Mindig meglepődöm az olimpiai híreken, mert nagyjából ezekből tudom, hogy az olimpia egyáltalán tart még. Hisz nem érdekel, nem nézem, de még az eredményeket sem, mert szó sincs itt semmi nemes versengésről, csak valami nacionalista farokméregetésről, hogy kinek van több aranya, ezüstje, tömjénje és mirhája, bár az utóbbiról úgysem tudja senki micsoda.
Itt már nincsenek hősök, csak kitenyésztett versenygépek, nincsenek amatőrök, csak sportból élő sokaság, nincsenek magasztos elvek, csak a szokásos korrupcióval súlyosbított, kőkemény üzleti érdekek. És mondom, az ostoba éremtáblázat, mint a nemzeti büszkeség fokmérője, főleg azoknak, akiket a balsors régen tép.
Na meg vannak reklámok, autótól, sörön át mobilelőfizetésig minden szart megpróbálnak eladni nekünk, mondván, hogy csak így az igazi a szurkolás. Mert az igaz magyar (német, szingaléz, pigmeus) szíve ilyenkor együtt dobog, bár reméljük az aritmiás zavarokban szenvedőké nem, mert ha ők diktálják a tempót, tényleg sír lesz itt, hol nemzet süllyed el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése