Lassan elmúlik ez a húsvét is, különösebb fájdalom és túlsúly nélkül, de hát van nekem épp elég bajom, úgyhogy kínosan nem zabáltam túl magam, piálnom eleve nem lehet, egyéb népszokásokat meg nem szoktam.
Sőt, ma senki sem csengetett be locsolkodási céllal (oké, az én nevem van az ajtóra írva, de azt a poctenciális kölnis merénylők nem tudják, hogy csak egy nőnemű állandó lakója van a hciendának, de ő fajtára nézve ékszerteknős), pedig régen még hordában jártak a lakótelepen a kölykök, csokitojásra meg készpénzre vadászva. A húsvét hétfő volt felénk a halloween, csak műkoponyák és gumipatkányok nélkül, illatszerbűnözéssel súlyosbítva, nem is beszélve a kretén locsolóversikékről, ezeknél a nem is beszélve tényleg ideillő kifejezés.
Már e helyütt is leírtam egyszer valamikor, hogy a népszokás az, amit a nép szok, és a nép egy mai lakótelepen nem szok locsolkodni mások sérelmére, ezt paraszti társadalmakban szokta régebben. És bár sokan gondolják a szomszédjaikról, hogy mekkora parasztok, ez azért már nem ugyanaz. Nem állítunk májusfát (mondjuk a karácsonyfa mintájára), karácsonykor nem betlehemezünk, betlehemkor nem karácsonyozunk, sőt a karácsonyfánk is kétféle lehet, azaz műfenyő és/vagy karácsonyi fánk (egy kisebb félreértés okán).
Sőt, húsvétkor még csak húst sem vesznek az emberek, megveszik azt előre, de nem csak ilyenkor, hanem egész évben, a többség leginkább akkor böjtöl, mikor nincs pénze rendesen enni. Hisz a vallási tartalom már a húsvétról is rég lefoszlott a többség számára, ennek is megvan a karácsonyhoz hasonló szekularizált változata, miszerint összejön a család, evés-ivás, opcionálisan ajándékok.Nyúllal, hívs tojással, jellegzetes süteményekkel, bár láttam én már teszkóban bejglit, pont egy húsvét előtt, mondjuk tavaly.
Vagyis attól lenne főleg ünnep, hogy nem kell dolgozni, van egy garantált négynapos hétvége ami biztos remek, de én már négy hete táppénzen vagyok, nekem ez nem akkora menet, viszont néha már el kell gondolkdnom rajta, hogy most épp szerda van vagy csütörtök (a múlt héten el is vétettem), ahogy a kórházban, úgy itthon is összefolynak a napok.
De van még egy kis édesség a hűtőben, és egy indokolatlanul nagy csokinyúl bámul az asztalról, ez jelzi az alkalom ünnep-státuszát. Bár a nyúl zavaróan rózsaszín csomagolású, de Petra a kéket választotta, úgyhogy ez maradt. Gondolom íztre ugyanaz, avagy kibontva minden csokinyúl barna.
Kivéve a fehér csokinyulakat, de ők rusnyán rasszista fajvédők. Ku-Klux-Klan rágcsálóban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése