Olvasókör

Az még hagyján, vagy esetleg mégsem, hogy már komolynak látszani akaró hírportálok is állandóan csak jutyúberekkel, meg az influenszerekkel foglalkoznak, mintha bármi érdemi teljesítmény is lnne az ilyenféle tevékenységek mögött, de most eljött a végpont.

Hogy az ember mi mindent művelhet magával webkamárák előtt, arra volt már számos példa. De míg egy chat-el kombinált szexvideót még értek (a pornó naná hogy lehet érdekes), azt már fel nem foghatom, hogy mi lehet tíz- meg százezernyi nézőnek und követőnek érdekes abban, hogy valaki fánkot eszik. Tésztát, homárt, hamburgert, mindegy is, a lényeg hogy legalább is sokat és egészségtelent.

És ennek az irányzatnak egyik legdurvább vadhajtása, mikor seggfej szülők (nagyjából főleg amerikaiak, naná) a pár éves gyerekeiket tömik a kamera előtt, néha csak simán a követők, néha meg már szponzorok pénzére is hajtva. És helyi serif nem küldi rájuk a gyámügyet.

Számomra egyébként is érthetetlen, mit esznek az emberek az evvős videókon, egyáltlán miért jó nekem azt nézni, ahogy valaki más épp a szívroham közelébe zabálja magát? Itt talán az irígység, a voyeur-ködés meg a káröröm játszhat szerepet, fene tudja milyen arányban. Vagyis hogy fú, ennek a mocsoknak még mocsira is telik, meg garnélára, szó szerint belelátok a szájába, ráadásul én nem csak hogy nem csámcsogok ilyen orbitálisan gusztustalanul, és meg sem fogok halni mostanában a cukorbetegség szövődményeiben, miképp a szívroham sem visz el. Egyébként is eszem almát, a hamburger előtt, néha helyett.

Na most, ez rám nem áll, én már eleve cukorbeteg vagyok, a szívem még rendben van, de a trombózisom még csak javul, és majd ha megyek kontrollra, meg akarják nézni, hogy állunk az epekővel, mert azt is látni véltek, csak még nem volt elég nagy. (Nekem speciel a lekisebb epekő is túl nagy, kövek azok legyenek az Alpokban meg a Sziklás-hegységben, hozzanak köveket a Holdról a nílarmsztrongok, de az én epevezetékemtől tartsák magukat távol a kövek. Nem vagyok én a Gólem vagy korinthoszi oszlopfő, a kő, nekem nem alkotóelemem.)

De majd beállok én influenszernek a jutyúbon, de szexelni nem fogok kamerák előtt, ennyit nem tudok zabálni, az meg gondolom keveseket érdekel ahogy porszívózom a nappalit, pláne annak fényében, hogy milyen szánalmas eredménnyel. Közvetíthetném még ahogy alszom, vécére megyek (azt persze nem, hogy ott mit művelek) vagy hogy épp ideges vagyok, de ezek a dolgok másokkal is előfordulnak, gondolom nem vonzanék velük túl sok követőt.

Ezért inkább olvasni fogok egy webkamera szeme láttára, méghozzá vastag könyveket, sőt ha kell időnként kézzel is írok majd, ezek olyan dolgok lesznek a folyton a hálón lógó befolyásolhatóknak, amilyenről eddig leginkább csak hallottak. Fontos persze hogy a Sátáni versek vagy Az ötös számú vágóhíd borítóján ne legyenek képek, ezek csak elvonnák a figyelmet arról a tömény élményről, ahogy épp a fotelben ülve olvasom őket.

És a követőim majd napról-napra körömrágva várják, hogy aznap épp hányadik fejezetig jutok, és hogy milyen képet vágok hozzá.

De könyveket azt nem ajánlhatnak nekem, ők tuti nem!