Valahol a nyírségben uniós pénzből építettek egy lomkorona-sétányt, azzal az apró szépséghibával, hogy közben letarolták a lombkoronát. Sőt a fák törzsét is, nyilván beleépítették azokat a sétányba, ami így aztán úgy néz ki mint egy felüljáró a semmi közepén, ami alatt viszont se út, de vasúti sínek sem vezetnek át. Komolyan, meg kellene hosszabbítani Bicskéig, annyira modellértékűen felesleges baromság lett a végeredmény. És a felcsúti döbrögi kedvenc kivasútjáról tudjuk, hogy azt olyankor Bicskéig kell hosszabbítani, nem baj, ha nem esik útba, sőt annál inkább.
A vonatkozó lombizé-sövényösvénysétány amúgy így fest, amint a semmiből vezet a mindegy hova:
hvg.hu
Most már csak az a kérdés, hogy ez a nagyívű beruházás sima lopás volt, minden képzeletet alulmúló bénázás, vagy az egész annyira zen, hogy azt innen Európából nem is érthetjük. De az én egyszerű tudatommal legfeljebb annyit fogok fel, hogy a helyi menő csávók innentől hugyozhatnak a magasból, bár hogy ez pont miért jó, azt tudja a fene. De a lombok között akkor fognak mászkálni általa, ha az egészet eltolják a háttérben látható fák felé, bár innen nézve sok köszönet abban sem lenne.
Egyébként és nem mellesleg máshol az ilyesmit is meg tudják oldani úgy, hogy fák is legyenek meg magaslati ösvény is (egyszerre, de tényleg!), ez itt például a londoni Kew Gardens királyi botanikus kertben található:
Láthatóan tényleg a lombkorona szintjén lehet sétálni (bár lomb az pont nincs, asszem még nagyon kora tavasz volt), legalább is azoknak, akiknek nincs tériszonya már egy székre állva is, mint ugye nekem. Én ilyen helyekre fel nem megyek.Mint ahogy nem ülök hullámvasútra, óriáskerékre, drótkötélpályára, és repülőre is csak a szükség hajnali óráján, hogy legalább majd átallhatom a rettegés nagyobbik felét.
És jobban belegondolva - ha valaki tényleg mentes a tériszonytól - ez is elég zen, ha nem is olyan fokon elvont módon, mint Nyírmártonfalva emblematikus büszkesége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése