Ma láttam elhaladni a magyar rögbiválogatott buszát a ház előtt, és eszembe jutott, hogy jé, én szeretem a rögbit. Igazából jobban, mint az amerikai focit, mert pörgősebb, nem annyira túlagyalt, és nincsenek csillagharcosnak öltözve a játékosok, de van tolongás, alagút meg csomag. (Ezek ilyen szakkidejezések arra, hogy nagydarab szőrös pasik egymásnak esnek, de csak egy részük tudja, merre is van a labda.)
Persze a rögbit is nézni szeretem csak, mert bár nagydarab, szőrös pasi vagyok, fizikailag már nem bírnám. Én tollaslabdázni szeretek, amit viszont unok nézni, és a kezdődő viszereim meg a korábbi koponyasérülésem sem predesztinálna még egy szenior rögbi-karrierre sem. Épp elég az, hogy folyamatosan zsibbad a bal oldalam (nem nagyon, de zsibbad), meg nem érzek szagokat és időnként szédülök, ennél többre már igazán nincs szükségem.
Rugby persze eresetileg angol mezőváros Warwickshire megyében, méretében olyan Kaposvár-kaliberű, és én is csak most tudtam meg, hogy nem csak a tojásfociról híres. A wikipédia szerint itt találták fel a sugárhajtóművet, és Gábor Dénes a holográfiát, de én egyikhez sem értek szóval nekem marad a tolongás. De a képek szerint hangulatos hely, nem ugarnék félre, ha egyszer megnézhetném élőben.
Rgenet Street (rugby -central.co.uk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése