Holnap lesz március idusa, a Te Is Fiam Brútusz? közismert évfordulója, cézárgyilkosság, mifene. Mi persze nem ezt ünnepeljük, hanem hogy zsírfejű politikusok ordas nagy közhelyeket öblögetnek, mintha ettől lenne egy beszéd ünnepi. Gondolom a Felcsútok géniusza majd kifejezi féktelen békevágyát, és mindenkit szigorú tekintettel küld el a picsába, aki nem pont úgy képzeli a békét ahogy ő, bár a tekintetben vannak kétségeim, hogy elképzeli-e egyáltalán valahogy. agy inkább csak üres frázisokat öblöget, mert azzal lehet népszerűnek lenni, így aztán naponta elmondja, illetve a hűbéresivel elmondatja, hogy békét akarunk, békét akarunk, az már másodlágos, hogy de mégis hogy a frászban.
Régebben állítólag szerepelt az ilyen beszédekben holmi Kossuth meg Petőfi, sőt Táncsics, de ma mindenki annyira aktuális politikailag, hogy ezekre az alakokra nem feltétlenül jut idő. Kossuthot amúgy sem szereti ez a mostani rezsim. (Emlékszik még valaki arra, hogy kurzusfilm jellegű Hídemberben micsoda kreténnek ábrázolták?)
Én persze nem kínzom magam Döbrögi főminiszter beszédével, csak felidegesíteném magam rajta, miként a Fetón is, majd elolvasok egy tartalmi összefoglalót ezekről, amúgy is iskolás koromtól utálom az ünnepi beszédeket (de az összeset ám!) Kokárdát meg húsz éve nem hordok, mióta a felcsútisták kampányjelvényt csináltak belőle. Amúgy meg csak mérsékelten vannak nemzeti érzelmeim, az ilyen törzsi fogalmakkal csak korlátozott mértékben tudok mit kezdeni.
(Jut eszembe, az őseim assszem kivétel nélkül migráns hátterűek, négy-öt generáció, és már senki nem volt magyar közöttük.)
Szóval holnap ünnepi takarítást rendezek, mert ma még rohadtul fáj a hátam, és így nincs nagy kedvem porszívózni. De holnap majd a haza fényre derül. Legalább is az az ötven négyzetméter, amit birtoklok belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése