Az alkalmatlanok diadala

A parraghlászlói értelemben vett iparkamarai elnök, valami tanévnyitón azt bírta kinyögni magából, hogy ő speciel nem szeretné, ha tesiórán az ő kilenc éves gyerekét egy meleg tanár segítse fel a kötélre. (Itt szerintem a kötélmászásra gondolt, nem az akasztásra, de azért látszik, hogy a pasi nem a megyar nyelv bajnoka.) Viszont mit is jelent ez a mondat? Nagyjából ezeket:

1. Parragh nertárs szerint a homoszexuálisok kéjvágyó állatok mind, nekik mindig csak a szexen jár az eszük.

2. Ráadásul pedofilok, mert kilenc éves gyerekekre mozdulnának rá, nyilvánosan.

3. Ugyanakkor tesitanár csak férfi lehet, hisz egy leszbikus tanárnőtől miért is féltené a fiát?

4. Viszont egy heteroszexuális férfi tanár akkor a kilencéves kislányokat ne segítse fel a kötélre.

5. Kivéve ha meleg, mert ő akkor a lányra nem mozdulna rá.

6. A tesitanároknál ez azért merülhet föl, mert köztük nyilván felülreprezentáltak a pedofilok, ezt parragh biztos onnan tudja, hogy hosszan és alaposan kutatta a témát, vagy:

7. Parragh egy hülye, gondolkodni csak vásár- és ünnepnapokon szokott, de csak mert olyankor olyan országos jelentőségű kérdésekben kell döntenie, hogy nokedlivel kéri-e a pörköltet. Pörköltöt...

De hát ez van, ha a mindenféle országos hatáskörű szervezetek vezetőit maga Kontraszelekció bácsi választja ki, akinek meg nincs túl jó ízlése, de legalább biztos nem meleg. Sajnos. Így aztán nem a kötélre segíti föl az efféléket, hanem elnöki meg vezérigazgatói posztokra, álomfizetéssel, az se baj ha utána hülyét csinálnak magukból, legalább nagyobb lesz a függésük. Persze nem a kötélen, hanem Ártunk és Ormányunk szeretett vezetőitől.

Formula nulla

 Hosszú-hosszú idő óta tegnap először nem éreztetem késztetést, hogy forma egyet nézzek. Pedig a belga pályán rendszerint jó versenyek vannak, de most nem volt az. Sőt verseny se volt, a biztonsági autóval mentek két kört, aztán hagyták az egészet a fenébe, annyira szakadt az eső.

Na, ezt tényleg nem volt kár kihagyni de az igazán fura, hogy az első tíznek azért kiosztották a pontok felét, mondván, hogy elindult a verseny, és hát a szabályok. Ez tipikus esete, hogy a törvények szelleme helyett a törvények betűje érvényesül, meg nyilván a gazdasági érdek, hisz verseny hiányában fizethették volna vissza a belépőjegyek árát, meg a szponzori pénzeket, az meg ugye nem lehet, túl nagy üzlet ez ahhoz.

Csak ne ez legyen az egész versenyzés jövője, hogy a szervezőknek le lehet alibizni egy-egy futamot, mert akkor hamar eljutunk oda, hogy beleírják a szabálykönyvbe, ha a háromnál több pilótának folyik az orra, biztonsági autó mögött kell körözniük. De csak röviden, aztán mindenki csomagolhat és mehet haza, elvégre nem lesz ott semmi látnivaló...

Pedig Hamiltonnak igaza van, ilyenkor nem lenne hülyeség hétfőre áttolni a versenyt, a videomegosztóknak mindegy lenne.

vezess.hu

Vasárnap reggeli szombat este

Az origó egykor tényleg mértékadó hírportál volt, de ugyebár rég nem az. Így aztán a gyurcsányozás-karácsonyozás, brüsszeles sorosozásba forgatva a napi ügymenet része, miiként a celebhírek is, ahol focisták és csöcsök váltják egymást, meglehetősen monoton ritmusban. Nem kellene meglepődnöm az utóbbin, többször is emlegettem már, de valahogy még mindig fejbe ver, mikor arra tévedek. (Ez van, a gasztro- meg az F1-es rovatuk az jó, csak azokhoz Soroson és kivillanó csöcsökön keresztül vezet az út, még szerencse, hogy nem Soros csöcsein át.)

Csak a tanulság és a jegyzőkönyv kedvéért, tegnap este a következő címek mind címlapon voltak, persze nem azért, mert szombat volt, tetszőleges napon össze lehet szedni ennyi hasonló tematikájú, címlap felsőt érő "cikket":

Vadítóan szexi képpel lepte meg a rajongóit a hatalmas mellű focidrukker - fotó

Nagy Réka kigombolt nadrágban, apró bikiniben pózol a parton - kép

Szinte semmit nem takar a bikini Kocsis Alexandra formás melleiből - kép Újabb szexi képpel rukkolt elő.

Metzker Viki merész címlapfotón markolássza hatalmas melleit - kép

Zimány Linda egy budapesti trolibuszon mutatta meg hosszú meztelen combjait - kép

Lukovics Tamara szexi bikinis teste garantáltan felforrósítja a napot - galéria

Köllő Babett mély dekoltázsában egy tetoválás is feltűnt - kép

Merészebb ruhában aligha mehetett volna bulizni a modell - fotók

TÓTH ANDI ÁLLBA RÚGTA AZ ÚJ PARTNERÉT

A fenti címeken egy karakternyit nem változtattam, színtiszta kopipészt az egész, még az is hogy az utolsó, girl power jellegű hírt tényleg csupa nagybetűvel kiabálták fel a névtelen szerzők a netre.

Az mondjuk érdekes, hogy a fentebb emlegetett elvtársnők egyikéről sem sejtem, hogy ki a frász lehet, pedig a bulvár az elvileg olyan, hogy csak úgy lehet kitérni előle, ha az ember szerzetesnek vagy erdei remetének áll, amik rám nem igazán jellemzőek. Szóval a hölgyek feltehetően a bulvár trash-vonalát erősítik, és arról híresek, hogy arról híresek, hogy írnak róluk.

Vagy (és ez a másik lehetőség) olyannyira a magaskultúrához tartoznak, hogy odáig én már fel se látok. Ki tudhassa...

Huszonnégy Lömán

Már délután négy óta tart a Le Mans-i 24 órás verseny, amiből eddig kábé két órányit láttam, de holnap délután négyig lesz még mit nézni rajta. Az eleje nagyon jó volt, szakadó esőben estek-keltek a versenyző elvtársak, kategóriától függetlenül (miután negyed óráig futották egymás után a felvezető köröket), és az első pár kör után már nem mindenkinek volt ki a négy kereke.

De a hosszútávú versenyekben pont az a jó, hogy van idő kiállni, szerelni a verdát, és még mindig van húsz óra, hogy behozzák  hátrányt. Egy összetört autót építgetnek kicsit (mint tudjuk, purhabbal és ragasztószalaggal majdnem mindent meg lehet javítani), visszamegy a pályára, és másnap reggelre már csak a kommentátorok emlékeznek rá, hogy tegnap esete ennek a kocsinak két körön át hiányzott a fele.

Le Mans az autóversenyek Tour de France-a, hiszen huszonnégy óra, az nagyjából tizennégy Forma 1-es futamot jelent, ami azért tekintélyes mennyiség. Akkor is, ha itt egy autóra három pilóta jut, akik váltják egymást, hisz így is olyan, mintha valaki egy napon belül teljesítene 4-5 komplett nagydíjat. És az ember azt gondolná, hogy ha valamelyikük mondjuk éjjel kettőkor kiszáll a versenygépjárműből, akkor legalább alszik pár órát, de általában nem, mire vasárnap délután leintik a cuccot, legtöbbjük már nagyjából negyven órája ébren van, ha csak a hosszú egyenesben nem szunyókált közben néha egy kicsit. 

És hosszúsága ellenére ez a verseny sokkal izgalmasabb, mint a jelenlegi F1, ahol nagyjából ugyanabba a sorrendben vonatoznak kicsit több, mint másfél órát, és a végén Hamilton nyer. (Akinek amúgy drukkolok, csak ettől még belealszom a futamokba.) Ja, és itt idén is van egy autó,amit három csaj vezet, na az F1-ben ilyen sincs, sajnos.

Részemről - ha a laptopomon kívül is tudnék autót vezetni - remek hosszútávú versenyző lehettem volna, elvégre van az a helyzet, ahol csökkentett alvásigény kifejezett előny. Ráadásul ezek zárt karosszériás járgányok, úgyhogy akár eshet is, az ember nem ázik el száguldozás közben. Pedig állítólag mindjárt megint esni fog arrafelé, de a közvetítésben meg beállt a szünet. Úgyhogy most van időm kicsit Arisztotelészt olvasni, bár nyilvánvalóan nem fogok...

totalcar.hu

Doublethink-tank

Tegnap nálunk is volt tűzijáték, tíz előtt elkezdtek durrogtatni, látványos volt kétségtelenül, végigbámultam az ekélyajtóablakból, de nehéz volt koncentrálnom. Mert egész nap megfeszítetten ellenálltam az újkori népvándorlásnak, az önpusztító nyugati ideológiáknak és Brüsszel birodalmi törekvéseinek. Ami, hát kifárasztott rendesen, de mivel igai hazafias fia vagyok a hazának, hallgattam a Gazságügyi Miniszter Asszony fennkölt ostobaságaira. Aki pont ezekre a veszélyekre hívta fel a figyelmet a szentistváni értelemben vett szónokolása keretében.

Én marha meg eddig azt hittem az utóbbi időben, hogy nekünk leginkább attól kell félni, hogy az elembétékú aktivisták bebuzultatják kiskorúinkat, vagy transznemű-váltó műtétre viszik őket a nagyszünetben. Erre kiderül, hogy mégis csak a migránsok meg Brüsszel a fő probléma, miszerint korszakos kihívás. Szóval kicsit összezavarodtam, ezért volt komoly intellektuális munka visszaállítani magam az eredeti irányba, pedig már a Nemzethy Pride is világosan mutatta, hogy mi az aktuális brossúra.

Hiszen már Orwell meg az 1984 óta tudjuk, hogy mi mindig is Keletázsiával álltunk háborúban, akkor is, ha emlékezni vélünk rá, tegnapelőtt még Eurázsiával álltunk mindig is háborúban. De ezt a fajta duplagondolt (doublethink-et) nekem még gyakorolni kell, azaz hogy tudom mi volt tegnapelőtt, csak nem gondolom. De azért kezdek már elég jó lenni benne, elfojtás kérdése az egész. Meg hogy ne ismerjünk olyan fogalmakat, mint például a kognitív disszonancia, és akkor a haza fényre derül. Legalább is a miniszter asszony szerint, ha ezt így nem is mondja a pofánkba.

De ez van, már az 1984-ben is az volt a lényeg, hogy (pont a duplagondol jegyében) az Igazság Minisztérium főállásban hazugsággal foglalkozik. 2021-ben is.

Lebontandó csigaházak?

A zorigo szerint hamarosan lebonthatják Tokió egyik ikonikus épületét, a Nakagin toronyházat. Ennek az a különlegessége, hogy előregyártott lakóegységekből, kapszulákból áll, amiket aztán két vasbeton toronyra fűztek föl, és még mozgathatók is ha igény támadna rá. Belülről a kapszulák leginkább arra a "lakásra" hajaznak, amilyenben Bruce Willis is tengette a létet az Ötödik elemben, és nekem az már abban a filmben is igen tetszett. De ez annál régebbi, mert 1972-ben épült.

Már többször írtam e helyütt is, hogy én legszívesebben egy csigaházban laknék, aminek az emberi léptékű megfelelője a lakókocsi, vagy egész kicsi garzon. Azt könnyű lenne rendben tartani, és remekül bele lehetne gubózni, ha az ember nem akarja maga köré a világot. Nem vagyok kimondottan agorafóbiás, de jelentős szobakukac/ fotellovag, és nekem már ez a kétszobás lakás is túl nagy, túl sok. Minimum egy szobával túllő az igényeimen, meg van erkélye, ami csak arra jó, hogy odajárnak inni a környékbeli rigók, mert a nagy melegben rakok ki nekik vizet.

De a Nakaginért tényleg kár lenne, kívül-belül nagyon karmolom a stílusát:

origo.hu

archdaily.com

Helló, Sztéria!

Egészen fél órával ezelőttig azt hittem, hogy a nap híre a kínosan szánalmas felvonulás lesz a Gurlulmadárral (copyright by Tóta W.), de akkor olvastam az országtorta kompetisön győzteseiről, és majdnem félrenyeltem a barackos nektarint.

Az új kenyér mellett gusztus huszadika egy ideje már az éves országtorta napja is, a győztes mondjuk nem érdekel, cukorbeteg vagyok, de van egy olyan kategória is, hogy az ország cukormentes tortája, és annak a győztese, háát...

A Beszterce rózsája nevű kreációt ugyanis a tápiószecsői Hisztéria Cukrászda gasztro-élcsapata alkotta meg. Nyilván szoros együttműködésben a sülysápi Idegösszeomlás Pékséggel, hajszállal előzve csak meg az ököritófülpösi Fejlődési Rendellenesség Cafét.

De tényleg, most képzeljük el, hogy az ember nem Tápiószecsőn, hanem mondjuk a Vas megyei Pornóapátiban nyit cukrászdát, ott milyen remekül meghökkentő és tájjellegű neveken lehetne gondolkodni.

De tényleg, hogy jut eszébe valakinek, hogy a cukrászdát Hisztériának nevezzen el? Lehet hogy a tulaj rajongó, esetleg szintén zenész? De ha bírja a punkbandákat, még jobb lett volna, hogy Üveges Csirkeszemek Cukrászda...

(Ja, a cím meg ugye hülye szóvicc, elvégre a Hello helyett mondhatnánk azt is, hogy Hi!)

Elvonulás (avagy a józan észnek is munkaszüneti a napja)

Jajj nekem, én hülye végül is belenéztem a szentisten napi felvonulásba. Gondoltam, hogy valami gagyi szarság lesz, de ekkora pofátlan giccsre magam sem számítottam. Az mondjuk érdekelt, hogy a Gördülő Metálszent az motoros, vagy mondjuk Káder János pedálozza belülről, levezetésként a tisztfelvonás és zászlóavatás után.

Ez az egész turulos-szentkoronás prosztó zagyvaság ( mer' akkor most vagy szittya táltos-sámánok, vagy keresztény szentek, ezt tényleg el kellene dönteni) annyira szörnyű volt, hogy én éreztem magam rettenetesen kínosan, de annyira, hogy legszívesebben az ágy alá bújtam volna a szekunder szégyentől. Az egész felvonulósdi amúgy egyesítette magában a régi május elsejéket, a jenki parádékat meg az észak-koreai kultúrfelfogást, szóval a formai szinkretizmus mellett már nem is olyan fura a tartalmi, történelmi katyvasz, melyet tankönyvbe illő módon csomagoltak alávaló giccsbe.

Ilyesmikre gondolok, hogy:

hvg.hu

Az egyértelműen látszik, hogy a csodaturul tényleg csodás képességekkel rendelkezik, hisz tegnap óta levedlette magáról a lilarózsaszín fémtollazatot, és növesztett helyette ezüstöt, a szittya bácsik meg a néni biztos egész éjjel sámándobolt mellette, hogy sikerüljön. És ez nem könnyű, mert ha rosszul sámándobolnak, akkor lehet hogy nem vedlik a bádogturul (aki így mozgásban inkább egy kigyúrt papagájra emlékeztet, mint keselyűre), hanem tojást rak, és akkor kell gyorsan még két statiszta, aki a felvonulók kérték után gurítja az Andrássyn. (Igen tudom, a derék madár mitológiailag hím, különben nem tudná Emesét álmában abuzálni, de ugye csodaturul, szóval ez nem probléma.) Az viszont érdekes, hogy miért egyiptomi rabszolgák vontatják?

A guruló szentkorona, aminek a belsejében játszik a banda (mint királyi tudatalatti?), na az volt a kedvencem, bár a hvg.hu kommentszekciójában többen nem értették, hogy közben miért támadják kerengő dervisnek öltözött nindzsák? Én tényleg nem tudom, miféle hallucinogéneket kell szedni ahhoz, hogy valaki egy ilyen felvonulást komponáljon, de az biztos, hogy én nem kérek belőle. Amúgy meg lehet hogy nem LSD a megfejtés, hanem kurva sok pénz, amiért ezt emberek bevállalják, de hát ez van, kell a della az LSD-re, ha már az ember nem csak borítékokra nyal bélyeget.

Viszont az említett kommentszekcióból loptam két képet is, melyek szerintem sokkal jobban kifejezik az ünnep lényegét. És ha már összemossuk a kereszténységet hun-szkíta mittoménmivel, akkor egy-egy illusztráció mindkettőhöz. Az első valószínűleg az ország legfallikusabb Szentistván szobra, a második meg simán csak no comment:

Gusztus húsz metálosan

Most, hogy ránk virradt a szentistván napi akciós sör ünnepe (meg a rekordárú új kenyéré), már egyet sem kell aludni az esti tűzijátékig, bár az a virradástól azért még arrébb van. Én pont annyira vagyok ünnepi hangulatban, mint múlt kedden, amikor fölfedeztem, hogy a hűtőben van még egy majdnem teljes üveg eperlekvár. (Aldi sajátmárkás, úgyhogy eper az nem biztos, hogy van benne, minden esetre piros, édes és eperízű, szóval nekem már jó lesz palacsintába.) Mert nekem ilyen komoly hazafias érzelmeim vannak (elvégre egyszer se felejtettem magam Londonban, pedig többször fontolgattam a csak oda repjegyet), és nagyra értékelem a szép állami ünnepeket különösen ha tankos-katonás felvonulás is van benne, meg légiparádé, és pláne, ha a nemzeti szimbólumoknak is rendeznek vonulást.

És most rendeznek, az Andrássyn lesz majd a díszes menet (gurulás), elvégre nem csak a hülye amerikaiaknak lehet olyan, hogy hálaadáskor hatméteres, héliumos Snoopy meg a világ legnagyobb, teherautó-alvázra szerelt purhab pulykája gördül végig a főutcán, éljenző tömeg sorfala közt üldözve a fejben is szőke mazsoretteket. Jut eszembe, akkor most a Gusztus Huszadika a nekünk hálaadás?

Gondolom a pártszolgálati média is közvetíti majd az eseményt, én nem fogom megnézni, mert persze nem érdekel, de az érzéstől, hogy lesz ilyen, azért egy kicsit jobban zsibbad a bal lábfejem.

Az alant látható mobil-metál Szentistván (aki valószínűleg Szentisten! rockrajongó unokaöccse) is végiggurul majd a felvonuláson, de lesz (várhatóan) pink-lila csodaszarvas, meg feltűnően egy keselyűre hasonító turul is. Utóbbin valami háromnevű énekesnő fog majd ülni, hogy aztán onnan énekel el, az ünneplő tolongás sérelmére, vagy csak ha leszállt róla, az egyelőre nem világos, de majd megnézem valami hírportálon, ha vége a napi horror/ kamaradráma/ fekete komédia adagomnak.

Kár hogy nem lesz majális, vagyis augusztális, de a mértékadó sajtó szerint háromötven lesz egy korsó Szent István Napi Sör, ami igazából sima csapolt borsodi, csak most megígérték, hogy nem lesz langyos. És Lezli Mándoki Dzsingiszkán is koncertezik majd, a hazai kultúra nagyobb épülésére.

Ennek szellemében kívánok mindenkinek boldog karácsonyt!

hvg.hu

Vízi élet és vizelet

A Zindex cikke szerint ideje lenne abbafejeznünk a Balatonba pisilést, mer' sok lesz tőle az alga, a bőrgyulladás meg a veseelégtelenség. És hát az emberek nagy része olyan, hogy szok a vízbe pisilni, de szigorúan csak természetes vizekbe, mert egy medencébe azért már tényleg bunkóság lenne. Na ja, de ha ha háromszáznegyvenen pancsolnak a közeledben a fonyódi strandon, akkor már nem az, hisz a Balaton nagy, mit számít az a kis sárgítás?

A gond ott kezdődik, hogy a másik háromszáznegyven fürdőző minimum fele ugyanígy gondolkodik, a tó meg ugye sekély, nincsenek különösebb áramlatai, így aztán tetszőleges strandon valójában egymás vizeletében is áztatják habtestüket. És akkor még ott vannak a kis tavak, adott esetben sok fürdőzővel, na az lehet az igazi urológiai fesztivál. 

Egyszer régen egy exem a tengerparton mondta azt, hogy ő aztán nem fog itt fürdeni, mert a sok hülye turista beleáztatja a vízbe az izzadt testét, ráadásul belekakálnak a halak is. Hiába mondtam neki, hogy ez itt a tenger, sós mint az állat, ami lehet hogy fertőtlenít kissé (igazából fene se tudja), meg tényleg akkora, hogy a helyi fauna meg a munkaerejét pihenéssel újratermelő humánerőforrás nem tud érdemben kárt tenni a tisztaságában (ahhoz nagy teherhajók kellenek), ő csak a lábfejét áztatta meg kissé, hűsítő jelleggel, miután ellenőrizte, hogy nincsenek a közelben halak, akik lábon kakálhatnák.

Én viszont jól állok a Balaton tisztán tartásával, évek óta nem jártam a közelében sem, így nem volt alkalmam belepisilni (pedig régebben néha velem is előfordult), de életemben párszor már előfordult, hogy a mosdókagylóba engedtem a fáradt olajat, mert a vécé foglalt volt, én meg nem bírtam tovább. Hát ja, ha a családtagnak/lakótársnak szorulása van, őt sem lehet sürgetni, ha rástresszel, csak még rosszabb lesz a helyzet. De mindig volt kéznél domesztosz jellegű ételízesítő, vagy legalább hipó.

Persze mióta egyedül élek, valahogy sosem foglalt a vécé, ha nekem mennem kell, de most ejteném ezt a magány-témát, gondolom elég unalmas már.

Azt viszont legközelebb meggondolom, akarok-e tóban fürdeni, vagy tengerben, különös tekintettel a vízimadarakra, akik ki tudja hová...

Basszus, már 70...

Mert mint az köztudott (khm...) épp ma hetven éves John Richard Deacon, a Queen baszusgitárosa. Hiszen 1951-ben született e napon Leicesterben (amit a hángerijen turisták nagy része 'lejcseszter'-nek ejt, pedig az 'lesztör'), eredetileg elektromérnök (e minőségében a zenekarnak erősítőket is tervezett, miközben szemmel tartotta a pénzügyeket is), és zenszként néhány konkrét világsláger szerzője. Pedig ő írta a legkevessebb dalt négyük közül, és ő volt az aki Freddie Mercury halála után már nem óhajtotta folytatni. (Brian May és Roger Taylor máig haknizik valami énekessel, akinek nem jut eszembe a neve.)

Amúgy jó ideje kerüli  nyilvánosságot, van egy nagy háza Londonban, hat gyereke, elégséges pénze, úgyhogy nem csoda, ha nem hiányzik neki a színpad, a turnézás, meg a felhajtás. Amúgy is a legvisszahúzódóbb tagja volt a zenekarnak, és ennyi idősen aztán már tényleg vissza van húzódva rendesen.

Ez itt meg a leghíresebb szerzeménye (talán a leghíresebb):

Találkozás a boncasztalon

Vidám emberek vidám filmeket néznek (vagy szomorúakat, nekik nem árt meg), én meg A boncolás című 2016-os horrort, de hát ki bírna ellenállni egy ilyen címnek?

A sztoriban van egy apa-fia páros, akik egy halottasház és krematóriumot üzemeltetnek, és ennek keretében szeletelnek, fűrészelnek összeégett és arcon lőtt hullákat, meg egy jócsaj, aki szintén hulla, bár a többiekhez képest egészen egyben van.

Ja és van még egy macska is, aki a faternek fontos igazán, afféle utolsó emlék a néhai feleségétől, a végére persze meghalnak jól.

De ami igazán erős a filmben az a hangulat. Egy ódon hullaház pincéje, maga a boncolás, amit részletesen végigélvezhetünk, és akkor jönnek a rejtélyes sérülések. A csaj kívülről sértetlennek tűnk, belülről meg egy katasztrófa, de így sem tudják, pontosan miben halt meg, és pláne, hogy miért is. Aztán jön egy vihar, ami elzárja őket a külvilágtól, a ilyenkor kötelező áramszünet, úgyhogy az egyszeri néző már csak azt várja, mikor támadnak fel a frissen boncolt páciensek.

És hát jön is a misztikus szál, boszorkánysággal, évszázados sztorival, és persze ahol eleve van jó pár hulla, ott a műfaj szabályai szerint csak egyre több lesz. A végére persze mindkét főszereplő halott (a harmadik meg már régóta nem az, hiába boncolják), és legalább megvan a keretes szerkezet, miszerint az elején látunk egy lemészárolt családot egy vérben úszó házban, és a vége ugyanez, gondolom ugyanazon okból. Párszáz éves élőhalott boszorkányokkal nem érdemes baszakodni, sőt a közelükbe sem menni.

A film igazából két film,az eleje egyfajta thriller-horror, naturálisan bemutatott boncolásokkal, aztán lesz belőle egy ilyen rémmese izé, gomolygó misztikummal, ami amúgy nem durvább mint gyerekkorunk meséi. (Tényleg, most képzeljük a Piroska és a farkast, vagy a Jancsi és Juliskát naturalista módon ábrázolva, hát körülbelül ezt kapnánk. Élve boncolt farkas megevett nagymamával, elevenen megsütött gonosz boszi - csoda, hogy még nem láttam ezeknek modern kori, a sztorijukhoz illő horror feldolgozásukat. Ettől még lehet hogy léteznek...)

Ja, és a film eredeti címe The Autopsy of Jane Doe, ami azért beszédes. A John/Jane Doe kábé annyit tesz az angolban, mint nálunk a Gipsz Jakab, azaz a noname akárki megnevezése. És hát a végéig tényleg nem tudni ki is lehetett, izé... ki is lehet a gonosz halott.

A zélet, meg a ziskola

Egyre többször jön szembe a fészbukon, hogy valaki a végzettségéhez azt írja be: Az Élet Iskolája. Ami szerintem egy nettó baromság, nyugodtan írhatná azt is, hogy az 1023-as számú  Tarhonya Endre Lengőtekeipari Szakmunkásképzőbe járt, mintegy három hétig. Ha el is végezte akkor meg pláne, önmagában semmi nincs abban, ha valakinek nincs diplomája, vagy akár érettségije, ez nem minősíti az embert. A világ tele van teljesen hülye diplomásokkal (az egyik éppen gépel), az oktatás végzettséget ad, nem intelligenciát, műveltséget, vagy személyiséget, ezek megszerzése, felépítése egyéni projekt, avagy kihívás.

Szóval ez az "élet iskolája" marhaság inkább csak arról szól, hogy valakik szégyellik, hogy meddig jutottak csak az intézményes oktatási rendszerben, pedig nem kellene. A magyar oktatás esetében meg pláne nem, nálunk javarészt még mindig a poroszos stílus dívik, csöndben vagy, egyenesen ülsz, magolsz, leckét írsz, intőt kapsz. Igaz az élet iskolájában meg pofonokat osztanak, konkrétan és szimbolikusan egyaránt, csak oda meg majdnem mindenkinek kötelező beiratkoznia, szemben mondjuk az egyetemmel.

És jobban belegondolva, az egyetem is az élet iskolája, bizonyos időszakokban többet ültünk a törzskocsmánkban mint az előadótermekben, ócska diákmunkákat vállaltunk el az aluljáróban szórólapozástól a nyomdában elkövetett éjszakai műszakig, lepukkanó albérletekben vagy nyomasztó kollégiumokban kellet megoldani a megélhetést, és közben el kellett vergődni a diplomáig is. Ez maga volt az élet sűrűje (időnként zavaros párkapcsolatokkal nyakon öntve), bár utólag úgy emlékszem már én is, micsoda szép idők voltak azok. Ja, huszonévesen, huszonévvel ezelőtt. A idő még az élet iskoláját is megszépíti, szóval lehet hogy én is átírom majd a profilomon hogy nem ELTE, hanem ÉI, ha már mindenki járt oda.

Igaz persze, ha tényleg mindenki járt oda (csak majdnem, azért vannak ezüstkanállal a seggükben született királyfik és királylányok), akkor értelmetlen kiírni. Statisztikai alapszabály, ha egy változó majdnem mindenkinél ugyanazt az értéket veszi fel, akkor az nem változó hanem konstans, azaz nem igazán mond semmit.

Az ÉI mint végzettség is csak maximum annyit, hogy nincs miről beszámolni, vagy semmi közötök hozzá. De akkor minek egyáltalán odaírni valamit?

hu.pinterest.com

Olvadáspont

Pléh Béla valahol a neten elovalasztas.hu helyett elolvasztas.hu-t olvasott, és elgondolkodott rajta, de eddig valahogy minden évben elolvadt a hó a tél végeztével, hisz a hó meg a hő nem fér össze, még az ő fejében sem. De mostanában egyébként is alig esett hó (ez augusztusban amúgy tényleg ritka, itt az északi féletekén, a délin mondjuk lehet, de ott meg fejjel lefelé élnek, szóval nem számítanak), nem volt minek elolvadnia, és ilyenkor már amúgy is késő kampányolni érte.

Azt hogy ezt öltönyös politikusok teszik, nem találta meglepőnek, nálunk télügyi kormánybiztos is szokott lenni, igaz egyéb évszakokban inkább a migránsveszéllyel foglalkozik, főleg a figyelem felhívásának tekintetében, tévéstúdiókban.

De hogy az ellenzék miért akarja már most elolvasztani magát az sehogy se ment a fejébe, arra gondolt, biztos nem akarnak indulni a jövő évi választáson, Így előre elolvasztják maguk között, hogy ki hol nem indul majd, bár az nem világos, hogy ehhez miért van szükség választókra. Béla úgy tapasztalta, az ellenzék jelentős kudarcokat bír kivívni magának, választások nélkül is, de ott különösen.

Pedig mindig valamilyen koalícióról beszélnek, de hogy ennek van-e köze a koalákhoz, abban nem volt biztos. Mondjuk a koalák Ausztráliába eszik az eukaliptuszt (ettől friss a leheletük), és Ausztráliában pont tél van, szóval ott még lehet is értelme az elolvasztásnak, pedig a magyar öltönyös (és pláne a pulóveres) ellenzéknek inkább az itthoni dolgokkal kéne foglalkozniuk. De lehet, hogy hogy ez a maguk közti előrehozott választás azért van, hogy jövőre már Ausztráliában induljanak a koalákért.

Vagy - és az a bé változat - az elolvasztással a globális klímaváltozás felmelegedésére akarják felhívni a figyelmet, pedig foglalkozhatnának olyan Nemzeti ügyekkel, mint hogy sikerül-e kirakni Mátyás király csontváz puzzle-jét, vagy hogy a pozsonyi csatában tényleg voltak-e sárgarépák. A melegedéssel meg foglalkozzon a Globál, mi nemzetiek vagyunk nem globálisak.

Kivéve persze az ellenzéki elolvasztók, mert ők ugye már egy másik kontinensben gondolkodnak, rögtön az összefogás széthúzása után. Hisz lehet hogy nem is elolvasztas.hu-t, hanem elvalasztas.hu-t olvasott, nem mintha annak több értelme lenne.

"Innen szép veszteni" -húzta meg Pléh Béla a sörét, vagy a sörösüvegével a szomszéd autóját, ebben utólag már nem volt biztos.

Napi abszurd

A Magyar Narancs (ami ugye a citrom) szúrta ki, hogy a Magyar Nemzet címen megjelenő kormányhitű orgánum már  jövőbe is lát. Mert a "munkatársunk" nevű munkatársuk (tényleg, ez is szép szokás, az origón sincs soha neve a szerzőknek/propagandistáknak) múlt időben írt egy pesti angol nyelvű konferenciáról, amit szeptember közepén rendeztek majd meg. A Soros György nevével fémjelzett nyílt társadalom eszméjét hirdető konferencián baloldaliak fognak beszéltek főleg, akik természetesen Soros-demokráciát (WTF?) építenének, a zorbáni diktatúra helyett. Meg is mondták nyíltan majd.

Oké, azt már megszoktuk a korrmányhitű sajtótól, hogy alapvető és kényszeres túlteljesítésben utazik, a "cikkeik" egy jelentős része már nem is kormánymegrendelésre készül, ők már maguktól nyalnak be a pártvezér és kancellár stábjának, mintegy igyekezve előre kitalálni, mit s szeretnének a karmelita kolostorban olvasni.

De ekkora túlteljesítés azért tényleg példátlan, egy hetekkel későbbi eseményről ők már előre megírják, milyen volt, milyen felháborító, micsoda penetráns liberális bűzt árasztottak, a velejükig romlott résztvevők. Meg hogy a főpolgármester tartotta a megnyitó beszédet, és hogy szar az angolja. Utólag persze próbálták átírni az ominózust, de a fenti linken olvasható az eredeti, szórakoztatóan sci-fi változat, a nyilvánvaló tér-idő anomália túloldaráról.

A másik napi abszurd Böjte Csaba megjegyzése volt, aki azt mondta - miután kérdezték, hogy mit szól a pápa melegeket és bevándorlókat támogató megszólalásaihoz - hogy a melegek mellett nem kell kiállnia, miután a heterók mellet sem állt ki külön. 

Na ja, én viszont finoman, halkan kérdeném, hogy a mai társadalmakban mikor voltak, gyűlölt, betegesnek tartott és lenézett kisebbség a heteroszexuálisok. A többség mellett kiállni olyan, mint a kormánypárti humor, hogy értjük a mögötteseit, ám mégis kínos. A sokáig üldözött kisebbség mellett felszólalni viszont nekem olyan keresztényi dolognak tűnik, ahogy azt a Ferenc nevű is csinálja ott Pápán. Vagy hol...

Jött egy busz

Ma láttam elhaladni a magyar rögbiválogatott buszát a ház előtt, és eszembe jutott, hogy jé, én szeretem a rögbit. Igazából jobban, mint az amerikai focit, mert pörgősebb, nem annyira túlagyalt, és nincsenek csillagharcosnak öltözve a játékosok, de van tolongás, alagút meg csomag. (Ezek ilyen szakkidejezések arra, hogy nagydarab szőrös pasik egymásnak esnek, de csak egy részük tudja, merre is van a labda.)

Persze a rögbit is nézni szeretem csak, mert bár nagydarab, szőrös pasi vagyok, fizikailag már nem bírnám. Én tollaslabdázni szeretek, amit viszont unok nézni, és a kezdődő viszereim meg  a korábbi koponyasérülésem sem predesztinálna még egy szenior rögbi-karrierre sem. Épp elég az, hogy folyamatosan zsibbad a bal oldalam (nem nagyon, de zsibbad), meg nem érzek szagokat és időnként szédülök, ennél többre már igazán nincs szükségem.

Rugby persze eresetileg angol mezőváros Warwickshire megyében, méretében olyan Kaposvár-kaliberű, és én is csak most tudtam meg, hogy nem csak a tojásfociról híres.  A wikipédia szerint itt találták fel a sugárhajtóművet, és Gábor Dénes a holográfiát, de én egyikhez sem értek szóval nekem marad a tolongás. De a képek szerint hangulatos hely, nem ugarnék félre, ha egyszer megnézhetném élőben.

Rgenet Street (rugby -central.co.uk)

Kivonulás

Prezident Bájden elég hirtelen módon vonta ki katonáit Afganisztánból, mondván, hogy nem lehetnek benne örökké egy másik ország polgárháborújában. Na ja, Korea és Vietnám mesélhetne, Afganisztánban meg már a nyolcvanas években megvívtak a szovjet Vörös Hadsereggel, ha csak közvetett módon is. Húsz éve meg - 9/11 után - még inkább, csak akkorra már nem voltk szovjetek, de voltak tálibok, akik most jól átvették a hatalmat.

És ígérgetik, hogy majd nem fognak véres leszámolásokba, de hát ezek az alakok a nyugati demokráciák normái szerint terroristák. És hát terrorral lehet rendet trtani, de normális társadalmat építeni nem, ez a már a nagy francia forradalom végére kiderült. Meg az összes totalitariánus rezsim is bizonyította, hogy ez nem járható út.

Hogy Prezident Bájden miért pont most, és miért íly hirtelen, azt tudja a fene, az EU-s vezetők sem értik, pedig Donáld Trampli exelnöknál aztán senkit nem érdekelt kevésbé Afganisztán, sőt úgy általában a világ többi része.

De itthon már elkezdtek a várható menekültáradatról áradozni ártunk és ormányunk inkvizítorai, láthatóan élvezve, hogy megint a kedvenc témájukkal riogathatnak. A végén még elfelejtenek buzizni meg cigányozni, bár gondolom a brüssszelezés, mmint fő kommunikációs elfoglaltság azért nem fog leállni. Az afgánok ennyire nem fontosak nekik.

Életkép a kabuli reptérről (globaltimes.cn)

Hiányok és töltelékek

Az embernek vannak jobb, meg roszabb napjai (derpesszióval olyan nagyon jók nincsenek), de a tegnap, meg eddig a ma, az egész jó. Megyek állásinterjúra, átutalták az aktuális honoráiumomat, és két lehetséges munkahely is keresetett, hogy őket érdekelné, aki vagyok. Az egyiket tmég a diplomáim is felizgatták, szóval - kis esély persze, de esély - hogy nem betantított munkásként kell töltenem a hátralévőt.

A tegnap meg jó volt, anyám kirángatott a csigaházamból, elmentünk a tóra (ami itt a Deseda), megnéztük az áltlam még nem látott látogatóközpontot, klassz volt, jó élmény. De úszni nem tudtam, mert nem volt füdrdőgatyám, erre a mutter vett egyet nekem, hogy ha jövő héten is megyünk, akkor úszhassak is.

Az úszás az tényleg hiányzik, majdnem annyira, mint a barátaim...

Zűrhajózás

2025-ben már újabb magyar mehet az űrbe - harsogják halkan a különféle hírportálok a B-kategóriás híreik között, mert azért  lehet, hogy előbb rendezünk olimpiát Türkmenisztánban, mint hogy valaki magyarul kurvaanyázzon a Nemzetközi Űrállomáson, miután a vákuumos vécé kiszippantotta az aranyerét.

Voltak már magyarok az űrben, Farkas százados elvtárs után Mr. Simonyi kétszer is volt űrturista, úgyhogy ez inkább csak egy drága, de nagyon szimbolikus aktus lenne. Mert a magyar csillagászat/űrkutatás állása pont nem attól függ, hogy lesz-e újabb magyar űrhajós, ez igazából csak az aktuális kormánynak lenne jó PR. Ennél már csak az lenne jobb, hogy "az évtized végéig magyart küldünk a Holdra" - ez már Kennedynek is bejött, igaz  őt nem sokkal később le is lőtték, amit azért nem kívánok senkinek a kormányzati elitből, bármennyire is utálom őket.

Meg egyébként is, én már gyerekkoromban láttam a Muppet Show-ban a Malacok az űrben című betétdalokat, szóval ha már nekik is ment, akkor nem értem mi lenne ebben ekkora truváj. Szóval amit az űrkutatásért felelős kormányzati főnéni mond, hogy ez egy példátlan lehetőség lenne, az egyszerű,  de szokásos állami nagyotmondás (szerintem erre tarják a rogánantali értelemben vett propagandaminisztert is, hogy szállítsa le  havi nagyotmondás-adagot), elég lett volna annyit mondania, hogy ez egy különleges alkalom lehet, némi tudományos mellékhatásokkal. 

Amúgy tényleg remek propaganda lehetőség lenne egy újabb hazai zűrhajós, bár tartok tőle, hogy ez is olyan lesz mint a budapesti világkiállítás vagy olimpia, már várom a látványterveket meg a program népszerűsítésére kiírt közbeszerzéseket. De persze csak belföldön működne a dolog népszerűségnövelő-hatása, külföldön annyit érne, mint egy vízilabdás bronzérem, elvégre én sem tudnám megmondani, hogy mostanában kik voltak fent az űrállomáson, még csak azt sem, hogy milyen nemzetiségűek. Gondolom főleg jenkik meg oroszok, de csak gondolom. (Az egyetlen akire emlékszem az elmúlt évekből az Chris Hatfield ezredes, de csak mert ő David Bowie-t énekelt odafenn - indokolatlanul bajszosan - és könyvet is írt a kalandjairól, amit volt szerencsétlenségem olvasni.)

Szóval a 2025-re tervezett új magyar űrhajós egyelőre cirkusz a népnek, és ha megvalósul, főleg akkor is. Pláne ha cigányt küldenénk az űrbe, abba már lenne kraft.

Bulvár light privát

Néha indokolatlanul bulvárt olvasok, és ide tartoznak a mindenféle életmódtanácsadó, párkapcsolatokat birizgáló, táplálkozási fegyelmező cikkek is. A celebhírek mondjuk nem, a legtöbbjükről ugyanis fingom sincs kicsoda, így aztán pláne nem érdekel, hol nyaralt, ki a csaja/pasija, vagy milyen árnylatú zöldre festette a haját.

De az a bulvár light esetében folyamatos téma, hogy "hét ok, amiért nem szabad a káposztával ordibálni", "a denevér-módszer, avagy a fejjel lefelé alvás előnyei" és az örökzöld szex, mondjuk a "hat póz, amit  nők a legjobban élveznek az autóban dugás közben".

Most meg az olvasom a Zindex mellékágán, hogy "7 ok, amiért egy érett férfi jobb szerető mint egy fiatal". És olyanokat írnak benne, hogy sokak szerint 45 felett kezdődik a férfi.

Hát, a fene tudja, gondolom egyéne válogatja, de esetemben 35 felett ért véget, ami persze nem a libidó hiányát jelenti, csak némi csökkenését.  Úgyhogy most így 47 évesen szerintem rosszabb, kiábrándítóbb szerető lennék, mint mondjuk tizenöt évvel ezelőtt, e tekintetben szerencse, hogy anyámon kívül már nemigen szeret senki, mondhatni nincs puding, aminek próbája lehetne az evés.

Persze nyilván jöhetne valaki, akitől az ágyban én lennék Don Juan de Narkó, de ahhoz meg ismerkedni kellene, de minek. (Ja, ja, még az előző kapcsolatom siratom.) Szóval én 45 felett nem hogy jó szerető nem vagyok, de semmilyen, és egyelőre nem is áll szándékomban valamilyennek lenni. Erdei remete vagyok egy lakótelep közepén, csak épp szoktam fürdeni és nyírom a szakállam meg a hajam, az erdei bogyókat meg az aldiban veszem akciósan.

Álmomban néha még van igazi életem, de reggel felébredek, a kávé keserű, a pirítós odaég, a lehetséges munkaadók soha nem hívnak vissza, aztán este lesz, és egy vastag könyvvel fekszem az ágyban. Vagy verem a billentyűzetet, a lényeg, hogy valami szöveg jöjjön, belém vagy belőlem. Szövegek által létezek főleg, de azokból nem derül ki, milyen szerető lehetnék a jövőben. Valószínűleg semmilyen, ezt a pályát már lefutottam, de az tuti, hogy innentől nem olvasok ilyen hülye, vulgárpszichologizáló cikkeket.

Írni mondjuk, még írhatok...

nagyonlopom.hu

A szépség relatív

Lukasenka fehérorosz diktátor kikérte magának hogy diktátor lenne. Hát tudja fene, lehet hogy lélekben még mindig téeszelnök (bocsánat: kolhozelnök), aki régebben volt, a stílusa, ízlése és diplomáciai érzéke mondjuk pont erről tanúskodik. A módszerei viszont egy diktátorról, nemrég volt ugye Ryanair járat eltérítése, ami nettó légikalózkodás, a vezető ellenzékiek jelentős része már Ukrajnából, jobb esetben Litvániából vagy Lengyelországból szörnyülködik az otthoni eseményeken, aki meg nem, azt otthon verik a rendőrök.

De Lukasenka elvtárs tanul Putyin elvtárstól, aki külföldön, mondjuk Londonban is kinyíratja a számára kellemetlen figurákat, ennek szellemében egy kijevi parkban találták meg az egyik belorusz ellenzékit egy fára felakasztva. Biztos öngyilkos lett, miután kocogni indult, de előtte még kissé össze is verte magát.

Meg az atlétalány sem azért menekült a lengyelekhez a Limpiáról, mert kíváncsi volt Varsó óvárosára, csak a nagymamája felhívta, hogy talán nem lenne biztonságos, ha a nem túl kedves kágébések a minszki gépre lökdösnék fel Tokióban.

De Elnökúr szerint náluk minden oké, az atlétalány (bizonyos Cimanovszkaja), meg van tévesztve, bizonyára az ürgebőrbe varrt imperialista propaganda által, Belarusz a lehetséges világog legjobbika, tessék csak megkérdezni Candide elvtársat, Voltaire elvtárs könyvéből.

Én már komolyan csak azt várom, hogy - a jó orosz mintát követve - Lukasenkát megválasszák az ország legszexisebb férfijának. Ahogy ez Vagyimir Vlagyimiroviccsal már többször is megesett. Elvégre van az az elnyomás, amelyben egy téeszelnök kinézetű ex-téeszelnök már kifejezetten vonzó, kábé mint egy bikinis gorilla, vagy egy döglött rozmár csíkos nyakkendőben.

A szép új világban ő is lehetne szép.

A valódi megfejtés

Minapi hír, hogy a norvégok nem utalják át a Magyarországnak járó nagyjából 77 milliárdot az alapjukból, mert azt a kormány maga akarja szétosztani, figyelmen kívül hagyva, hogy a skandináv kollégák mely civil szervezetet is választották erre a célra. Legalábbis ez a hivatalos magyarázat, pedig a szálak ennél sokkal messzebb vezetnek.

A valódi ok nyilvánvaló. Loki, az ármányos és hitszegő isten, mikor legutóbb a Fekvehányás utcában járt, hogy emberekkel bábozzon kicsit, jól felbaszta magát azon, hogy a Száraztészta Is Kapható Csirkeboltban nem kapott mézsört, pedig Asgardban azt mindenhol lehet kapni, erről Heidrun még akkor is gondoskodik, ha csak egy kecske.

A kisboltban azonban csak Bier márkájú akciós sör volt, meg valami meggyes-áfonyás-káposztás cider, az is drágán, márpedig Loki nem szeretet fizetni semmiért, legfeljebb elveszi ami kell neki. De neki mézsör kellett, ami meg ugye nem volt, és bár lopott magának egy kókuszos csokit, de az nem volt ugyanaz.

Thor a maga részéről próbálta menteni a helyzetet, még Odinnal is beszélt, elvégre ő ivott a Bölcsesség Forrásából, szóval hátha lenne valami használható ötlete. De Odin azt mondta, hogy bár a skandinávokra van némi befolyása, de a Hamubansült lakótelep kiskereskedelmi gyakorlata kívül esik a hatáskörén, különös tekintettel a Fekvehányás utcára. És egyébként is, neki fél szemét mindig az északi népeken kell tartania, másik szeme meg ugye nincs. És ha Loki úgy döntött, hogy a norvégok addig nem utalnak pénzt, míg nem lehet rendes mézsört kapni a telepen, akkor ő ebbe nem szól bele, elvégre Loki a fogadott testvére, és hát hogy nézne ki egy efféle családon belüli konfliktus.

Úgyhogy annyit bírt tanácsolni Thornak, hogy keresse meg Tyrt, ő elég bölcs istenség, és  jó a dumája, hátha meg tudja győzni Lokit, hogy hagyja a fenébe ezt az egészet, és igyon inkább tablettás félszáraz fehéret, arrafelé amúgy is ez a tájjellegű. Egyszerűen arról van szó, hogy a Fekvehányás utca nem Asgard, ha arrafelé akar emberekkel bábozni, alkalmazkodjon kicsit. És ne a norvégokon keresztül csesztesse a helyieket, akik meg amúgy sem hisznek benne, mert állítólag keresztények, akik úgysem kerülnek a Valhallába. Vagy nem azok, de akkor meg azért nem.

Hogy mi lesz ebből, majd kiderül, a tárgyalások még zajlanak, bár közben Tyrnek el kellett mennie egy időre, hogy megetesse Fennirt, a farkast. A 77 milliárdot addig is egy mézsör-főzde részvényeibe fektetik.

Loki (hu.wikipedia.org.)

Túlárazott, de divatos

"Úgy elkapkodták az Apple legdrágább óráját,mintha nem lenne holnap" - írja a hvg.hu. Miért, mondta bárki is is hogy lesz holnap? A holnap valójában nem több, mint ködös ígéret arra, hogy a világvége egyelőre elnapolva, de ki tudja mikor olvadnak le az antarktiszi jegesmedvék jégsapkái, mi meg a halakkal alhatunk, akiket ez persze nemigen fog érdekelni. Ha csak addig ki nem irt minket valami vírus omega-variánsa, de addig is milyen jól jön egy kurva drága óra, úgy is mint státuszszimbólum.

Mert persze az egész inkább a fogyasztói társadalomról szól, mint az "utánam az özönvíz" tizenötödik lajosi mondatáról, hisz régóta úgy élük mintha nem lenne holnap. Aki szegény az azért, mert lehet, hogy neki tényleg nem lesz, aki gazdag az meg pont leszarja a világ állását, a gretathunbergi értelemben vett kiabálók meg legfeljebb egy elnéző mosolyra számíthatnak a többség részéről.

Számomra egyébként érthetetlen, miért vesz valaki rém drága cuccokat csak azért, mert az menő. Pontosabban van két hipotézisem is:

- Az egyik, hogy a különféle kütyük, és a hozzájuk kapcsolódó fejlesztések már rég nem technológia, hanem a divat kategóriájába tartoznak elsősorban. Egy Casio pont ugyanúgy mutatja az időt, mint egy Rolex, csak az utóbbi mérhetetlenül menőbb. Egy telefon ne jó legyen (mindegyik az, szart azért  nemigen gyártanak), hanem dögös, amit menő dolog feltűnően elővenni valami nyilvános helyen. Hisz nem csak kommunikációs eszköz, de divatkiegészítő is egyben, és mint ilyen státuszjelző, vagy akár státuszszimbólum. (Emlékszem, már tizenöt éve is, a londoni metrón mindenkinek fehér zsinór lógott ki a füléből, mert az volt az iPod/iPhone jellegzetessége, miközben ki tudja kinek mi is volt a zsebében a másik végén.)

- A másik pedig az, hogy ha valakinek elég sok pénze van, akkor azt csak akkor tudja élvezni igazán, ha költ is belőle, látványosan drága dolgokra. A bankszámla-egyenleggel nem lehet villogni egy kávézóban, egy félmilliós laptoppal már inkább. És a luxusholmik sajátossága éppen az, hogy sokkal, de sokkal drágábbak annál, mint amennyivel jobban a hasonló kategóriájú közönséges cuccoknál. Vagyis csak egy kicsivel nyújt többet egy menő óra egy átlagosnál (sőt, praktikusan semmivel, ha a használati értékét nézzük), de ez a kis különbség rohadt sokba kerül. Ami a pénzes vásárlónak azt a kielégülést nyújtja, hogy valami különlegeset kap a pénzéért, amit megérdemel. És ami - az előző ponthoz kapcsolódva - megkülönbözteti őt a többségtől.

Na ez az, ami engem tuti nem érdekelne. Oké, én szegény vagyok éppen, de ha sokkal több pénzem lenne, akkor sem vennék például drága autót (sőt, semmilyen autót sem), milliós órát és hasonló baromságokat. Szeretem a dolgokat a használati értékükön kezelni, az igényeim pedig nem haladják meg egy átlag alatti lakótelei suttyó szintjét, szükségleteim sokkal inkább szellemi természetűek. 

Mint anno Petra, aki szerint akkor sem laktunk volna soha a Ritzben, ha telt volna rá, mert mint városjáró rohamturisták úgyis csak alvásra meg reggelizésre használtuk a hotelt, arra meg jó a méltányos árú turistaszálló is. Ja, pont az a mentalitás, aminek normálisnak kellene lennie, és akkor úgy vehetnénk - nem túlárazott, divatcikként hasznosuló - órát, hogy jó eséllyel tényleg lesz holnap. Legkésőbb holnapután.

Ez például fából van, és alig több mint 18 millió HUF.

A hülyének is megéri nyilván. Illetve csak neki.

Ad Life

Tízből kilenc lábgomba elleni ülőgarnitúrát a tévében reklámoznak színfogó háziasszonyok, miközben a férfiak nikotintapasszal harcolnak a hajukért a mekiben, aztán fantával lazulnak a mobiljukon, szélessávú fájdalomcsillapítók lefedettségét rendelik érintkezés nélkül, hibrid városi tankokkal hasítva üres belvárosokban. A gyerekek popsikrémmel lazulnak rá a pingvinpudingra, később pattanásosak lesznek, de arra is találnak krémet, miközben az anyukák közül egy sem mogyoróallergiás, de csokiktól táncolnak a parkban, kapszulás kávét isznak a tonhalkonzervre lakberendezés közben. Szakállas pasik söröznek gyümölcsös szarokat romkocsmákban, miközben nem is dolgoznak a lidliben, de háztetőkön ordibálnak az olimpiai fociebé miatt szurkolva, de csak ha a eltalálták az ideális fekete fogkrémet, ami az ínyüket is fehéríti, és rájöttek, melyik prosztatatabletta köll nekik jól. Így aztán nyugodtan alszanak a kedvezményes gyógyszertáraktól, ha már providentből vették meg a legjobb bőrápolási szokásaikat, mobillal csippantva le a bankkártyájukat. Sok a stressz, meg a fájós láb, de nyáron mindenki vízparton lazul hűtőtáskáktól harmincévessé fiatalodva, kivéve ha még eleve nem harmincévesek, mert akkor gördeszkával lazulnak mentolos cukorkákat dobálva magukba. Mindenkinek van családja és/vagy barátai, pénze bőven, a kérdés csak az mit vegyen először, lapostévét, bútort vagy egy görög szigetre rendeljen pizzát. Lehet, hogy mégsem lenne olyan rossz egy reklámblokkban élni, egy blokkház helyett.

Hé 63!

Ma 63 éves Bruce Dickinson, az Iron Maiden énekese, aki nem mellesleg írt már két regényt, volt vívóválogatott kerettag, és közforgalmi pilóta is, akinek még Boeing747-esre is van kapitányi vizsgája, amit nem fél használni. Plusz eredetileg történészdiplomát szerzett. Szóval nem lehetett egy unalmas élete, mint hogy gondolom most sem az.

Mivel elég jó a magas hangfekvésekben, a beceneve Légvédelmi Sziréna (Air Raid Siren), pedig az igazi sziréna az Rob Halford a Judas Priest énekese, csak neki nem ma van születésnapja. Neki majd 25-én lesz, de majd arról is megemelkéztetek mindenkit. Ha magam el nem felejtem...

p.s. Ja, és 110 éve született Bibó István, de a mai napra már kihalt belőlem a tárrsadalomtudós.

Kul túr a harc

Van ez a pedofil-ellenesnek indult, aztán generál transz-és homofóbbá pofozott törvény, amin már az EU-ban is kiakadtak, és aminek már végrehajtási rendelete is van. Hogy például homoszexuális tartalmat csak zárt csomagolásban lehet árulni, nem lehet kitenni a kirakatba (mintha annak ekkor már lenne értelme), meg iskolás, templomok, és nyilván fidelitász-irodák kétszáz méteres távolságában egyáltalán nem lehet árulni.  Ja, és mindez vonatkozik a gyerekek számára készült, nemváltást népszerűsítő kiadványokra is.

Na most akkor néhány kínzó kérdés:

- Mi a frász számít a homoszexualitás népszerűsítésének? Mondjuk a Modern család című sorozat az most népszerűsít, vagy ábrázol? Avagy minden ábrázolás népszerűsítés? (Fideszkádéenpéül egyébként valószínűleg igen.) DE ha már, a homoszexualitás ábrázolásának mi számít-e egy leszbikus csók, vagy valami szoftpornó jelenet is kell hozzá? Esetleg elég egy kacér pillantás két szőrös faszi között?

- A homoszexuális szerzők művei is számítanak, avagy innentől mondjuk Oscar Wilde, vagy mai magyar példával Nádasdy Ádám könyveit is csak lefóliázva lehet majd árulni? (Feltéve, ha a könyvesbolthoz nincs túl közel egy plébánia.)

- Mi van a nyíltan meleg egyéb művészekkel? Jordán Adél pont most coming outolt, akkor ő most már tizennyolcas karikás, és nem játszhat például matiné jellegű mesejátékokban?

- Nem csak templomok meg iskolák kétszáz méteres körzetében nem lehet majd "népszerűsíteni", de bármely vallási tevékenység helyszínére is érvényes a rendelet. Szóval tessék mondani, ha én létrehozom a Repülő Spagettiszörny Egyháza helyi imacsoportját, azt egyesületként bejegyeztetem a lakcímemre, akkor a százötven méterre lévő szexshop már dobhatja is ki az árukészlete felét?

- És egyáltalán, látott már valaha valaki, gyerekek számára készült, nemváltást népszerűsítő kiadványt? Csak egyet is? Ennyi erővel hozhattak volna egy alakváltó gyíkember ellenes törvényt is, ezek a valóságtól elrugaszkodott seggfejek.

Persze nyilvánvaló, hogy szó sincs itt a gyerekek védelméről, ez szimpla kampányfogás, annak is a figyelemelterelő változata, hogy amíg rágjuk ezt a gumicsontot, ne a szegénységgel, a munkanélküliséggel, a fenyegető negyedik hullámmal foglalkozzunk. Plusz a kormány nem nyilvános kutatásai biztos bemérték, hogy a lakosság nagyobbik fele még igen is homofób, és egy ilyen közéleti habverés is érhet annyit a választásokon, mint a zsák krumpli, mert arra nem biztos hogy telik majd. De törvénykezni nem kerül semmibe. Nekik. Nekünk mondjuk kurva sokba, de szolgálati Audi ablakából nézve ez már nem tűnik érdekesnek, illetve fontosnak.

És az egészben benne van "ez az én bulim, itt én sikítok" hangulat fölényeskedése is, amit közkeletűen kultúrharcnak szoktak nevezni. Nem alaptalanul persze, csakhogy: először is a kultúra nem állapot, hanem folyamat, nem lehet törvényekbe betonozni, másrészt meg nem egy monolit tömb, hanem egy sokféle, sokszínű áramlás. Csak egy autokrata hatalomnak ez nem szokott tetszeni, ők kizárólag a saját ízlésüknek és beszűkült világképüknek megfelelőkultúrát bírják elviselni, a többit nem szeretik, mert nem értik, és nincs felettük kontrolljuk. Úgyhogy inkább kultúrharcolnak.

A mindennapi gengszter és a Nyugat alkonya

Tucker Carlson szélsőtrumpista amerikai tévés seggfej (a méltán lenézett Fox News milliomos műsorvezetője és önjelölt véleményvezére) egy hétig Budapestről nyomja a napi propagandaműsorát, bár az erről szóló tudósítások szerint főleg a felcsúti döbrögivel lóg. Meg interjúzik, nem hagyva kihalni a személyi kultusszal ötvözött politikai abszurd műfaját.

Aktuális alákérdezős (már amikor kérdezett egyáltalán) interjúja példaértékű abból a szempontból, hogyan nem szabad közéleti sajtót csinálni. Bár röhögni azt kétségtelenül lehet rajta. Például mikor a pártvezér és kancellár olyanokat mond, hogy Magyarország a mindennapi élet szintjén megelőzte a nyugat-európai országokat, és hamarosan majd tömegesen jönnek a svédek meg a németek, hogy nálunk lehessenek bevándorlók.

Egyébként lehet hogy igaza van, megelőztük Nyugat-Európát, igaz, azt nem tette hozzá, milyen irányban. Ha úgy értette, hogy ma már az EU-ban nálunk a legszarabb élni, akkor abban van valami, ha kétségtelenül erős kijelentés is. Úgyhogy nemsoká majd az összes nyugati mazochista hozzánk akar majd migrálni, csak az ottani szadisták - kéjes mosollyal arcukon - nem engedik ide őket. (Mint a klasszikus viccben a mazochista a szadistának: - Üss meg jó erősen! - Neeem...)

És a belinkelt cikkben kiemelt másik erős állítás, hogy mikor Biden a kampányban közvetetten legengszterezte V. Iktort, akkor azzal minden magyart megsértett. Pedig engem például nem, szerintem az egész fideszkádéenpés NER-es bizniszben van valami alapvetően maffiaszerű.

Tehát most vagy az van hogy én nem vagyok magyar, vagy hogy ez a kijelentés úgy baromság ahogy van. Amúgy hézagmentesen illeszkedik a kormány és a kormányhitű sajtó kommunikációjához, miszerint ha valaki (például a megszemélyesített Brüsszel) a kormányt bírálja, az Magyarország elleni támadás. Hát egy faszt!

A kormány és annak wannabe diktátor vezetője nem egyenlő az országgal, bár ők szeretnek így beszélni magukról, és attól tartok, így is gondolkodnak. De szerencsére itt még nem tartunk, és remélhetőleg soha nem is fogunk. A népben-nemzetben gondolkodó, politiko-keresztény konzervatív kalifátus rémálma nem fog megvalósulni. Itt nem.

Sötétség éjjel

A Sötét erő (eredetiben simán csak The Power) című idei datálású műegészt két okból tekintettem által. Na jó, háromból. Egyrészt egy kelet-londoni kórházban játszódik, ami eleve indokol nálam némi elfogultságot, másrészt 1974-ben, ami jó év lehetett, ha már akkor születtem, harmadrészt meg önmeghatározása szerint horror. Ez utóbbi helyett pontosabb műfaji meghatározás lenne a hidegleléses rémisztgetés, de nekem bejön az is, bár időnként jobban bírom a slashereket, ahol azért beleket is ontanak két láncfűrésszel fejlevágás között.

A sztori annyi, hogy van Valerie, a kezdő ápolónő (közvetetten az árvaházból), akit a főnökei rögtön magára hagynak éjszakára a kórházban, egy áramszünet kellős közepén. Mert akkora a gazdasági válság, hogy éjszakára áramszünetet hirdetnek, akit lehet átvisznek valami központi kórházba, a maradékkal meg marad - többek között - Val, ráadásul az intenzíven, ahol betegek zombiszerűen vegetálnak de legalább néha kimegy a generátor is.

És akkor megvan az alaphelyzet, a sötét és hideg folyosók nyilván sötét és rideg titkokat rejtenek, bár ezek természetére nemigen akar fény derülni. (Ja, hát sötét van.)

online-filmek.net

Már ha vannak egyáltalán, bár kétségtelen, hogy gondnok srác kissé eszelős (vagy simán csak kanos), a csajnak a sötét folyosón meg furcsa hangok emelgetik a szoknyáját, de legalább van indok a sikoltozva szaladásra. Hogy aztán a valaki/valami lökdösse is kicsit egész az alagsorig, amire persze a maradék pár nővér annyit szól, hogy attól mert áramszünet van, még nem kellene képzelődnie. (A többi - nagyjából három - nővér amúgy kiégett, cinikus alakok, ezek már rendesen hangokat sem hallanak a túlvilágról. legalább is amíg Val elő nem adja rángatózva az Ördögűző londoni verzióját, mínusz sugárban hányás.)

Aztán jön még egy kísértet, aki lehet hogy nem is az, de az biztos, hogy Gale-nek hívják, főhősünk viszont szó szerint a megszállottjává válik. És lassan rájön ki is (vagy ki volt ) Gale, és nem tetszik neki a megfejtés.

A film nagy erőssége a hangulata. A kórház maga a retro-rémség, rideg és sötét folyosók, opcionálisan csempézve, rideg és döbbenetesen fityulás nővérek, ijesztő barkóval felszerelt orvosok és persze nyomorult betegek a lokális szegénynegyedből. Az egész hely kábé annyira otthonos és kedélyes mint egy kripta, amire csak ráerősít az alig fény, meg a zene, ami leginkább vérfagyasztó hangeffekteket jelent.

A Sötét erő alapvetően jó kis délutáni rémség, amolyan misztikus thriller, bár a megfejtés már a kétharmadánál sejthető: valamelyik doki erőszakolta meg a szintén árvaházi Gale-t, az alagsorban, mert ott praktikusan el is égethette a hullát a lenti kazánban. De pechjére visszajárt kísérteni, és Val személyében meglelte végre az igaz bosszú angyalát, aki aztán szó szerint leüvöltötte a a bűnös fejét. 

Ez így kissé hülyén hangzik, de a filmnek tényleg erős az atmoszférája, bár az elején unjuk később már nem lehet nem nézni. De hát erről szól ez a műfaj...

Faroktáblázat méregetés

Mindig meglepődöm az olimpiai híreken, mert nagyjából ezekből tudom, hogy az olimpia egyáltalán tart még. Hisz nem érdekel, nem nézem, de még az eredményeket sem, mert szó sincs itt semmi nemes versengésről, csak valami nacionalista farokméregetésről, hogy kinek van több aranya, ezüstje, tömjénje és mirhája, bár az utóbbiról úgysem tudja senki micsoda.

Itt már nincsenek hősök, csak kitenyésztett versenygépek, nincsenek amatőrök, csak sportból élő sokaság, nincsenek magasztos elvek, csak a szokásos korrupcióval súlyosbított, kőkemény üzleti érdekek. És mondom, az ostoba éremtáblázat, mint a nemzeti büszkeség fokmérője, főleg azoknak, akiket a balsors régen tép.

Na meg vannak reklámok, autótól, sörön át mobilelőfizetésig minden szart megpróbálnak eladni nekünk, mondván, hogy csak így az igazi a szurkolás. Mert az igaz magyar (német, szingaléz, pigmeus) szíve ilyenkor együtt dobog, bár reméljük az aritmiás zavarokban szenvedőké nem, mert ha ők diktálják a tempót, tényleg sír lesz itt, hol nemzet süllyed el.

Vox populista

Na most. Van egy  volt jobbikos, gyulai, egykori önkormányzati jelölt, akit gyermekpornográfia vádjával tartóztattak le. Erre a Rosszabbik feltűnően bunkó elnöke annyit bírt nyögni, hogy a maga részéről letépné a tökeit az illetőnek. Mert ugye ítélet nincs, de Jakab P. nagy tisztelője az ártatlanság vélelmének, úgy általában a jogállamnak, és a lakótelepi konyhában fogyasztott parizernek. Mert egy populista barom.

Ha valaki tényleg gyerekpornót terjesztett, az kapja meg a törvényben (a épp most szigorított, és feltűnően homofób törvényben) kiszabott büntetését, de addig se akarja senki letépni a tökeit, mert az efféle duma egy populista inkvizítor, vagy egy kocsmai verőember tempója. De ez a fasz miniszterelnök szeretne lenni, amit én határozottan nem szeretettem volna eddig se, mostanában meg egyre kevésbé.

J. Péterből jó eséllyel egy második felcsúti ramszesz lenne, hisz elvei különösebben nem látszanak ki népszerűséghajszolása mögül, de hatalmat azt nagyon szeretne. Ő az, aki indig azt mondja, amit szerinte a közönség legnagyobb része hallani szeretne, méltósága egy kocsma szotyit köpködő fociultráé, ilyenünk meg pont van most is egy, odafönn a karmelita kolostorban. Ja, és plusz a magabiztos fölényeskedés, amiből aztán  tényleg a francnak sem kell egy gramm se több immár.

Skinhead apolitik

Hát ja, a skianhead-mozgalom az eredetileg nem volt neonácii, nyomokban sem, valójában a brit munkásosztálybeli fiatalok kifejezetten antirasszista, és némileg antikapitalista mozgolódásának indult. (A horogkerseztes neonácik a bonehead-ek, akik csak külsőségeikben hasonlítottak az eredeti skinhead srácokra és lányokra.)

Szóval a Booze & Glory is egy ilyen eredeti bőrfejű társaság, kocsmázós, csajozós, hangosan zenélők, akiknek a zenéjük is inkább valami street punk,nem annyira ska, bár a gyökerek azért felfedezhetők.

Eleve nehezen lehetnének rasszisták, mert angol, lengyel és svéd tagokkal is működtek már, ők valamiféle munkásosztálybeli életérzést próbálnak a világ képébe ordítani, mint elődeik a jamaikai bevándorló haverjaikkal.

A hírek szerint West Ham szurkolók, ez nekik egy focicsapat, nekem inkább egy vasútállomás, közeli metróval, de ránézésből ők nem klasszikus focihuligánok, hanem inkább azok zenei felbujtói.

Olyasvalakiknek tűnnek, akikkel biztos jó együtt bulizni egy darabig, de az esti verekedést már inkább ne várjuk meg...