? Mert ártunk és ormányunk már megint odáig jutott Tarlós elme- és stílusbajnokkal, hogy december 31-ig a szégyenbódéknak el kell tűnniük, azt' annyi. És ha kell, ha reptér tulajdonosai nem bontatnak elég gyorsan, majd hoznak róla jogszabályt is. Hát igem, ezt ők nagyjából így szokták, nem elsődlegesen a világnak (és benne nekik maguknak) kell igazodnia a törvényekhez, hanem a törvényeknek az ő érdekeikhez és/vagy  tetszőlegesen ostoba víziójukhoz, vagyis a világ igazodjon csak hozzájuk. A törvények nem képviselnek autonóm értékeket, azok csak egyszerű hatalomtechnikai eszközök, ha kell a szomszéd földje, barlangja, nője, majd hozunk rólajogszabályt, és onnantól mindenkinek kuss.
A reptér meg majd megoldja a fapadosokat, legfeljebb kicsit drágábban, a társaságok meg majd beépítik a pluszköltséget a jegyárakba, így aztán végül úgyis az uutasok (fideszmagyarul: zemberek) fizetik ki a számlát, pontosabban az a részük, amelynek nem esik közelebb Bécs, Pozsony vagy épp Zágráb, hisz ha én mondjuk soproni lennék (nem a felvágott, a városi), kapásból inkább a schwechati menetrendet nézegetném, lisztferihegy helyett.

Aki meg mégis BUD-ról indul, az még élvezheti a még el nem bontott bódékat egy kicsit, aztán majd fizethet többet, mert ha már fapadossal repül, akkor  csak nem képzeli, hogy normális körülmények között várakozhat, vagy szállhat be, örüljön hogy beszállhat egyáltalán.
És - mint az egyszer már javasoltam - plusz tíz euróért nem verik meg a biztonságiak.
Elvégre senkit sem hagyunk az út meg a kifutópálya mellett. Még bódéban sem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése