Műhullaipar

Ovasom -mert itthon, szó szerint lábdozva mást nemigen tudok csinálni - hogy nem is rossz üzlet a műhulla-biznisz, van például egy amerikai cég, amelyik anatómialig pontos, kívánságra vérző, lélegző stb műtesteket gyárt. Vagyis nem csak hullákat imitálnak, de majdnem-hullákat is, valahol 50 és 100 ezer dollár közöti árfekvében, elsősorban az orvosképzés számára. Tehát játék- , szex- és vudubabákkal nem foglalkoznak, pedig igény nyilván ezekre is lenne. Gyártanak viszont mű döglött kutyát. (Vagy döglött műkutyát, de mégis inkább az első verzió a helyes, mert egy műkutya nem élt soha, tehát eleve nem tudott megdögleni.)

És a modelljeik tényleg élethűek, nálam működnek fogyókúrás segédeszközként is,de sajnos ma már ebédeltem. Mindegy ha sokat nézegetem cég weboldalán a galériát, beérem majd egy almával is vacsoraidőben.

Vagyis ez afféle tudományos horror, hiszen egy jó kis darabolós-élveboncolós film után is kikívánkozik az emberből a sajtos omlett, meg hajlamos az olvasólámpa fényénél aludni, miközben racionálisan tudja, hogy ez csak film, művér és műbelek jól bevilágítva, premier plánban. Vagyis ha az embert elbozaszt egy nyúzott-csonkolt-összeégett hulla, akkor a hatás működik az esetben is, ha szilinkoból meg sógyurmából szoborták művészi hajlamú és tudományos érdeklődésű enyhén perverzek. Üzleti alapon. (Amúgy a cég filmekbe és tévésorozatokba is szállít testeket.)

syndaver.com/gallery

Amynnire az iskolai biológia és/vagy rajzszertában található műcsontváz picit sem ijesztő, ezek a fósszerek vizont igen. Ráadásul mindegyyiknek nevet is adnak, elvégre egy élethű daraborosgyilkos-áldozatnak nem lehet csak úgy gyártási száma, ha már olyan sokat dolgoztak rajta akkor minimum kijár  neki egy John vagy Colin, a helyett hogy AW-476-55Z. 

És az is érdekes, hogy az egyenénk kialakított, főleg 3D-nyomtatott alkatrészeket aztán gondos kézművesmunkával varrják össze, és a hosszas kísérletezés után arra jutottak, hogy az összeálllításhoz a legjobb a mentolos ízű, viaszos fogselyem. Képzelem mennyi kísérletezés lehet e mögött: először medvecukorral próbálkoztak,  csak azt rohadt nehéz volt befűzni a tűbe, aztán jött  a paradicsomos spageetti, de mindent összekentek a szósszal, ott is ahol a Johnnak (vagy Colinnak) nem is kellet volna véreznie.  Végül rátláltak a fogselyemre, de a málnás nem volt elég viaszos, a hagymás szalonnás ízesítésűt meg mindig leszopogatták a kollégák, a mentolos viszont végre bevált, a mentoltól még a hullák is kapnak egy vajszínű árnyalatot, és megspórolható vele a Tic-Tacos bedörzsölés.

Plusz hasznos a munkatársak szájhigiénéje szempontjából is, így nem lesz belőlük szemléletető eszköz a fogorvosi karon, az egyetem kénytelen lesz venni tőlük egy művészeien ramaty fogsorú műfejet, drágán.