A rusnya politikán túl is van élet, menekülési utunk a kulturális izék hímes mezeje, nekem az alábbi videót épp tegnap dobta fel a jutyúb, hogy ez engem érdekelhet. Naná, sőt jajj de tetszik, nincs is szebb mint mikor a Motorhead David Bowie-t játszik, a Heroes meg amúgy is egy remek dal, csak arra várt, hogy egyszer Lemmy eldünyögj jó rekedten.
Jelzem,rendületlenül öregszem, a rockzene - néhány fontos kivételtől eltekintve - nekem valahol a kilencvenes évek végével lezárult, pedig így is tizenöt évvel kéőbb születtem, mint kulturálisan ideális lett volna, no meg rossz helyen. Én nagyjából 1978-79-ben Londonban szerettem volna mondjuk 18 éves lenni, az volt az igazi nyár, az idő oly gyorsan jár. Sex Pistols például, kicsit későb jött a Toy Dolls, meg épp beindult az egész ska-színtér (Bad Manners, Lauren Aitken ), de ott lettem volna.
És igazából Bowie is akkoriban (meg a nyolcvanas évek elején) volt a csúcson, illetve később, az Outside idején is, de nagyon megnéztem volna élőben, mondjuk a Brixton Academyn.
Ám Lemmy halott, Bowie halott, a dalaik meg megvannak még, szerencsénkre. Nélkülük kicsit szarabb lenne a világ, azt meg tényleg nem érdemeljük.
Szóval: motorhead, de berakom az eredtit is, lehet hogy volt már, de egy újszülöttnek minden vicc kínos:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése