Egy alkalommal egy szerzetes így szólt Vej Linghez:
- Mester, hosszú zarándoklatra indulok Kusinagarba. Milyen tanácsot adsz nekem az útra?
- Ne vitatkozz hülyékkel.
- Ennyi az egész? Hát ezzel nem sokra megyek.
- Igazad van, fiam.
Az egyik fiatal szerzetes némasági fogadalmat tett, azzal a kitétellel, hogy aazért évente egy mondatot szólhat. Az első év végén meg is jegyezte:
-Nagyon egyhangú itt az étkezés - majd újra hallgatásba burkolózott.
A következő alkalommal, mikor megszólalt, mindössze ennyit mondott:
- Valaki befűthetne rendesen, így a tél közepén.
A harmadik évben aztán csak annyit mondott:
- Elmegyek, feladom a szerzetesi fogadalmam.
- Jobb is ha elmész - vonta meg avállát Vej Ling - Amióta itt vagy nem csinálsz mást, csak panaszkodsz - és pofán vágta kedvenc hímzett papucsával.
Egy nap Gung Bao rinpocse érkezett Manamana kolostorába, hogy az ottani szerzetesekkel együtt ünnepleje a holdújévet. Nem mintha jelentősége lenne, hogy mi van épp a Holddal, csak unatkozott már a remetelaakjában.
A központi imateremben észrevett egy új, nagyméretű kárpira festett képet.
- Ki ez? - kérdezte az őt kísérő szerzetest.
- Maitreya Buddha - válaszolta az némileg meglepődve - Nem ismerted fel?
- De igen, csak eddig úgy tudtam, Maitreya, az eljövendő Buddha nem fog majd IPone-t nyomkodni.
- Ja, az csak azért van, mert Ling apát ült modellt a képhez, és eléggé unta magát közben...
Egyszer egy szerzetes megkérdezte Vej Linget:
- Mit gondolsz Mester, megérjük mi még a cölibátus eltörlését?
- Nem hiszem, talán majd az unokáink.
- Mester, létezik egyltalán Isten? - kérdezte egyszer az egyik fiatal szerzetes - Vagy csak a megvilágosodás van számunkra, és azt kizárólag önmagunkban kell keressnünk?
- Tudja a fene, majd a halál után kiderül. - válaszolta Vej Ling apát, majd elgondolkodva hozzátette:
- Szerintem én ateista vagyok, de nem gyakorlom.
A szerzetes egyszer csak megvilágosodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése