Kedd délelőttönként, ha ámítógép-közelben vagyok, meg szoktam hallgatni a Tilos rádión az egyik kedvenc műsorom (Csonkamagyarország), de ha nem érek rá, akkor is, csak később, az archívumból. Most ráértem, de negyven percnél nem bírtam tovább, olyan mértékig volt hallgató-barátságtalan, hogy azt szinte személyes sértésnek vettem. A téma az archeogenetika volt, amitől a környékbeli jampecokon nem lesz úrrá a láz, de hát ilyen ez a popszakma, az archeogenetika az nem egy rakenroll-parti party, mint a rémes nyolcvanas években a Fenyőmikiéknél. (Izé... Fenyőmiki bácsiéknál.) Sőt, még engem sem érdekel különösebben, ezzel együtt bírtam volna tovább is, ha az egyik műsorvezető nem kezd el szánalmas módon menőzni az innen-onnan összeszedett, témába vágó tudásával, jól hallhatóan csak azért, hogy felvágjon kissé a meghívott, valódi szakértő előtt.
Gondoltam is legott, hogy átkapcsolok a Retrósláger rádióra, hátha épp valami Neoton a família ottan, ami az igényes és szar popzene modellértékű produktuma (mint manapság Ákossh), de legalább értem a szövegét. Aztán mégis adtam egy esélyt a tilosos arcoknak, de hiába.
Mert az okoskodó mikrofonista nem bírt leállni, csak úgy röpködtek a tökéletesen érthetetlen szakkifejezések, laikusok számára semmitmondó betű-szám kódok, meg egyáltalán, az egész kibaszott tudományos tolvajnyelv. Aminek persze van értelme, de csak a klánon belül, a szaknyelv lényege ugyanis az egyértelműség, azaz hogy ha valaki kutató leír mondjuk egy hipotézist, azt a másik szakember is úgy értse, ahogy a szerző, különben diskurzus helyett párhuzamos monológok zajlanának, az meg nem tudomány, csak szimbolikus/verbális pózolás, rosszabb esetben pofozkodás.
Ámde egy laikusoknak szánt műsor esetén a minimum, hogy igyekezzenek érthetők lenni, mert a legtöbb esetben a tudományos tézisek igen is lefordíthatók mindennapi nyelvre, jellemzően némi információ-veszteséggel (mert nem lehet annyira precízen szakszerű, mint egy tíz ember által olvasott tudományos folyóiratban), de cserébe az infó nagy része átmehet, annak is, aki nem szánt éveket az életéből az adott témára, vagy nem elég behatóan.
Már nem is tudom, hány éve írok efféle ismeretterjesztő cikkeket, részben lelkesedésből, de főleg a pénzért, a szociálpszichológia és környéke témáiról, és átolvasva, véglegesítve a szövegeket, mindig kihúzok egy csomó felesleges szakkifejezést. Hogy nem interakció, hanem kölcsönhatás, nem stratifikáció, hanem rétegződés, nem adaptáció, hanem alkalmazkodás, miként a relevancia az jelentőség vagy fontosság, a referencia az vonatkozás, a kognitív disszonancia redukcióját meg inkább elmagyarázom egy összetett mondatban. Mert (és ez a már egyszer ideidézett kedvenc öncáfoló mondatom) nem akarok feleslegesen terminus technicusokkal dobálózni.
Az említett műsorban viszont pont ez történt, úgyhogy engem erre a hétre elveszítettek, eddig csak az uncsi elektronikus zenéiket kellett átvészelni, de félórás genetikai szakhalandzsákat hallgasson az, akinek két anyja van, vagy legalább egy diplomája, ami nem bölcsész vagy társadalomtudományi. Szóval nem én.
saját.én
(Grant Museum of Zoology)
p.s. Bréking nyúz, megint nem tudok majd aludni miatta: „A dollárbaloldal külföldi utasításra akarja belerángatni Magyarországot a háborúba - A magyar emberek békét és azonnali tűzszünetet akarnak, de ez Gyurcsányékat nem érdekli.“ Ki lehet találni honnan van... De nem baj, majd ilyen szépek leszünk az atomcsapás után, mint a fenti képen a főemlős. Azaz szakszerűen a primáta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése