„Ingyen adná magánkézbe a milliárdokból felújított állami kastélyokat Lázár minisztériuma“ - ez egy cím a telexen, és akkor én most szeretnék jelentkezni. Oké, néha a kétszobás lakótelepi is a fejemre omlik, de egy kastélyban nyomorogni mégis más érzés lehet, miként kastéllyal csajozni majdnem olyan menő, mint egy Rolls-Royce segítségével. Ha úgy tetszik a kastély az Rolls-Royce téglából, barokkosan, vagy a brit presztízsautó maga a guruló kúria, hogy az embernek legyen lehetősége. Kúrnia.
Fontos persze, hogy ingyen kapjak egy kastélyt, mert megvenni nincs pénzem, adjanak egy kis pénzt vele, hogy legalább félpanzióra fussa, legalább is, míg kétharmadrészt panziót nem csinálok belőle, hogy aztán hátha abból éljek meg onnantól. De mivel talpig becsületes alak vagyok, nem vállalok majd be korrupciós együtthatót, leginkább mert a becsületesség mellett egy mohó und smucig valaki is lennék, szóval kenőpénzt csak elfogadok, de nem adok senkinek.
Vállalok viszont bankarablást és bankalapítást egyaránt, csak valaki állja a számlát, egyáltalán nem értek a pénzügyekhez, ami felénk egyértelműen a bankszektorra predesztinálja az embert, de ha megmutatja valaki, merre van a tőzsde, vannék ott is részvényeket, meg szójás virslit a büfében, már amelyik jobb befektetésnek látszik majd.
Fedezetnek meg ott lesz a kastélyom, amit addigra gondolom megkapok, és majd kiderül, menyi is mondjuk a dégi Festetics-kastély virsli-egyenértéke. (Azt néztem ki magamnak, gyerekkoromba, mikor még nevelőintézet volt, jártam ott párszor, persze nem mint ápolt s eltakart.) Illetve kiderül majd, hogy van-e árfolyam-különbözet a befektetési célú szójás virsli, meg a sima, megevésre szánt között? Kell hogy legyen, különben minek olyan vastag könyveket teleírni közgazdaságtannal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése